bírósági tárgyalás tapasztalatai.jpg

A napokban nagy élményben volt részem. Idézést kaptam egy bírósági tárgyalásra, amelyen a felperes egy, az adóhatóság által megbüntetett cég volt, az alperes pedig az adóhatóság. A per tárgya, hogy felperes szerint az adóhatóság nem megfelelően járt el vele szemben, s emiatt elfogadhatatlan módon szabott ki reá bírságot.

Az Adóhatóság ugyanis azt állította, hogy felperes számára a cégünk által a korábbi években elvégzett munka nem tekinthető K+F tevékenységnek, amely kijelentését az SZTNH szakvéleményére alapozta. Így tehát az adóhatóság szerint jogtalanul vette igénybe az adókedvezményt, amelyet büntetéssel megnövelt összegben be is hajtott rajta. Felperes azért idéztetett be a Bíróságra, hogy a K+F munkát elvégző cég ügyvezetőjeként tanúsítsam, részükre évekkel korábban K+F munkát végeztünk.

A meghallgatásom több mint egy órát tartott. A feltett kérdések alapján lényegében azt kellett igazolnom, hogy az SZTNH szakvélemény készítője téves ténymegállapítást tett. Ezt egyáltalán nem volt nehéz teljesíteni, ugyanis a szakvélemény készítője a rövidség ellenére több, könnyen vitatható megállapítást is írásba foglalt.

A tárgyaláson alkalmam volt elmondani, hogy a szakértőnek a minősítés lefolytatásához valójában nem is állt rendelkezésére a megfelelő információ. Egy olyan évekkel korábban született kutatási jelentésre alapozta szakvéleményét, amely tájékoztató céllal az ügyfél számára készült, s ráadásul még szakértő szerint is láthatóan hiányos volt. Tudni kell, hogy az ezen a módon megrendelt K+F munkák dokumentálásának tartalmi és formai követelményeit semmi nem szabályozza a mai napig, sőt írásos összefoglalót még elkészíteni és megőrizni sem volt kötelező.

Az alapkutatások során a K+F munkáról szokásosan készülő tanulmányokkal szemben támasztott követelményeket próbálta meg a kutatási jelentésen számon kérni a szakértő. Mintha a megrendelés tárgya nem egy K+F munka elvégzése, hanem az adott témakörben egy tanulmány megírása lett volna. Miközben szakértő maga fogalmazza meg, hogy a megbízás a célja alapján egy alkalmazott kutatás volna, aközben pedig bírálatának további részében arról értekezik, hogy mégis miért nem lehetett az. Szakértőnek tudnia kellene, hogy egy K+F tevékenységet alapvetően a célja irányából kell megközelíteni. Szakértőnek a törvényi definíciók megismerése és megértése után azt is tudnia kellene, hogy a kísérleti fejlesztés nem új ismeretek megszerzését, hanem az ismeretek új módon való felhasználását célozza meg. S a kutatás minden fázisára igaz, hogy ezt a megcélzott eredményt nem is mindig sikerül elérnie.

A szakvéleményben a legnagyobb szakértői hibának mégis azt kell tekintenem, hogy a K+F tevékenységet minősítő mondatában szó szerint a következőt volt képes leírni:

" ….. című kutatási jelentés -annak elkészültekor- nem felelt meg a KTIA törvény 12 §-ában foglaltak szerint definiált kutatás-fejlesztés egyik típusának sem."

Ezek szerint a szakértő úgy tudja, hogy az általa hivatkozott törvény a kutatási jelentés készítését szabályozza? Ha azt írta volna, hogy a szóban forgó kutatási jelentésben leírt tevékenység nem felel meg a törvény betűjének, legalább nem árulta volna el azt a nagyfokú tájékozatlanságát, mint amit így sajnos megörökített a szakvéleményében. Bár a logika szabályainál maradva, végkövetkeztetésként ez esetben sem vonhatott volna le többet, mint hogy a kutatási jelentésben nem találja nyomát az elvégzett munka leírásának, ami messze nem jelenti azt, hogy az a megrendelő által kifizetett munka évekkel korábban ne történt volna meg.

Ilyen tévedésre utal az alábbi idézet is:

„Vázlatos jellege miatt leginkább valamely hipotézis kifejtésének tűnik, lezárt kutatásnak nem nevezhető.”

Ezzel a mondatával szintén a K+F tevékenység tényét erősíti meg, közben pedig a sehol nem szabályozott lezárt kutatás kritériumának való meg nem felelés miatt igyekszik bennünket elmarasztalni. Itt fel kell tenni a kérdést a szakértő részére; mi írja elő azt, hogy egy kutatást minden körülmények között le kellene zárni? Számos kutatás marad egyszerűen azért abba, mert az idő és/vagy a pénz elfogy, amit arra szántak.

Még sok hasonló árulkodó idézet szerepel ebben a szakvéleményben arra vonatkozóan, hogy szakértő K+F ügyekben, a formál logikai következtetések levonásában, valamint a megfogalmazások szabatos mivoltában sem áll a helyzet magaslatán.

A tárgyalás végére felperes megelégedésére annyit sikerült elérni, hogy újabb szakértő kirendelésére fog sor kerülni. A tárgyalást követően azonban a történéseken elgondolkozva, a tanulságokat levonva igencsak elszomorító kép rajzolódott ki előttem.

Egy minden szempontból megalapozatlan, s még azt is megkockáztatom, hogy egy szakképzetlen szakértő miatt magasan képzett ügyvédek, bíró, más szakértők kénytelenek időt és ideget rabló ostobaságokkal foglalkozni azért, mert egy a törvény által felhatalmazott szakértői szervezet noha adminisztratív felhatalmazással rendelkezik K+F ügyekben szakvéleményt készíteni, de érdemi kompetenciának híján van, amiről pedig a legékesebben maga a szakvélemény tanúskodik.  

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr646202110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása