Nemrégiben került a kezembe az alábbi írás, amely a címben szereplő minisztérium vezetőjével, Palkovics Lászlóval készült interjú lényegéről szól:

http://www.origo.hu/itthon/20180817-palkovics-laszlo-interju-itm.html

Önmagában az a tény, hogy Magyarországon egy minisztérium nevében az innováció kifejezése szerepel, reményeim szerint az innováció felértékelődését hivatott kifejezni. Az ITM vezetője sajtónak adott nyilatkozata szerint mindenkinek az az érdeke, hogy „Magyarország hangsúlyosabban legyen jelen a világ innovációs és tudományos térképén”. Nem hiszem, hogy ezzel a gondolattal épeszű ember vitába száll. A korábbi időszakokban is rendre ehhez hasonló célok fogalmazódtak meg. Palkovics miniszter úr elmondása szerint „az utóbbi években hiába ölt a kormány rengeteg pénzt a kutatásra és innovációra, a ranglistán hátrébb szorultunk.” Ez tehát azt jelenti, hogy a célok hangzatos megfogalmazása, rengeteg pénz elköltése önmagában még nem garancia arra, hogy a K+F és az innováció területén mértékadó eredmények szülessenek.

A kérdés tehát sokkal inkább az kell legyen, hogy ezt hogyan lehetne elérni.

A miniszter a részletek kifejtése során a sajtóban megjelentek szerint ezzel kapcsolatban a következőket mondta:

„Az ITM célja, hogy az innovációra fordítható összeg 2020-ra érje el a magyar GDP 1,8 százalékát.”

Nem voltam jelen az interjún, így kénytelen vagyok azt gondolni, hogy a GDP 1,8 százaléka nem az innovációra, hanem a különböző K+F tevékenységi területek finanszírozására vonatkozó összeg. Miután az innováció az életünk minden területén kiváló módszere lehet a megújulásnak, a fejlődésnek, így remélhetőleg az 1,8%-ot messze meghaladó források fogják az innovációt szolgálni.

Ahogy a korábbi írásomban is kifejtettem, sajnos Magyarországon a K+F és innováció kifejezése nem a valós tartalmának megfelelően van a közbeszédben használatban. Az innováció és a K+F gyakran és indokolatlanul egymás szinonimájaként jelenik meg még rangosnak tekinthető publikációkban is.

A tennivalókat illetően pedig a miniszter szerint „minden cégnek fel kellene vennie egy mérnököt, mert szerinte ez a hazai kis-és középvállalkozások versenyképességének egyik alapja.”

Ezzel a kijelentéssel szintén csak egyet lehet érteni. Mint tudjuk, az ördög azonban itt is a részletekben lakozik. A rövid és tömör megfogalmazás lényegének a megvalósítása tehát még sok lehetőséget rejt magában. Minden érintett hajlamos az ilyesfajta általános célokat a maga érdeki szerint értelmezni, s a végrehajtásban ez gyakran torzulásokhoz is vezet.

Ahhoz, hogy minden cég belátható időn belül valóban felvehessen egy mérnöki végzettséggel rendelkező szakembert, ahhoz gyakorlatilag elérhetetlen mértékben kellene növelni a felsőoktatásban a műszaki területeken továbbtanulók arányát. Rövid távon tehát nincs esély az effajta értelmezés szerinti megoldásra.

Talán nem is annyira a mérnöki végzettséget, mint inkább a mérnöki szemléletet kellene a miniszteri megfogalmazás lényegének tekinteni. Sajnos a mérnökképzés anomáliái miatt nem minden mérnöki diploma mögött van meg az a szemlélet és tudás, ami a cégek versenyképességének a javításához kell. Szerencsére ugyanakkor, sok más szakterületen végzettséget szerzettek is rendelkezhetnek azzal a rendszerszemléletű látásmóddal, azzal a tervező és szervező képességgel, ami a hazai vállalkozások fejlődésének az alapja lehet.

Összességében kijelenthetjük tehát, hogy a miniszter által megfogalmazott cél igencsak létjogosultsággal bír. Valóban jelentős mértékben növelni kellene a mérnökképzésben résztvevők számát, s ugyanakkor javítani kellene a szakképzés szemléletét és színvonalát is.

