Nem először foglalkozom jelen blog írásaiban azzal a kérdéssel, hogy a tudomány fejlődése és az innovatív szemlélet elterjedése egy arra alkalmas társadalmi környezetet igényel. „Tanuljunk az elődöktől” címmel négy rövid írásban megpróbáltam bemutatni Kapica munkásságának legfontosabb tanulságait. A nagy szovjet tudós meggyőződése az volt, hogy a tudomány fejlődése számára elengedhetetlenül fontos a megfelelő társadalmi közeg.

Látszólag ellenpéldának tekinthető a két Bolyai, az apa, Farkas és fia, János története. Hiszen mindketten olyan nagyjai a magyar tudománynak, akik a legkevésbé sem kedvezőnek nevezhető körülmények között éltek és alkottak. Történelmietlen kérdés ugyan azt vizsgálni, hogy vajon milyen tudós válhatott volna belőlük akkor, ha nem abba a közegbe születnek, amelyet a több mint száz éve, az 1912-ben íródott KARRIÉREK kiadóhivatala által megjelentetett „Nagy tudósok” című, Dr. Cholnoky Jenő által összeállított könyv bemutat.

Az 1775. február 9.-én Bolyán született Bolyai Farkas különleges képességei hamar kiderültek. Tanulmányai során Gaussal, a „matematika királyával” is jó barátságba kerül. Gauss nem csak a barátjának, hanem zseninek is nevezi őt. Elválásukat követően az Erdélybe visszatért Bolyai Farkas sok nehézségen kell túljusson. Pályáját Gausséval összehasonlítva a következő olvasható a fent idézett könyvben:

„Egy pontból indultak ők ki, egy irányban, egyenlő impulzussal, de míg Gauss nyílegyenesen folytatta pályáját. A Bolyaié a mi, még örökkétartó átkunk bűvkörébe jutván, lehajtott és kínosan szakasztott egypár barázdát a műveletlen ugaron”

Az akkori magyarországi valóságot nagyon jól jellemzi az alábbi idézet is:

„Még ha megfelelő tudós környezetben élt volna Bolyai, talán megfeledkezett volna a bajokról, -mint annak idején Göttingenben- de itt is inkább apró személyi súrlódásoknak van kitéve”

Amikor egyik jelentős munkáját, a „Theoria paralelarum” című értekezését elkészíti, azt érdemi szakmai kritika kérése érdekében Gaussnak küldi meg. „Itthon nincs, kinek adja, nincs az ilyen iránt érzékük az embereknek” A saját szavaival élve: „különben is meg van verve az itteni féltudósoktól”.

A tanítás mellett végzett tudományos munkáját változó intenzitással tudta végezni. Célja a Tentamen megírásával az volt, hogy „a tanulni vágyó ifjaknak oly „compendiumot” adjon, amelyben az axiómák előre ki vannak téve; a képzetek a legegyszerűbbekből fejlesztetnek ki; a tárgyalás egyszerű, rövid és kézzelfogható; az alkotvány a legalsóbb fundamentumokból láthatólag emelkedjék föl, míg az ég tűzkoszorúi között a feneketlenbe elmerül. Műve tankönyvül is szolgált, de leszámítva kevés tehetségeseket, nem igen értették meg. A közvélemény szinte ellene volt, anélkül, hogy olvasták volna.”

Bolyai Farkas természeténél fogva viszonylag jól viselte a megpróbáltatásokat, bár a „kevés méltánylás rosszul esett” neki is.

Az 1832-34 között megjelent munkáinak a valódi értékét csak évtizedekkel később, halála után ismerték fel.

Erről a fent idézett könyv a következőket mondja:

„...matematikus tankönyvírók addig ne kezdjenek munkához, míg a Tentament meg nem emésztették.”

A matematika tanítás számára olyan alapmű tehát a Tentamen, amelynek szellemisége a következő század elején is még nagyon hiányzik Magyarországon. Az egy évszázaddal ezelőtti nyelvezettel megfogalmazott problémák mintha ma, a XXI. század elején is nagyon aktuálisak volnának:

„Ez volna az a mező, amelyen Bolyai elvetette mag szép termést hozna, mert valljuk meg, hogy a mai középiskolai mathematika tanításunk alig emelkedik fölül az üres formalizmuson. Ezért van az örökös panasz a mathesis ellen; ezért ez a frázis, hogy a „száraz a mathematika”.”

Bolyai Farkas és fia János gondterhelt élete kapcsán a könyv joggal vonja le az alábbi tanulságot:

„Talán intő példa mégis, hogy ne mindig a külföldre bízzuk zsenijeink fölfedezését. Élnek olyan talajon, amely semmiképpen sem kedvez a matezis fejlődésének;....”

A két szellemóriást ért megpróbáltatásokra az apa és fia nagyon különböző módon reagál:

„ de míg Farkas túlságos szerénységgel elesettnek vallja magát, filozofikus lelke munkára sarkallja, hogy mégis hasznára legyen hazájának és az emberiségnek, addig János kevésbé rokonszenves módon, de annál nagyobb önbizalommal és bátorsággal kimondja, hogy ő az emberiség legnagyobb szellemeinek egyike.”

A hétköznapokban a két zseni olyan gondokkal és problémákkal szembesült, amelyekre nem volt felkészülve. Nem kedvezett a matematika tudománya számára az a társadalmi környezet, amelyben mindketten a maguk elkeseredett harcát vívták. Ezt a könyv szerzője az alábbi jó hasonlattal fejezi ki:

„ A sziklán a legjobb mag sem kel ki; a zseninek is környezet kell, hogy alkothasson. Így aki hivatva volt építőmesternek lenni, lett egyszerű napszámos; de hős, vágta a sziklát kitartással, hűen mindhalálig.”

A tudomány akkori hivatásos képviselői sem kényeztették el Bolyai Farkast.

„..kész lett volna munkáját magyarul az Akadémia rendelkezésére bocsátani, még feleletre sem méltatták.”

Fia, János esetében is a ” külső elismerés elmaradt, így Jánosnak különben is szélsőségekre hajló természete rendkívüli anomáliákba csapott át. Az egész országban egy ember van, aki őt érti és méltányolni tudja, atyja.”

Az 1831-ben megjelent Appendix című műve a nemeuklideszi geometria megalkotását jelenti, amely megteremtette 20. századi fizika számára a megfelelő elméleti alapot. A matematika más területein is jelentős gondolatokat fogalmazott meg, de a kéziratban fennmaradt feljegyzéseit csak jóval később kezdték meg feldolgozni. Joggal nevezi őt Szentágothai János a „magyar nép géniuszának”.

Bolyai János hosszas betegség után 1860. január 27-én halt meg, majd jeltelen sírba temették el.

A két Bolyai korában tapasztalható történések és a mai magyarországi valóság között fennálló minden hasonlóság sajnos nem csupán a véletlen műve.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.