A politikai szereplők többsége jól betanult, politikailag korrekt szövegek alkalmazásával kiváló szónoklatokat képes előadni a megújulás fontosságáról. Amikor azonban a végrehajtásra, az elvek gyakorlatban való alkalmazására kerülne a sor, sok ellentmondás kerül a felszínre.

Az innovációs konferenciák szüneteiben „szakmabeliekkel” történt beszélgetések alapján kijelenthetem: nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy ma Magyarországon sokkal több a megélhetési innovátor, mint a valódi. Ez a felismerés már eléggé régen megszületett sokakban, de ennek a helyzetnek a megváltoztatására sajnos nem történtek átütő erejű lépések. Mérések sem készültek az állítás igazolására, vagy éppen cáfolatára, de a magam szubjektív megítélése szerint a számos egyedi eset tapasztalataiból egy folyamatosan romló helyzet képe bontakozik ki.

Nagyon elkeserítő az innováció iránt minden nehézség ellenére elkötelezett emberektől azt hallani, hogy életképes innovatív ötletek hasznosításával idehaza felesleges is kísérletezni. Tanulságos történetek tucatjai forognak közszájon arról, hogy milyen módon sikerült egy-egy világraszóló eredményt ellehetetleníteni. Hasonlóképpen hosszú a listája azoknak a magyar vonatkozású felfedezéseknek, találmányoknak, amelyek ugyan itthon születtek meg, de már nem idehaza hasznosultak. A kezdeti gáncsoskodások után a feltalálók úgy döntöttek, hogy a világ más részén próbálnak szerencsét. Az utólagos, sokat szelídült vélemények szerint idehaza többnyire csak ostoba, irigy, s csak akadályok építésére képes emberekbe és intézményekbe ütköztek annak idején.

Az előző írás tárgyát képező konferencia szünetében több emberrel beszélgetve, a saját tapasztalataimat is figyelembe véve kijelenthető, hogy az innováció ügyében nem csak Magyarországon, hanem Európa szerte folyamatosan romlik a helyzet. Az un. európai paradoxonnal szokás magyarázni az európai vállalatok a világ élvonalától elmaradó innovációs teljesítményét. Az innováció tehát a kontinensünkön magasnak ítélt K+F teljesítmények ellenére­ messze elmarad az amerikai és a japán eredmények mögött. Magyarország innovációs teljesítménye pedig még az Unióétól is jelentősen leszakadt. A vállalatok az elvárhatónál sokkal kisebb mértékben alkalmazzák a magas szintűnek értékelt európai tudomány eredményeit. Magyarországon nagyon hasonló vélekedésekkel találkozni, amikor a KKV-k innovatív képességei kerülnek szóba.

A napokban kaptam kézhez az ÜgyvitelExpo rendezvény meghívóját, amelynek első néhány mondata így hangzik: „Az ügyviteli munka egyre bonyolultabb, egyre több az adminisztráció... A munkavégzés egyre tovább tart, a munkatársak egyre fáradtabbak... Az újabb jogszabályok egyre újabb és újabb terhelést, feladatot rónak mindenkire.”

Nemrégiben meghívást kaptam egy a magyarországi innovációt elősegíteni hivatott konferenciára. Mint az már a meghívóból is kiderült, azért keresték meg a szervezők cégünket, mert szerepelünk abban a nyilvántartásban, amelyben a hazai innovatív vállalkozások nevei kerültek valaha valaki által összegyűjtésre.

Az eddigi írásokban a kollégáimmal többségében olyan kérdésekkel foglalkoztunk, amelyek az innovációhoz és a K+F-hez kapcsolódó fogalmak értelmezésével függenek össze. Rá kellett jöjjünk azonban arra, hogy a K+F munka kifejezés értelmezésekor nem csak a Kutatás+Fejlesztés fogalma tisztázatlan, hanem a mindennapokban gyakran használatos „munka” szóhoz is téveszmék kapcsolódnak. Ez akkor tudatosult bennem, amikor megláttam azokat a plakátokat, amelyek a bevándorlási hullám megfékezése érdekében állíttattak fel.

Ezeken ugyanis a következő szöveg szerepel: "Nem veheted el a magyarok munkáját"

A történészek számára kiváló forrásnak tekinthetők a korabeli újságokban olvasható hírek, feldolgozott események, de még az apróhirdetések is. A jövő történészei is ki fogják alakítani a mai korral kapcsolatos álláspontjukat, amelyben vélhetően nagy szerepet fog játszani az a sajtó, amelyről Németországban Udo Ulfkotte, a Frankfurter Allgemeine Zeitung egykori munkatársa rántotta le a leplet.

A blog egyik alapvető feladatának tekintettük tisztázni egy sor olyan fogalmat, amelyek az innovációval szoros összefüggésben vannak. Az olvasókkal közösen fel kívántuk tárni az innováció valódi lényegét, amely segít azonosítani az akadályozó körülményeket, s jó módszereket ad a megújulás széles körben való elfogadtatására és elterjesztésére.

Nemrégiben találtam egy nagyon találó mottót az http://igazsagszolgaltatas.bloglap.hu/ honlapon, amely így hangzik: "Veszélyes dolog, ha az embernek igaza van valamiben, amiben a hivatalos szervek tévednek."