2013.10.03. 14:49
A társadalomtudományok szerepe az innovációban
Az innováció eredményességében a konstruktív szellemiségű társadalomtudományoknak is meghatározó jelentősége van. Ma az egyszerre teljesítményorientált és fogyasztói szemléletű világunkban hatalmas kapacitások mozdulnak meg vállalati megrendelésre az egyik oldalon azért, hogy a humán erőforrás, azaz az ember minél hatékonyabb munkaerő legyen, minél több teljesítményt lehessen mind az egyénből, mind pedig a közösségekből kipréselni.
A másik oldalon pedig a kutatások célpontja a fogyasztó ember, akinek el kellene adni a tökélyre fejlesztett hatékonysággal előállított töménytelen mennyiségű, gyakran semmire sem használható termékeket. Mindkét oldalon nagy előszeretettel feledkeznek meg arról a tényről, hogy mindkét szerepben ugyanarról az emberről beszélünk.
Emellett azonban az emberi társadalmak hatékony működése érdekében a társadalomtudományok képviselőinek még nagyon sok területen volna dolga. A krízishelyzetek, a válságok mindig arra mutatnak rá, hogy egy sor olyan negatív jelenség tud kialakulni és elterjedni egy társadalomban, amelyek a fejlődést akadályozzák. Ezen akadályozó jelenségek tulajdonságait fel kellene tárni, le kellene leplezni azt a sok sanda szándékot, amelyek az emberek közötti számtalan felesleges feszültség forrását adják.
Ugyancsak a társadalomtudományok feladata volna bemutatni és részben meghatározni azokat a jövőbeli célokat, amelyeket az emberek egyénileg és össztársadalmi szinten választhatnak, s amelyek számukra egy magas szintű, tartalmas életet eredményezhetnek.
A fenti, talán túlzottan elméletinek tűnő eszmefuttatás illusztrálására szolgáljon negatív példaként az alábbi: Nemrégiben Ferge Zsuzsa szociológus professzor egy a Klubrádiónak adott interjújában a következőket mondta: ha nincs mivel fűteni, el kell menni fát lopni.
https://www.youtube.com/watch?v=Z4uOQ_efUrs
Abban az értelmezési tartományban, amelyben a tudós társadalom egyes képviselői mozognak, talán valóban nem látnak más megoldást a hideg ellen a szegények számára, mint a fa lopása. Pedig a riportalanynak inkább arra kellett volna megragadnia az alkalmat, hogy elmagyarázza minden rossz megoldást választó érintettnek, hogy évekkel ezelőtt kellett volna elültetni azokat a fákat, amelyek mára kivágásra megérettek volna. S ha ez a faültetés akkor megtörtént volna, akkor ma nem kellene lopni, hanem jogosan lehetne kivágni azokat. Másrészt, ha 20 év múlva még mindig hideg lesz télen, mint ahogy biztosan így lesz, akkor ma kellene elültetni azokat a fákat, amelyekből 20 év múlva tüzelő lesz. Azt is el kellene magyarázni ezeknek a „szegény” embereknek, hogy mindenkinek magának kellene a saját ellátásáról gondoskodnia, s nem arra várni, hogy valaki elülteti helyettük a fákat, felépíti a házukat, elkészíti számukra az élelmet. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenki maga kell felépítse a házát, hanem azt, hogy mások akkor fogják számára ezt megtenni, ha ő valami más hasznos tevékenységgel szolgálja meg ennek a munkának az ellenértékét. A társadalomban a hasznos tevékenységek bizonylatolása sokféleképpen megoldható, s ezek közül csak az egyik a pénz. A pénzzel kapcsolatos ismeretek feltárásában és mindenkihez való eljuttatásában szintén sok adóssága van a tudományoknak.
A falopások kérdéséhez még egy nagyon fontos tanulság. Ha már húsz évre nem is látnak sokan előre, akkor legalább egy évre szükséges volna. Minden józan paraszti ésszel megáldott ember tudja, hogy a nyers, frissen vágott fa fűtőértéke fele a megfelelően kiszáradt fához képest. A lopott nyers fával történő fűtés tehát kétszer annyi fa kivágását igényli, mintha azt idejében, szakszerű technológiával termelték volna ki.
Ezzel a témával szoros összefüggésben a tudomány ezen képviselőinek és az érdekvédőknek nem a segély összegének a kényszerű csökkenését kellene a szegénység növekedési okának, és így a fő problémának tekinteni, hanem az értékelőállítási folyamatok visszaszorulását. Vélhetően ez azonban nem fog könnyen menni, mert az értékelőállítási folyamatok visszaszorulásáért éppen ez az önmagát vezető ideológusnak tartó „elit” a leginkább felelős. Tenni tehát nekik is azért kellene, hogy induljanak el végre az értékelőállítási folyamatok, s nem azért „harcolni”, hogy növekedjenek a szociális juttatások. A szociális juttatás még szükségmegoldásnak is rossz. A legtöbb ilyen juttatásban részesülő embert leszoktatja arról, hogy a saját életét megszervezze.