A hazai KKV-k versenyképességének a javítása a miniszter nyilatkozata szerint úgy érhető el, ha „önálló termékeket fejlesztenek”. Ezzel a kijelentéssel is maximálisan egyet kell érteni. Sajnos a hazai vállalkozások többsége kényszervállalkozásnak tekinthető. Nem egy jól körülhatárolt feladatra jöttek létre. Erre utal az a tény is, hogy a mai napig még a minimális törzstőkével alapított cégek tevékenységi köreinek a felsorolásában is irreálisan sok terület van nevesítve. A vállalkozások nagy számára érvényes, hogy nem alakult ki még az a letisztult profil, amely saját termék kifejlesztését eredményezhette volna. Ennek számos oka van, aminek elemzése további vitaindító írások elkészítését indokolná.

Az interjúban szóba került a sajtóban másutt is sokat idézett alábbi megállapítás: „Jelenleg a hozzáadott érték, több mint felét a Magyarországon működő multik állítják elő.” Ezzel a szerintem hibás megfogalmazású kijelentéssel már korábbi írásaimban foglalkoztam, (legutóbb: https://innovacio.blog.hu/2018/08/06/alacsony-e_a_hazai_kkv-k_termelekenysege_avagy_a_tusvanyos-i_beszed_margojara), ezért itt csak annyit jegyeznék meg, hogy a bizonyítékként kezelt statisztikák nem a hozzáadott érték előállítását mérik, hanem sokkal inkább a realizálásának a mérőszámát mutatják meg. A hozzáadott érték előállítása és a pénzügyi realizálás közötti különbség szemléltetésére a korábbi írásban szereplőkhöz hasonlóan sok jó példa hozható.

Az interjúban a miniszter szájából utolsóként elhangzó idézet a következő volt:

„ A magyar tulajdonú társaságok erősítése a legfontosabb ezen a téren, valamint a hatékonyság és a termelékenység javítása - mondta a miniszter a Figyelőnek.”

A „magyar tulajdonú társaságok” kifejezés használata egy olyan áttörés szintű újdonság, amelynek fontosságát nem lehet eléggé aláhúzni. A korábbi időszakokban a gazdaságpolitika inkább azt igyekezett hangsúlyozni, hogy a vállalkozások tulajdonviszonyai közömbösek, a lényeg az, hogy hazai munkaerőt foglalkoztatnak, a hazai költségvetésbe fizetik be adóikat. Sajnos a rendszerváltás óta túlságosan is hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a „magyar tulajdonú társaságok” kifejezésben rejlő tartalom jelentősége felismerésre kerüljön.

Bízom abban, hogy a közeli jövőben még számos hasonló, az innováció fogalmához méltó felismerést fogalmaznak meg az Innovációs és Technológiai Minisztériumban. A legfontosabb azonban mégis csak az volna, hogy az ambiciózus terveket rövid időn belül a megvalósulásukat lehetővé tevő tettek is kövessék.

 

dr. Reith János

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr3314192805

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ms. Xanax 2018.08.21. 14:20:14

Úgy tűnik hogy harc van kialakulóban az ITM és a Külgazdasági és Külügyminisztérium között?! Vagy mi a csoda?
Egyébként pedig honnan vesztek annyi mérnököt? Emlékeztetnélek benneteket Zsigmond királyunkra: Egyetlen nap ezer nemest és lovagot nevezhetek ki, de nem vagyok olyan hatalmas, hogy ezer év alatt egyetlen tudóst (mérnököt) teremtsek.

Reith János 2018.08.21. 14:58:29

@Ms. Xanax: Az írásomban a korábbi, Pálinkás József dominálta időszak, és az új kurzus innovációpolitikai szemléletében rejlő különbségekre igyekeztem rávilágítani, majd pedig egyértelműen kifejezésre juttatni a személyes véleményemet a kétfajta értékrendre vonatkozóan.

Az előbbinek már részben látjuk az eredményét, az utóbbi esetében pedig még sok a megválaszolatlan és eldöntetlen kérdés. Legyünk azonban bizakodóak és optimisták!

Egyet kell értenem, az autóipari befektetések további ösztönzése és a hazai tulajdonú gazdaság fejlesztésének törekvései között hosszú távon nyilvánvaló érdekellentét áll fenn. Nincs könnyű dolga a nemzetgazdaság irányítóinak. A rövid távú kényszerek mellett kellene megtalálni, és útjára indítani azokat a gazdaságpolitikai megoldásokat, amelyek hosszú távon is eredményesek. Korukban sajnos jellemzően a rövid távú érdekek dominálnak, amelyek oltárán a kelleténél is gyakrabban áldoztuk fel a hosszú távú érdekeinket.
süti beállítások módosítása