A sajtóban számos írás olvasható arról, hogy nem vagyunk innovatív nemzet. A nemzetközi statisztikák szerint több ezzel kapcsolatos mutató alapján szinte mindenben a mezőny utolsó harmadában kullogunk. Mi azonban azt tartjuk magunkról, hogy igenis nagyon sok az eredeti gondolkodású, kreatív ember hazánkban. Ez egy olyan ellentmondás, aminek célszerű volna megtalálni a feloldását.

 

A kérdéskörhöz szorosan kapcsolódik az a kérdés is, hogy milyen az ideális környezet az innováció számára. Itt is megfigyelhető ez a fajta kettősség. Egyfelől az emberi lustasággal szokás magyarázni a nagy felfedezéseket, feltalálásokat. A gépeket tehát azért találta ki az ember, hogy ne kelljen nehéz és unalmas munkát végeznie. A műszaki fejlesztések célja, hogy gépek helyettesíthessék az embert egyre több területen. Így például azért fejlesztettük ki a mosó-, majd a mosogató gépet is, hogy ne kelljen mosni és mosogatni.

 

Mások szerint viszont az ember akkor lesz képes a tudomány területén alkotásra, ha minden kényszertől mentesítjük. A kutatót a teljes körű szabadság kell megillesse, hogy kizárólag a kutató munkájára koncentrálhasson. Ebbe a K+F munkába azonban kívülről senkinek nem lehet beleszólása.

 

A fenti témakörökben folyó viták számos érvet hoznak fel mindkét állítás mellett, ezek puszta felsorolása is messze meghaladná jelen írás tervezett kereteit. Így legyen elég annyit megjegyezni a címben feltett kérdéssel kapcsolatban, hogy sokan hisznek az innovációra való alkalmatlanságunkban. A magyarázat szerint az utóbbi időben a magyar emberek ellustultak, az innovációra felkészíteni hivatott iskolai képzés színvonala folyamatosan romlott. A felnőttképzés gyakorlatilag nem működik, így a fizikai és szellemi restség együtt idézte elő azt az állapotot, amit a gazdasági eredményeink, életszínvonalunk, a különböző nemzetközi vizsgálatok kiválóan megmutatnak.

 

Nem sokkal kevesebben vannak ugyanakkor azok, akik szerint nem kell hinni semmiféle nemzetközi statisztikáknak, mert mi magyarok nem csak innovatívak, kreatívak, okosak és jól képzettek vagyunk, hanem valójában még jól is élünk.

 

Nem csak a szalonképes vitafórumokon találkozni ezzel a két állásponttal, hanem a különböző blogokon álnéven bátran hozzászólók közötti viták is kiválóan megmutatják azt a fajta megosztottságot, amit a címben feltett kérdésben a közvéleményben megtapasztalni.

 

A magam részéről azonban azon a véleményem vagyok, hogy mindkét állítás igaz és hamis is egyszerre, ugyanis a vita tárgyát illetően egyáltalán nem egzakt állításokról beszélhetünk. Már magának az innováció fogalmának az értelmezésében rejlő bizonytalanság is elegendő ahhoz, hogy egymásnak ellenmondó állításokat fogalmazzunk meg a használatával.

 

Igen, Magyarországon valóban nagyon sok a kreatív, innovációra alkalmas, s erre rá is kényszerülő ember. Ugyanakkor az is igaz, hogy ennek a rengeteg innovatív és kreatív megoldásnak nemzetközi mércével mérve alacsony életszínvonal, romló oktatási színvonal, relatíve lemaradó életminőség a következménye.

 

Hazánkban számos kreatív és innovatív megoldás születik, csak éppen az a baj velük, hogy ezek egymással ellentétes irányokba mutatnak, s így többnyire ki is oltják egymást. Ezen állítás igazolására ugyancsak számos jó példát lehetne felsorolni.

 

A versenyszféra kreatív kezdeményezéseire kreatív állami intézkedések születtek, így például az egyes adónemeket illetően az adóelkerülés megelőzésére kitaláltatott az adóhatósághoz bekötött pénztárgép, a 100 eFt feletti ÁFA tartalmú számla beküldésének törvényi szabályozása, az EKÁER rendszer a szállítmányok nyomon követésére, stb.

 

A hatóságok hasonlóképpen innovatív kezdeményezéseit az érintettek körében kreatív ellenreakciók követték. A büntetések beszedésére szakosodott rendőrségünk a gyorshajtó honfitársainkat jelző és blokkoló eszközök használatára, a parkolási díjak kivédésére rokkant igazolványok megszerzésére, a világrekorder ÁFA mértéke miatt pedig a fekete gazdaság működtetésére kényszerítette. Hosszan sorolhatók azok a kreatív magyar emberek teremtette körülmények, amelyek a túlélés érdekében hasonlóképpen kreatív ellenirányú megoldásokat hívtak életre.

 

Hazánkban tehát az emberi leleményesség célja és eredménye jellemzően nem világszínvonalú, nagy vásárlói közösségek számára újat kínáló, hosszú távú megoldások kifejlesztése, hanem az itt és most és csak nekünk alkalmas válaszok megtalálása. Ha a véletlen folytán mégis valakinek nemzetközi mércével is jelentős innovációk alapjául szolgáló ötlete, megoldása születne, annak megakadályozására is számos innovatív eszköz működik hazánkban.

 

Nálunk tehát az emberi lustaság sem a világ minden tájára eladható termékek fejlesztésére ösztönöz, hanem olyan megoldások megtalálására, amelyek mindenfajta erőfeszítés nélkül teszik lehetővé a magunk mércéje szerinti eredmények elérését.

 

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr1314260235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Coro 2018.09.25. 09:59:03

A magyar innováció "világhíres" abban, hogy hogyan lehet kikerülni az adókat, hogyan lehet sumákolni. Persze, amint írtad, kreatív a magyar NAV is.

Az előző cikkekre tudnám visszavezetni az esetleges innováció hiányt. Ha a gyerekeket nem úgy nevelik, hogy kreatívak legyenek, a problémamegoldó készségeiket javítsák, hanem csak a lexikális tudást növelik bennük, akkor hogyan várhatjuk el az innovatív gondolkodást?! A mai gyerekek szinte mindent készen kapnak. A játékokat, érzéseket is.
süti beállítások módosítása