Az előző írásban a két Bolyai pályáját bemutató 1912-ben íródott KARRIÉREK kiadóhivatala által megjelentetett „Nagy tudósok” című könyvből idézetekkel igyekeztem párhuzamot vonni a 200 évvel ezelőtti, s a mai magyar tudomány valósága között. Bolyai Farkas munkásságának a könyv általi értékelése nyomán azonban egy másik kísérteties hasonlóság is felszínre jött, mégpedig a múlt század eleji, s a mai matematika oktatás megítélése és eredményessége tekintetében. Úgy tűnik tehát, hogy tudományhoz való viszonyulásunk és az oktatás szemlélete sokkal lassabban változik, mint ahogy azt szeretnénk.

A mai írásomban egy másik nagy tudós életének történésein keresztül azt szeretném igazolni, hogy az emberi gyarlóság, a fejlődés útjában állás nem kizárólag magyar jelenség, mint ahogy azt megalapozatlanul gyakran hallani lehet.

Galilei több, mint két évszázaddal Bolyai előtt élt a mai Olaszország területén. Neki sem volt könnyű dolga a tudomány területén tett felfedezéseinek az elfogadtatásával. A fent idézett, múlt század elején készült könyv erről a következőképpen ír:

Alig van a tudományok történetében még egy tudós, aki annyira szerencsétlen lett volna fölfedezéseivel és találmányaival, mint ő, mert minden érdemét el akarták vitatni tőle.”

Galilei a tudomány szolgálatában tett legnagyobb érdeme talán az volt, hogy a környezetében sokak számára tudott a saját állításai igazolására közvetlen tapasztaláson nyugvó bizonyítékokat bemutatni. Ellenfelei a tekintélyi elveken nyugvó tanokban hittek még akkor is, ha meggyőző kísérleti eredmények mondtak ezeknek ellent:

Kísérleti tanulmányai meghonosították a kérlelhetetlen tapasztalatok alapján való következtetés módszerét, kihúzta a gyékényt minden fantasztikus magyarázkodások alól, a peripatetikusok tanainak tudatlan védelmezőit, akik a tapasztalatokkal homlokegyenest ellenkező dolgokat voltak kénytelenek állítani, amikor tanaiknak védelmébe belebonyolódtak, annyira tönkretette, annyira nevetség tárgyává tette szigorú dialektikájával, hogy azok lihegő ellenségei lettek, de lassankint egészen magukra maradtak.”

Galilei sok eredménye közül érdemes kiemelni a következőt:

A pisai ferde toronyból leejtett különböző fajsúlyú tárgyakkal (fa, márvány, ólom stb.) kimutatta, hogy az esés gyorsasága nem függ a leejtett test súlyától. Ezzel az állításával ellentétbe jutott a peripatetikus iskola egyik alaptételével. És lám! Az emberek ahelyett, hogy a szemmel látható kísérletek következtében belátták volna, hogy a peripatetikus iskola téved, ahelyett Galileit támadták meg.”

Peripatetikusok az arisztotelészi tanokra felesküdött tudósok, akik a keresztény hit tanításaival való összhangot kihasználva minden azzal ellentétes tanokat eretnekségnek tartottak. Sokan pedig inkább hittek az akkori iskolák tudálékos tanárainak, mint akár a saját tapasztalataiknak. Kétségtelenül igaz, hogy az ókorban kiváló megfigyelések és zseniális következtetések eredményeként sok még ma is érvényes tant fogalmaztak meg, de alapvető tévedések is nagy számban maradtak fenn, amelyeket a peripatetikusok kritika nélkül átvettek. Márpedig sokkal fontosabb lett volna azt az ókori szemléletet megőrizni, amely azokat az eredményeket lehetővé tette:

Ha Arisztotelész látta volna Galilei kísérleteit, a legnagyobb gyönyörrel fogadta volna el a tapasztalatai eredményeit. De hát nem ők, hanem a szűklátókörűek és korlátolt elméjűek álltak oda védelmezni a hibákat.”

Galilei kiváló tudósi képességei sajnos részben irigy ellenfeleket, részben pedig szerencsére tanítványokat és követőket is eredményezett:

Fölfedezéseinek sokasága, gyönyörű előadása és felülmúlhatatlan dialektikája miatt temérdek ellensége volt, akik kíméletlen és sokszor tisztességtelen harcot folytattak ellene, de viszont óriási tanítványtábora volt, hatalmas baráti köre, amely megmentette irigyeinek aknamunkája ellen.”

Ellenségeinek megkönnyítette a dolgát az inkvizíció intézménye, amelyet valójában a keresztény hit és erkölcs védelmére hoztak létre. Az inkvizíció a hivatalos egyházi nézetektől eltérően gondolkozók elleni fellépést tekintette a fő feladatának. Galilei eredményei természettudományos kérdésekre vonatkoztak, így azt hirdette, hogy „ a szemünkkel látható igazságokat nem szabad letagadni, hanem a biblia értelmét igyekezzenek megmagyarázni, hogy az a tapasztalati tényekkel összhangba jöjjön. Hiszen a biblia nem csillagászati tankönyv s Ptolemaiosz világfölfogásával éppen annyi látszólagos ellentmondásban van, mint a Kopernikus-félével.”

Ellenfelei ezt a nézetét sem osztották, amely tényt a fent idézett könyv meglehetősen szókimondó stílusban az alábbi módon fogalmazza meg:

Azok a kislelkű, jelentéktelen alakok, akik annyi csökönyös ostobasággal szegültek ellene a tapasztalatból levezetett tudományos igazságoknak, tehát igazán vakok és rosszhiszeműek voltak, azok irigységből ellene zúdították korának legnagyobb, legrettegettebb hatalmát, az inkvizíciót....”

Sajnos Galilei ellen is sikerrel járt az ármánykodás:

A peripatétikusok kifogyva az érvekből, a vallás tételeit s a bibliát állították szembe Galilei tanításaival. Szomorúság ezután mindaz, ami történt, szégyene az emberiségnek, az egésznek, nem egy felekezetnek, nem a vallásnak, hanem az emberiségnek, amelyben oly nagy úr a szűklátókörűség, a butaság és elfogultság.”

Kétszáz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Galilei rehabilitációja megtörténhessen, Kopernikus, Keppler és Galilei műveit levegyék az indexről.

A múlt századi szerző, dr. Cholnoky Jenő a Galileiről szóló írása végén a következő következtetést vonja le:

Az idők szelleme volt az, amely a személyes gyűlölködés eszközévé szegődött s ez ma is csak úgy van.”.... „Igazán nem okulnak az emberek! Maradnak mindig egyformák.”

Ha valaki azt gondolná, hogy az ilyen típusú problémákkal ma már sokkal kevésbé kell számolnia, az nagyon téved.

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr9511942881

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása