Vállalati K+F jelentés 2013 címmel jelent meg a Deloitte felmérésének összefoglaló anyaga 2013 júniusban, egy 2011-ben útjára indított sorozat harmadik részeként. Az évenként megjelenő vállalati K+F jelentések az alábbi linken érhetőek el:

http://www.deloitte.com/view/hu_HU/hu/szolgaltatasok/adotanacsadas/tarsasagi_adoval_kapcsolatos_szolgaltatasok/kfesallamitamogatasok/ae9dbe97f7e08310VgnVCM3000001c56f00aRCRD.htm

A készítők elmondása szerint: „A felmérés célja a szabályozási és támogatáspolitikai környezettel kapcsolatos javaslatok megfogalmazása, ami a K+F területen érdekelt közép- és nagyvállalatok véleményén és várakozásain alapszik...”

A kiadvány előszavában az alábbiakat olvashatjuk:

„Az EU K+F célkitűzéseknek megfelelően Magyarország is a teljes KFI stratégiája megújítását tűzte ki célul. A Nemzeti Reformprogram vállalásai szerint Magyarország 2020-ra a GDP-arányos K+F ráfordításokat 1,8%-ra, 2030-ra pedig 3%-ra tervezi növelni, és az elkövetkező években számos olyan intézkedés bevezetését sugallja a Kormány KFI Stratégiája, amely segítheti ezen célok elérését.

A Deloitte felmérésének célja a fenti célkitűzések sikeres elérése érdekében olyan szabályozási és támogatáspolitikai környezettel kapcsolatos javaslatok megfogalmazása, ami a K+F területen érdekelt közép- és nagyvállalatok véleményén és várakozásain alapszik. Remélem érdekesnek és hasznosnak találja kiadványunkat. ”

Igen, már első olvasatra érdekesnek találjuk, főként azért, mert többször is megerősítésre került, hogy az adatgyűjtést kizárólag közép- és nagyvállalatok körében végezték, és ennek tapasztalatai alapján kívánják segíteni az egész országra vonatkozó szabályozási és támogatáspolitikai környezet kialakítását. Ebben némi ellentmondás észlelhető. Tovább finomítva a dolgot, a 2011-es jelentésben arról tájékoztattak a készítők, hogy a Figyelő Top 200-as listájából választották ki a felmérésben részt vevőket, így azt feltételezzük hogy ez 2013-ban is így történt az összehasonlíthatóság érdekében. Ez azt jelenti, hogy a hazánkban működő legsikeresebb cégek közül lett megkérdezve – az előszóban leírtak szerint - mindössze 52. Kijelenthetjük, hogy ez a merítés nem tekinthető reprezentatív mintavételnek a K+F tevékenység végzői és igénybevevői szempontjából. A KSH felmérése alapján tudjuk, hogy 2010-ben - a későbbi időszakokról csak becsült adataink vannak, de nem szignifikáns az eltérés - hazánkban a működő cégek 99,9 %-a kis és középvállalat volt, melyeknél a teljes foglalkoztatotti létszám 74,1 %-a dolgozott, és a bruttó hozzáadott érték 54,5 %-át termelték meg. Ugyanakkor a top 200-as listán sajnos nem szerepelnek ugyanilyen arányban, ha egyáltalán sikerült kis- és középvállalatnak oda bekerülnie. Megállapítható tehát, hogy a KKV-k az innovációs járulék fizetésére ugyan kötelezettek, ezáltal hozzájárulnak a hazai K+F források biztosításához, viszont a véleményük, a tapasztalataik és főleg a szempontjaik nem jelennek meg a felmérésben annak ellenére, hogy a gazdaságban betöltött helyük és szerepük alapján ez indokolt lenne. Észrevehetően ugyanaz a diszkrimináció jelenik meg a felmérés során is, mint amit a pályázatok kiírásánál tapasztalhatunk. Gyakorlatilag többnyire a nagyok számára készülnek a pályázatok, mert a feltételrendszer miatt általában csak ők tudják igénybe venni, és ha a felmérés is az ő véleményüket tükrözi, ebben nem is lehet változásra számítani. Pedig évek óta az EU-ban és hazánkban is fontos célként lett megjelölve a KKV-k ösztönzése. Ennek érdekében alapvető lépés lenne, hogy egy – a szabályozást segítő szándékú - adatgyűjtés során megkérdezzék a véleményüket. Ezek alapján javasolható, hogy a Deloitte készítsen egy K+F tevékenységre vonatkozó felmérést a KKV-k körében is – a megrendelésre történő K+F tevékenységre vonatkozó kérdésekkel kibővítve -, lehetőség szerint nem a top listákról történő kiválasztással. Az ennek alapján készülő és a már elkészült felmérés együttes tapasztalatai tudnának reálisabb képet adni a magyarországi K+F tevékenységről, annak anomáliáiról. Ezzel jobban segítené a felmérés a hazai gazdasági szereplők szélesebb köréhez igazodó szempontok szerinti ösztönző rendszer kialakítását, és azáltal a K+F ráfordítások növelését.