A rendszerváltást követő időszakban a hazai gazdasággal együtt jelentős mértékű átalakuláson kellett volna átessen a társadalomtudományok művelőinek is a szemlélete. Sajnos nem ez történt, így ma már kijelenthetjük, hogy hazánk megújulásának nem annyira a természettudományok érdeklődési körébe tartozó objektív feltételek területén vannak meg az órási tartalékai, sokkal inkább a humán tudományok felelősek a nagymértékű lemaradásért. A humán tudományok művelőinek a feladata és felelőssége volna ugyanis a rendelkezésükre álló eszközök segítségével mind az iskolai, mind pedig az iskolán kívüli nevelési, tudatformálási módszereket kidolgozni, működtetni és folyamatosan továbbfejleszteni.
A legnagyobb problémát ma ebben a kérdéskörben az jelenti, hogy akiknek ez a szélesen értelmezett oktatás és nevelés volna a feladata, sokszor éppen ők szorulnának a legnagyobb mértékű tudati fejlesztésre.
Szerző: dr. Reith János
4 komment
Címkék: munka társadalom szociológia elszegényedés társadalomtudomány Klubrádió Ferge Zsuzsa társadalomtudósok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2013.10.18. 15:51:16
nemzetstrategia.blog.hu/2013/03/09/iii_kiut_a_valsagbol ajánlom figyelmedbe.
(ha van észrevételed, örömmel látom kommentben)
Szemantika: az "innováció", idegen szó helyett magyar nyelven lenne érdemes megfontolni a "találékonyság" szó (ennek szótövéből jön a "találmány" is) használatát is. Mert végülis magyarra fordítva ezt jelenti.
Én legalábbis így használom, a mostani cikkben is, ahol ott volt az "innováció", beraktam zárójelbe (hogy azért értse mindenki miről van szó), de a magyar megfelelőt tettem eléje. Volt a hol figyelmetlenségből a leleményességet használtam (mondjuk olyan nagy tragédia nem történt), de átjavítottam azt is.
ez még nálam is "futó projekt", nemrég lett a "mániám", hogy mindent magyarul. Még bőven van hova fejlődnöm.
Üdv
N.
zamatos turbolya 2013.10.25. 13:39:47
A szőlő sok helyen leszedetlen maradt, mert nem lehet "kalákázni". Nem is olyan öreg házak pusztulnak el lakatlanul, mert már egy áthidaló áthelyezéséhez, vagy tetőcseréhez is építési engedély kell - annak minden vonzatával együtt, s a baráti közreműködés természetesen itt is szigorúan tilos. A cégeket nap, mint nap vegzálja a NAV, a tűzoltóság, a munkavédelem, a jegyző és ki tudja még hány léhűtő. Kötelező a kamarai tagság, ajánlott a MIR, a KIR, és a bánat tudja még mi minden, melegen ajánlott a termékekre az ÉMI vagy egyéb minősítés beszerzése. S mi az eredmény? Olyan drága termelés, ami nem versenyképes sehol a világon. Saját magunkat tesszük tönkre.
Mondhatnánk, hogy hasonlóan működik a folyamat, mint a parazita és a gazdaélőlény között, de a parazita nem olyan hülye, hogy megölje a gazdát...
Reith János 2013.10.25. 15:16:54
zamatos turbolya 2013.10.26. 17:09:12
Csodálkozunk, hogy miért van a boltok polcain lengyel tej, spanyol paradicsom, holland alma. Mintha a mi teheneink nem adnának annyi tejet, a paradicsomunk nem lenne olyan jó, nem teremne annyi almánk. Dehogynem terem, csak amíg egy holland almának x hivatalnokot kell eltartania, addig egy magyar almára 5x hivatalnok jut.
Lefordíthatjuk ezt közvetlenül adóterhelésre, és ha megértjük azt, hogy a termékek árába az adó beépül (mert nem tud mást csinálni), akkor nem kell tovább csodálkoznunk azon, hogy a holland termelőnek megéri almát termelni, a magyar pedig kivágja az almafát.
Ha nálunk egy magyar falu vezetőjének az az eretnek gondolata támadna, hogy ne hagyja senki elrohadni az almát a fáján, hanem inkább szedjék le a falu iskolás gyerekei és egyék meg, a polgármestert minimum keresztre feszítenék. Mert nem volt HACCP, Köjál, meg ÁNTSZ, a munkavédelemről már nem is beszélve, na és a feketemunka! Ráadásul gyerekek! Kész, botrány, RTL Klub, Blikk, TV2.
A társadalomtudomány területén az innovációnak itt kellene megjelennie. Hogy az egyik oldalon elrohadó alma, és a másik oldalon az éhes szájak egymásra találjanak, a lehető legkevesebb akadállyal.