A tudós társadalmon belül is komoly viták tárgya szokott lenni, hogy mire jó egy-egy tudományos eredmény, s valójában mit is kell egy kutató-fejlesztő munka végeredményének tekinteni.

A 2003. évi XC. törvény a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról az innovációt elősegítendő megpróbálta a K+F adókedvezmény bevezetésével az adóalanyokat abban érdekelté tenni, hogy vagy házon belül folytassanak kutató-fejlesztő tevékenységet, vagy erre jogosított szervezetektől rendeljenek meg ilyen természetű munkákat.

Az adóalanyokat ellenőrző adóhatóság is kialakította a fent hivatkozott törvényhez kapcsolódóan a maga fogalomértelmezését. Sajnos ez az értelmezés részben félreérti a törvényt, részben pedig a saját szája íze szerint erősen kiterjesztő módon értelmezi. A végeredménye ennek az, hogy a járulékkedvezmény igénybevételének feltételéül azt a törvényben sehol meg nem fogalmazott követelményt szabja, hogy az elvégzett munka kellő részletességgel dokumentálva legyen, s a megrendelőnél az elért eredmény hasznosítása megtörténjen. Ez utóbbi egyenesen ellentmond a K+F munka természetének. A hasznosítható végeredmény sem tudományos, még kevésbé üzleti szempontból nem garantálható.

A kutatás-fejlesztés törvényben megfogalmazott rövid definícióinak sajátos értelmezésével adóhatóság meglehetősen nagy bizonytalanságot teremtett. Szerinte ugyanis a vállalatigazgatóknak, gazdasági vezetőknek pontosan tudniuk kellett volna, hogy évekkel később mi lesz a NAV kiterjesztő értelmezése szerint K+F munkának tekinthető. Továbbá azt is tudniuk kellett volna, hogy ezen munka dokumentálása milyen módon kell megtörténjen annak érdekében, hogy az évekkel később erre felhatalmazást szerző SZTNH nevű hivatal a saját elvárásai alapján minden kétséget kizáró módon megállapíthassa a törvény e kiterjesztett értelmezése szerinti megfelelőséget.

Az innovációs törvény helyes értelmezése szerint a K+F tevékenység a célkittűzés felől közelítendő meg. Amennyiben a kutatás célkitűzését nem sikerül egy adott projekt keretében elérni, az még értelemszerűen nem jelenti azt, hogy ne történt volna kutató-fejlesztő munka.

Jó példaként szolgálhat az elmondottak illusztrálására a gömböc, amely egy jelentős magyar tudományos eredménynek tekinthető.

A tudományban volt egy bizonytalanság. Vlagyimir Igorjevics Arnold orosz tudós csak sejtette, hogy létezik olyan test, amely mono-monostatikusnak tekinthető, azaz csak egyetlen stabil, s egyetlen instabil egyensúlyi helyzete van. A kutató munka célja első lépésben annak a formának a megkeresése volt, amely ennek a sejtésnek az igazolását adja. A két kutató, Domokos Gábor és Várkonyi Péter hosszas elméleti munkásságának köszönhetően sikerült ilyen alakot megalkotniuk, amit ők gömböcnek neveztek el. A „gömböc forma felfedezése” több helyen olvasható szóhasználat alkalmazása jelen esetben talán nem is megfelelő , ugyanis az alkotó munkával létrehozott gömböc és annak működése a mai ismereteink szerint a természetben nem található meg. Így tehát a gömböc esetében sokkal inkább feltalálókról beszélhetünk, mint felfedezőkről.

A feltalálók meghatározása szerint: „A Gömböc egy konvex, homogén anyagú test, amelynek 1 stabil és 1 instabil egyensúlyi helyzete van vízszintes felületen. Az egyetlen stabil helyzettel rendelkező formákat monostatikusnak nevezzük, az egyetlen stabil és egyetlen instabil egyensúllyal rendelkező formákat pedig mono-monostatikusnak.”