Fontos megjegyezni, hogy az eddigi gyakorlat szerinti mintavétel nemcsak a méret szempontjából nem tekinthető reprezentatívnak, hanem ezzel párhuzamosan a tulajdonosi kör tekintetében sem a magyar véleményt képviseli, mert a Top 200-ban többnyire külföldi tulajdonú cégek vannak. Ebből következően az ő K+F ráfordításaik vélhetően nem, vagy csak részben Magyarországon fognak hasznosulni. Tehát a támogatás nem teljes mértékben hazánk érdekeit szolgálja. Ez azért fontos, mert magától a K+F tevékenység ráfordításainak a növekedésétől végső célként tulajdonképpen a hazai gazdasági növekedést kellene várnunk. A magyarországi támogatással létrehozott K+F eredmények külföldre áramlása pedig ennek a hatásfokát rontja. Ezért az innovációs lánc további szakaszainak a vizsgálata szempontjából is fontos lenne a cégméret és a tulajdonosi kör szempontjából elkülönítetten kimutatni a felmérés eredményeit.

Számottevő különbség mutatkozik abban is, hogy a nagy cégek jelentős összegű saját forrást tudnak K+F tevékenységre fordítani, míg a KKV-k többsége – különös tekintettel az elhúzódó válságra -folyamatos likviditási gondokkal küzd, ezért nekik már szinte semmi nem jut fejlesztésre. Az ösztönző rendszer kialakítása során ezeket a különbségeket is szem előtt kell tartani, és ezek figyelembe vételével kell biztosítani az alternatívákat.

Jelenleg abban a sajátos helyzetben vagyunk, hogy a jellemzően financiális nehézségekkel birkózó KKV-ktől az innovációs járulék címén begyűjtött pénzek a pályázatok útján az enélkül is sikeres – többnyire külföldi tulajdonú – nagyvállalatokhoz áramlanak. Tehát a „vegetáló kicsik” biztosítják a forrás egy részét a „gazdag nagyok” K+F tevékenységéhez. Ezzel felerősítjük a polarizációt, mert gyakorlatilag intézményesített segítséget adunk a kapitalizmusban jól ismert – a nagy hal megeszi a kis halat - folyamat kizárólagossá tételéhez és felgyorsításához. Pedig az elmúlt évtizedekben már más trendek is ismertek voltak. Viszont jól észlelhető, és dr. Nagy Miklós ( a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány ügyvezető igazgatója) Vállalati Hálózatok című munkájában is olvashatjuk, hogy: „A verseny új követelményei azonban ismét felerősítették a nagy vállalati méretek divatját, mert a globális versenyben a nagyobb, globális potenciállal rendelkező vállalatok le tudják győzni versenytársaikat. Ezt nevezhetnénk a “gyors és nagy hal” követelményének.”

A magyar gazdaságban ennek a negatív hatásai a foglalkoztatottság csökkenésében és ezáltal az életszínvonal egyre elfogadhatatlanabb mértékű romlásában jelennek meg. Ugyanakkor tovább idézve a gondolatsort: „A tudásgazdaságnak nevezett legújabb fejlődési irányokban van azonban még több olyan lehetőség, amely a kreatív kisvállalatok számára is nyújthat fejlődési lehetőséget.” Igen, éppen ilyen a kutatás-fejlesztés területe és éppen ezt kellene segíteni a kis és középvállalatok számára önállóan is igénybe vehető támogatások és kedvezmények nyújtásával.

