Nemrégiben meghívást kaptam egy a magyarországi innovációt elősegíteni hivatott konferenciára. Mint az már a meghívóból is kiderült, azért keresték meg a szervezők cégünket, mert szerepelünk abban a nyilvántartásban, amelyben a hazai innovatív vállalkozások nevei kerültek valaha valaki által összegyűjtésre.

A konferenciaprogram szerint a kiváló előadások olyan elméleti ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat osztanak meg a hallgatósággal, amelyek az eredményes innováció előfeltételének tekintendők. Tanuljunk hát a természettől és egymástól! - gondoltam én is, s örömmel jelentkeztem kiállítóként is részt venni a rendezvényen. Kiállítóként kaptam egy asztalt, amelyen elhelyezhettem cégünk bemutatásra érdemesnek ítélt fejlesztéseit.

Nagyon örülök, s egyben nagyon köszönöm a szervezőknek azt, hogy meghívtak erre a konferenciára. Sok hasonló célú kiállításon, konferencián vettem már részt az eddigiekben is, de ez a legutóbbi sok tekintetben emlékezetes lesz a számomra. Egy sor kérdésben sikerült olyan értékes tudásra és tapasztalatra szert tennem, amit ugyan rejtett tudás jelleggel korábban is sejtettem, de a sokszoros megerősítés nyomán ma már meggyőződéssé érett bennem. Ezeknek az új felismeréseknek a megszerzésében nagyon sokat segített az elhangzott előadások hangulata, a szünetekben lefolytatott megbeszéléseim tartalma, valamint az a tény, hogy mindössze három érdeklődő kötötte le néhány percre a figyelmemet, amikor a kiállított eredményeink után érdeklődött. Így bőven maradt időm a hazai innováció helyzetéről elmélkedni. A szünetekben sikerült néhány vendéggel szóba elegyedni, s közösen meglehetősen tömör és sarkos megfogalmazását adni néhány innovációval szoros kapcsolatban lévő problémának. A felmerült kérdések fontosságára tekintettel úgy döntöttem, hogy mindegyik témának külön-külön egy írást szentelek a következő hetekben. Bízom abban, hogy így sikerül majd a kívülállók számra is megvilágítanom azokat a felismeréseket, amelyek talán másoknak is sokat segítenének abban, hogy döntéseiket gyorsan és kellő információk birtokában hozzák meg, ha esetleg az innováció területére tévednének.

Az alábbi témakörökben tervezem összefoglalni a konferencia szünetében szerzett tapasztalataimat:

• Innováció ügyében folyamatosan romlik a helyzet
• Innovatív ötlettel idehaza próbálkozni, naivitás
• Több a megélhetési innovátor, mint a valódi
• A politika sem hisz az innovációban
• Magasról jött az utasítás a büntetésre innovációs járulék ügyben
• A képzés sem az innovációra készít fel
• A brüsszeli innovációs pénzek napi működésre mennek el

A rendezvény végén sikerült a szervezőkkel is néhány szót váltanom. Itt kiderült, hogy véleményük szerint jól sikerült a konferencia. Az elméleti előadások mindegyike a maga nemében érdekes volt, a napközbeni étel-ital ellátásra, s a büféebédre sem lehet panasz. A megjelentek létszáma is elfogadható, ugyanis alig maradt üres szék az előadóteremben.

Az pedig, hogy az innováció lehetőségét magában hordózó ötletekre, az ezek alapján elkészült termékekre senki nem volt kíváncsi, az a versenyszféra szemléletétől oly távol álló résztvevők számára szinte már természetes. Javaslatot tettem a szervezőknek egy másfajta konferencia megtartására. Egy olyanra, ahol az innováció művelői mutatják be eredményeiket, s keresnek együttműködő partnereket a közös megvalósításra és az ötletekben rejlő üzleti haszon kiaknázására. Kétségtelen tény, hogy ilyen tartalmú konferenciák megszervezése egyre nehezebb feladat lesz, hiszen egyre kevesebb innovatív eredmény születik a statisztikák szerint is, s ráadásul velem együtt egyre kevesebben hisznek abban, hogy értelme van Magyarországon innovatív fejlesztések érdekében munkát kifejteni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.