Forrás: http://www.gomboc.eu

A felfedezés jelentőségét növeli az a tény, hogy már régóta ismeretes az alábbi tétel:

„minden síkbeli konvex, homogén testnek legalább 2 stabil és 2 instabil egyensúlya van.”

A síkban tehát nem létezhet a Gömböc tulajdonságaival rendelkező idom. A tétel térbeli alakzatokra való kiterjesztési kísérlete azt eredményezte, hogy a bizonyítás nem sikerült:

„A bizonyítás "sikertelensége" ad támpontot arra nézve, hogy ha létezik térbeli Gömböc, akkor az hogyan nézhet ki. Ebből kiindulva sikerült egy olyan két paraméteres zárt képletet létrehozni, amelyről analitikusan bizonyítható, hogy létezik olyan paraméter-pár, ahol az eredményül kapott testre s = i = 1. Sajnos a kapott test konvex is kell legyen, és ez a képletünknél csak úgy lehetséges, ha a forma észrevehetetlen mértékben tér el a gömbtől. Ezzel a Gömböc létezése elméletben bebizonyosodott, de kézzelfogható forma léte továbbra is kérdéses maradt. „

Forrás: http://www.gomboc.eu

A felfedezésről tudományos cikk jelent meg, amely az alábbi linken olvasható: http://www.gomboc.eu/100.pdf

A gömböc legyártása, az elméleti alapon megjósolt tulajdonságainak kísérleti igazolása azonban még nagyon sok munkát adott a kutatóknak. A gyors prototípus gyártási technológiáktól kezdve, a több tengelyes maráson át, az öntési technológiákig terjedően sok megoldandó probléma, tudományos bizonytalanság maradt. Az elkészült példányok kezdetben csak „bizonytalan” módon igazolták az elmélet helyességét. Sok időbe és munkába tellett az, hogy kifogástalan minőségű gömböcök készülhessenek. A gömböc alakhiba mentességének, méretpontosságának a biztosításán túl fontos szempont volt a homogén anyagszerkezet garantálása.

Amikor cégünk vendégei megismerkednek a már legyártott és hibátlanul működő gömböccel, szinte minden esetben megfogalmazódik bennük a kérdés: De mire lehet ezt használni? Jelenlegi ismereteink szerint csak annyit lehet erre a kérdésre válaszolni, hogy ajándéknak dísztárgyként, vagy levélnehezékként kiválóan használható. Itt szoktam ugyanakkor azt is elmondani, hogy minden jelentős találmányról a megszületése időszakában többnyire sejteni sem lehetett, hogy a későbbiekben még mire lehet azt használni.

A világhálón az alábbi linken elérhető egy rövid videó felvétel, amelyen a feltalálók az eredményeik megszületésének folyamatát, menet közben megszerzett tapasztalataikat osztják meg a nézővel:

https://www.youtube.com/watch?v=dubFMEaRCqw

A fentiek alapján tehát joggal merül fel a kérdés, hogy az orosz matematikus sejtésével induló kutató-fejlesztő munka melyik ponton tekinthető lezártnak, hol is fejeződött be, ha egyáltalán befejeződik valaha. A gömböc példáján is kiválóan látszik, hogy egy K+F munka tartalmának a megítélése a feltalálók részéről az adóhatósági szemlélettől jelentősen eltérő szempontrendszer alapján történik. Attól még ugyanis, hogy a tudományos eredmény gyakorlati alkalmazására nem kerülhetett még eddig sor, az nem jelenti azt, hogy nem is történt K+F munka. A gömböc forma keresési lépéseinek a megkezdésétől a megtalálásáig terjedő időben mindvégig K+F tevékenységet végeztek a kutatók. Amennyiben nem sikerült volna a gömböc formát megtalálni, akkor sem jelenthetnénk ki utólag, hogy nem dolgoztak a témán, vagy a munka, amit végeztek, nem tekinthető K+F tevékenységnek. Márpedig az innovációs törvény minden további nélkül lehetővé tette volna akár azt is, hogy a gömböc tulajdonságaival rendelkező forma megtalálása érdekében létrejött projektre áldozza egy, vagy akár több cég is a járulékkedvezményét.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.