Magyarország adóhatósága állam az államban. Magyarország adóhatóságának jogában áll a jogszabályokon túlmenően követelményeket támasztani, olyan kérdésekben dönteni, amelyekben sem szakmai, sem egyéb ismeretei nincsenek, jogában áll ostoba és rosszindulatú határozatokat hozni. Magyarország adóhatóságának kötelessége pénzt behajtani. Bármilyen áron!

  Magyarország kutatás-fejlesztési szektora – minden ellenkező híresztelés ellenére – padlón van, s ebben a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak elévülhetetlen a felelőssége.

  A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény annak érdekében született meg, hogy előmozdítsa a kutatási eredmények vállalati hasznosítását, illetve olyan kutatási projektek indulhassanak, melyek vállalati igények mentén fogalmazódnak meg.

  Az innováció témakörét felvezető cikkünkben egyik jellemző problémának neveztük az innovációs lánc szakadozottságát, vagyis hogy a hazai gyakorlatban nem alakulnak megfelelően azok az ösztönzők és kényszerek, amelyek az egymásra épülő folyamatok között biztosítanák az optimális kapcsolódást. 

  A Magyar Tudományos Akadémia 2012. december 10-én tartotta a Lendület program 2011. évi díjazottjainak első beszámolóját az elmúlt esztendőben elért eredményekről. A sajtónyilvános előadásokra szóló meghívásnak örömmel tettünk eleget, hiszen adófizető cégként kíváncsiak voltunk arra, hogy az akadémiai kutatások finanszírozásának új formáját jelentő „Lendület program” miben hoz többet és mást a korábbiakhoz képest.

  A 2009-ben indult „Lendület program” keretében jelenleg 28 kiemelkedő fiatal tudós folytat nemzetközileg is versenyképes kutatást összesen 1 100 millió forintos támogatással.
A 2011-ben 600 millió forint támogatást elnyerő 16 kutató 6 tudományterületen (biológiai tudományok, fizikai tudományok, földtudományok, kémiai tudományok, nyelv- és irodalomtudományok, valamint orvosi tudományok területén) végez alapkutatásokat.

  Az eredmények bemutatása során a kutatók első helyen a kutatócsoport megalakulását és az eszközbeszerzéseket említették, majd jellemzően az impaktfaktorok magas értéke és a zömében külföldön megjelenő publikációk száma alapján igyekeztek bizonyítani rátermettségüket, indokolni a program további finanszírozásának létjogosultságát. A 16 kutatócsoport közül mindössze egy (!) számolt be arról, hogy eredményeinek hasznosítása ügyében megkezdte a tárgyalásokat egy egyelőre neve elhallgatását kérő céggel.

  A természettudományok és a műszaki tudományok területén viszonylag kikristályosodott gyakorlat alakult ki a kutatás- fejlesztés menetének a lebonyolítására, az eredmények közvélemény elé tárására.

  „A bölcsészjellegű tudományos kutatás módszere Magyarországon többnyire ad-hoc jellegű, egyetemenként sőt tanszékenként változik. Szempontjai a magyar szabványt alig veszik figyelembe. Jelen oktatási anyag a magyar szabvány figyelembevételével igyekszik támpontokat adni tudományos dolgozatok elkészítéséhez.”

  Forrás:Dr. Molnár János: A tudományos kutatás módszertana tárgy célkitűzése

  A bölcsész jellegű tudományok módszertanát oktató tankönyvből származik a fenti idézetet. E két mondat kiválóan példázza a hazai helyzetet. Minden szó mögé igen fontos megállapítások tehetők:

  Mint a korábbi írásainkban ezt részletesebben is kifejtettük, az innováció nem egy önmagáért zajló folyamat, hanem egy kiváló eszköz az emberi környezet fejlesztésére. A legfontosabb kérdés tehát minden esetben az, hogy az innováció eredménye hogyan hasznosul, milyen módon épül be környezetünkbe. A hibás közvélekedéssel szemben ki kell hangsúlyozni, hogy az innováció nem csak műszaki, természettudományi fejlesztési eredményeket, hanem szervezeti megújulást is jelenthet.

    A szervezeti megújulás ugyanis szintén jelentősen megnövelheti az életünk minden területén a hatékonyságot. Hazánkban ma a legnagyobb probléma éppen a szemlélettel van. Az infrastrukturális feltételek viszonylag könnyen és gyorsan megteremthetők, ami azonban hosszabb időt igényel, az az emberek szemléletének, hozzáállásának a megváltoztatása. Ennek a szemlélet változásnak a kikényszerítésében a tudománynak is megvan a maga szerepe és felelőssége. Bátran kijelenthetjük, hogy a tudomány képviselői sem tettek meg mindent annak érdekében, hogy a szemléletváltozás iránya, tartalmi és módszertani kérdései tisztázásra kerüljenek.