Ha meg sem kérdezik a KKV-ket, ahogyan a szóban forgó Deloitte tanulmány készítői tették, akkor esélyt sem adnak arra, hogy az ő szempontjaikat is megismerve javulhasson ez a helyzet.

Továbblépve vizsgáljuk meg azokat az információkat, melyek ugyan a készítők kifejezett szándéka nélkül, de mégiscsak adnak némi támpontot a toplistán kívüli magyarországi cégek számára is.

A felmérés 12. oldalán a Közép-Európai Vállalati K+F tevékenységek elemzése során megállapításra került, hogy „A vállalkozások közel 65 %-a külső cég bevonásával végzi K+F tevékenységét. Ez az eredmény összhangban van azokkal az EU-s és állami intézkedésekkel, amelyek a magánszektor cégei, valamint a magánszektor és a tudományos intézmények közötti együttműködést és tudásmegosztást próbálják ösztönözni.” Ez jó hír, nálunk is ezt a folyamatot kellene erősíteni, de a mi ösztönzőrendszerünk ezt sajnos nem támogatja. A felmérés 18.oldalán olvashatjuk ennek a következményét: „...a magyar cégek 41,7 %-a állította, hogy nem működik együtt külső céggel, míg más országokban ugyanez az arány 24 % és 36 % között mozog.” Ezen nem csodálkozhatunk, mert az együttműködés többnyire megrendelés formájában testesül meg, de sajnos Magyarországon ezt nem támogatják, sőt a hazánkra vonatkozó felmérésben még csak egyetlen utalás sem található a megrendelésre történő K+F tevékenységgel kapcsolatban. Emiatt az elemzés alapján észre sem vehető, hogy milyen markáns – KKV-kat negatívan érintő - jogszabályváltozás történt 2012-től. Pontosabban a változásoknak csak a pozitív vetületével foglalkozik az anyag az SZTNH által végzendő előzetes minősítés „garanciája” kapcsán. Arról nem beszél, hogy hogyan érintette a cégeket, az a változás, hogy az innovációs járulékukat már nem használhatják fel a saját célú K+F -re, ezen belül semmiféle segítséget nem kapnak a megrendelésre történő K+F -hez sem. Pedig ez a KKV-k számára fontos lenne, mert a többségük nem rendelkezik a saját maguk által végzendő K+F-hez megfelelő tárgyi és személyi feltételekkel, ezért külső cég bevonására lenne szükségük. Más a helyzet a nagy cégeknél. Az ő esetükben a 18.oldalon leírtak szerint: „ A külső cégekkel való együttműködés hiányának legfőbb oka az, hogy sok vállalkozás (a megkérdezettek 46,1 %-a) rendelkezik saját K+F központtal, amely gyakran a közép-európai régión kívül található.”

A pillanatnyi szabályozás tehát azt sugallja, hogy a KKV-k, ha nincsenek megfelelő saját feltételeik akkor ne is fejlesszenek, mert ehhez nem kapnak ösztönző segítséget. Ezt a vonulatot erősíti meg a Deloitte-éhoz hasonlóan minden olyan felmérés, amely csak a sikeres - jellemzően tőkeerős nagy cégek – véleményét tükrözi. Itt visszajutottunk ahhoz a kérdéshez, hogy fejlesztés nélkül hogyan tudnak talpon maradni a KKV-k a gazdasági versenyben? (Megeszik a nagy halak, akiket viszont az ösztönző rendszer által segítünk a fejlesztésben.) Látható, hogy ezt nyilvánvalóan nem így célszerű szabályozni, hiszen kifejezetten szemben halad a tudásmegosztás gondolatával is, és ennek hiányában a fejlődés gátját jelenti. Bár mindig vannak kivételek, így szerencsére a jelenlegi rendszer hibái ellenére is látunk jó példát Debrecenben.

http://www.dehir.hu/debrecen/ader-janos-debrecenben-a-nagy-hal-nem-eszi-meg-a-kis-halat/2012/07/25/

Megjegyzendő, hogy itt sem a KKV-ket ösztönző gazdasági szabályozásnak köszönhető a KKV-k bevonása, hanem annak, hogy a gazdasági szereplők felismerték a közös érdekeiket. Ugyanakkor vegyük észre, hogy a KKV-k itt is csak a nagyokon keresztül, tőlük függve, nekik kiszolgáltatva, kvázi „beszállítói” pozícióban végzik a K+F tevékenységüket. Ez is jobb a semminél, de a kívánatos trend az lenne, ha olyan ösztönző rendszer kerülne kialakításra, amelynek segítségével a kutató-fejlesztő tevékenységüket a KKV-k is közvetítők, vagy bármiféle hídképzés nélkül meg tudnák valósítani. Természetesen az együttműködés lehetőségét továbbra is fenntartva és támogatva, de úgy, hogy arra önként és kizárólag szakmai indokokkal kerüljön sor, nem pedig a gazdasági szabályozás általi kényszer miatt.