  Az innováció kifejezéssel úton-útfélen találkozhat az ember, mégis azt tapasztalom, hogy sokan nem értik a lényegét. Még akinek a végzettsége, a munkaköre ezt a fajta szemléletet követelné meg, azok többsége is csak elvi szinten ismeri a fogalmat. Megtanulta azokat a szófordulatokat, amelyeket hangoztatni szokás, de ez sajnos messze nem jelenti azt, hogy akárcsak a saját munkája kapcsán innovatív lenne.

  Hosszú és bonyolult definíciók idézése és elemzése helyett az innováció lényegének megvilágítására legyen elég az alábbi könnyen megjegyezhető összefüggéseket felírni:

Vállalati K+F jelentés 2013 címmel jelent meg a Deloitte felmérésének összefoglaló anyaga 2013 júniusban, egy 2011-ben útjára indított sorozat harmadik részeként. Az évenként megjelenő vállalati K+F jelentések az alábbi linken érhetőek el:

http://www.deloitte.com/view/hu_HU/hu/szolgaltatasok/adotanacsadas/tarsasagi_adoval_kapcsolatos_szolgaltatasok/kfesallamitamogatasok/ae9dbe97f7e08310VgnVCM3000001c56f00aRCRD.htm

A készítők elmondása szerint: „A felmérés célja a szabályozási és támogatáspolitikai környezettel kapcsolatos javaslatok megfogalmazása, ami a K+F területen érdekelt közép- és nagyvállalatok véleményén és várakozásain alapszik...”

A kiadvány előszavában az alábbiakat olvashatjuk:

„Az EU K+F célkitűzéseknek megfelelően Magyarország is a teljes KFI stratégiája megújítását tűzte ki célul. A Nemzeti Reformprogram vállalásai szerint Magyarország 2020-ra a GDP-arányos K+F ráfordításokat 1,8%-ra, 2030-ra pedig 3%-ra tervezi növelni, és az elkövetkező években számos olyan intézkedés bevezetését sugallja a Kormány KFI Stratégiája, amely segítheti ezen célok elérését.

A Deloitte felmérésének célja a fenti célkitűzések sikeres elérése érdekében olyan szabályozási és támogatáspolitikai környezettel kapcsolatos javaslatok megfogalmazása, ami a K+F területen érdekelt közép- és nagyvállalatok véleményén és várakozásain alapszik. Remélem érdekesnek és hasznosnak találja kiadványunkat. ”

  Az innováció eredményességében a konstruktív szellemiségű társadalomtudományoknak is meghatározó jelentősége van. Ma az egyszerre teljesítményorientált és fogyasztói szemléletű világunkban hatalmas kapacitások mozdulnak meg vállalati megrendelésre az egyik oldalon azért, hogy a humán erőforrás, azaz az ember minél hatékonyabb munkaerő legyen, minél több teljesítményt lehessen mind az egyénből, mind pedig a közösségekből kipréselni.

   A másik oldalon pedig a kutatások célpontja a fogyasztó ember, akinek el kellene adni a tökélyre fejlesztett hatékonysággal előállított töménytelen mennyiségű, gyakran semmire sem használható termékeket. Mindkét oldalon nagy előszeretettel feledkeznek meg arról a tényről, hogy mindkét szerepben ugyanarról az emberről beszélünk.

  Napjainkban számos helyen tetten érhető az a tévedés, hogy az innovációt azonosítják a kutatás-fejlesztési tevékenységgel. A súlyos fogalmi zavar legjellemzőbb megjelenési formája mutatkozik meg akkor, amikor az innovációs tevékenységet szabályozó törvényeket megvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy azok valójában csak a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról tartalmaznak rendelkezéseket.

  A ma Magyarországon ismertté váló, folyamatosan csökkenő számú innovatív megoldások mind nagyobb hányadára igaz, hogy a hasznosításuk sajnos nem idehaza történik meg. Az általános tapasztalat okainak elemzése nagyon messzire vezetne. Az azonban jól látható, hogy az időnként felszínre kerülő innovatív megoldások megvédésére és a benne rejlő gazdasági előnyök kihasználására nem kellő mértékben készültünk fel. A szellemi tulajdonvédelem területén dolgozó szakemberek éppen ezért igen gyakran fogalmazzák meg ezzel összefüggésben a következőket:

  Más gazdasági szektorokéhoz hasonlóan az innovációra költött pénzt is a GDP ráfordítással szokás jellemezni. A ráfordítás százalékos emelése gyakran hangoztatott cél döntéshozóink részéről, mintha az elköltött adóforintok közvetlenül innovatív javak előállítását szolgálnák. Ez némi magyarázattal szolgálhat arra, miért szkeptikus a politika és a köz is a tudománnyal szemben, miért tekinti az innovációt költséges és kockázatos tevékenységnek. Sokan gondolják éppen ezért úgy, hogy az innovációra költeni luxus, s csak azok engedhetik meg maguknak, akiknek erre forrásaik vannak.