Ezek a gondolatok jól rávilágítanak az innovációs járulék saját célú felhasználásának - a „garanciákat biztosító” kis kiigazítást követő - visszaállításának szükségszerűségére.

A 2011-re vonatkozó felmérés 8. oldalán látható, hogy az adókedvezmények közül ezt ismerték és ezt vették igénybe legtöbben. A visszaállításának igényét támasztja alá a 2013-as felmérés 6. oldalán található diagram is, mely megmutatja, hogy a megkérdezettek számára a legfontosabb külső tényező a többféle támogatási lehetőség biztosítása, köztük az adókedvezmény is. Második legfontosabb ezek mértékének a növekedése és harmadik a szabályozói környezet kiszámíthatósága. Véleményünk szerint mindezeket elősegítené a 2003. XC. törvény 4. §-ának a kiigazítással történő visszaállítása, és a járulék mértékének előre meghatározott, minimális emelése mellett a lényegi részét tekintve 2020-ig történő változatlanul hagyása. Ez már önmagában is K+F ráfordítás növekedést eredményezne saját célú felhasználás esetén.

Következő a fontossági sorrendben - a hazai és a közép-európai felmérésben egyaránt – a tapasztalt és képzett K+F szakemberek rendelkezésre állása (6. és 15.oldal). Úgy gondoljuk, hogy ez az igény egy akkreditációs rendszer bevezetésével biztosítható a legmegbízhatóbb, és garantált módon. Ez cégenkénti, de akár személyenkénti (kutatóra vonatkozó) minősítést is jelenthet. A cégek minősítésének követelményrendszerét is célszerű úgy meghatározni, hogy a szakmai szempontokon túl az elérni kívánt célokat is szolgálja. Például legyen fontos szempont, hogy a minősítendő cég igénybe vett (és sikeresen lezárt) már hazai és/vagy EU társfinanszírozással kiírt pályázati támogatást, mert a 7. oldalon található ábra szerint javításra szorul ez az arány.

Meglepő, hogy egyre több cég (már 21%) nyilatkozik úgy, hogy a bevallási / költségelszámolási / munkaidő-elszámolási stb. rendszereik nem tudják megfelelően kezelni / alátámasztani a K+F tevékenységekhez kapcsolódó költségeket. Ennek vélhetően az lehet az oka, hogy a megkérdezett nagy cégek többnyire az anyavállalatok által szorgalmazott SAP rendszert használják. Ez egy bonyolult, nehézkes, sok mindent lekezelni akaró rendszer, amely a felhasználók számára éppen az elterjedtsége miatt jelent kényelmes megoldást a megszokott, rutinszerű feladatok elvégzéséhez. Ugyanakkor informatikai szempontból végtelenül rugalmatlan, nehezen testre szabható, ezért az utólag felmerülő felhasználói igényeket többnyire nem tudja kezelni. Mivel kimutathatóan ez is akadálya a K+F ráfordítások növekedésének, ezért egy jó ösztönző rendszernek erre vonatkozóan is segítenie kellene. Például javasolható, hogy némi TAO kedvezménnyel és ÁFA mentesen cserélhessék le az elavult rendszerüket egy új fejlesztésű - K+F tevékenység eredményeként létrejött - nyílt forráskódú hardver-szoftver rendszerre, ami rugalmasan specifikálható alkalmazásokat biztosít. Ilyen és ehhez hasonló problémák sokaságával találkozunk nap mint nap.

Tárjuk fel közösen, hogy együtt találhassunk rá mindannyiunk érdekét szolgáló megoldást is. Segítsük egymást, hogy nekünk is segítsenek!

Szerző: Keszthelyiné Horváth Erika

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.