Folytatva a „Közös cél: a valódi innováció” konferencia anyagának feldolgozását, az Innováció területén fennálló lehetőségeket kívánom jelen írás keretében tárgyalni.

Az innovációról olyan sokan és sokat írtak már, hogy lehetetlennek tűnik ezzel kapcsolatban újat mondani. Mégis, amikor a valóságot az ember alaposabban szemügyre veszi, azonnal kiderül, hogy bizony ezen a területen is nagyon sok megoldatlan probléma van. A mai magyar közéletben a szavak szintjén ugyan jelen van az innováció fontosságának hangsúlyozása, a hétköznapok valóságába a változások iránti igény még nem jutott el.

Az innováció fontosságának úton-útfélen való hangsúlyozása jó első lépésnek tekinthető, de ezen a szinten nem állhatunk meg. Talán azért van most minden korábbinál nagyobb esélye a megújulásnak, mert a verbális eszközök mellett sokkal fontosabbak is megjelentek. Így például elhatároztatott, hogy első lépésben a jelenlegi 1,2%-os GDP arányos szintről viszonylag gyors ütemben 1,8%-os szintre kell emelni az innovációra fordítható pénzbeli forrásokat. További közel azonos mértékű ráfordítás növelésre lesz szükség annak érdekében, hogy a gyorsan fejlődő országok hasonló számainak (3-4 %) a közelébe kerülhessünk.

Felismerésre került az, hogy az innovációt az egymástól elszigetelődött területek között felépült gátak, egymásnak ellentmondó érdekek jelentősen akadályozni képesek. Politikai döntés nyomán kialakulóban van az az egységes irányítás alá kerülő országos szervezeti modell, amely a teljes innovációs láncot igyekszik átfogni. A legutóbbi napok döntései alapján állami hivatalok szűnnek meg, s a működésüket szabályozó törvények vesztik hatályukat. Új hivatalok jönnek létre új feladatokkal.

Minden ilyen nagymértékű átalakulás magában rejti az esélyét a jelentős változásoknak. Természetesen a szervezeti átalakulás még nem garantálja az innovációt, de kiváló kiindulási feltételeket teremt meg a számára.

Nem csak Magyarországon, hanem a fejlődést komolyan vevő országokban világszerte mindenütt igyekeznek egyre több forrást az innováció szolgálatába állítani. A fejlett országok egykor volt óriási előnyüket éppen arra vezetik vissza, hogy az innovációnak sokkal több és jobb lehetőséget biztosítottak, mint a világ elmaradottabb régióiban az annak idején jellemző volt. Napjainkban nagymértékű átalakulásnak, átrendeződésnek lehetünk tanúi. Ha Európa, s abban Magyarország az általános fejlődés, polgárainak a szellemi és anyagi gazdagodása útján akar elindulni, akkor sok területen kell változásokat eszközölnie.

Jó stratégiát ezen cél érdekében akkor lehet megfogalmazni, ha egy reális helyzetértékelésből indulunk ki. A legtöbb stratégia azon szokott a jó szándék és nagy igyekezet ellenére is elbukni, hogy nem reális helyzetértékelésen alapszik.

Az innováció számára a lehetőségek közé sorolom a magam részéről a kényszert is. Ma Magyarországon sajnos egyre több területen csökken a különbség a kényszer és a szabad akaratból meghozott döntések között. Sokan gondolják rólunk a világban joggal úgy, hogy hajlamosak vagyunk mindent a nap 24. órájára hagyni. A Pató Pál-i „Ej, ráérünk arra még!” mentalitás  túlságosan széles körben terjedt el hazánkban. A legtöbb feladathoz addig nem szívesen fogunk hozzá, amíg az a körmünkre nem ég.

Természetesen, mint mindennek, időnként ennek is vannak előnyei, de az inkább a ritka kivételnek számító esetekben van így. A fejlett világban a szellemi és fizikai aktivitás az, ami az emberi jóléthez vezet. Magyarországon a meglévő lehetőségek mozgósításával elfogadható idő alatt el lehetne indulni azokba az irányokba, amelyekben élni tudnánk a meglévő esélyeinkkel.

Gyakran követi el az ember azt a hibát, hogy olyan divatos versenyszámokban kíván babérokra törni, amelyekhez a feltételek hiányosak, ugyanakkor kihasználatlanul hagy olyan területeken fennálló lehetőségeket, amelyekhez minden adottsága megvan. Egy jó példával élve: talán van az orvosképzés, s más felsőfokú szakképzés, az egészségturizmus olyan komplex és jövedelmező termék, mint valamely alkatrész, netán részegység beszállítása egy autógyár részére. A lehetőségeink között tehát meg kellene keresni azokat, amelyek az előzmények okán sokkal gyorsabban és hatékonyabban mozgósíthatók, mint az eleve hátrányos helyzetet eredményező beszállítói elvárásokhoz való idomulás.

Meggyőződésem, hogy az ország lehetőségei a mai napig sokkal jobbak annál, mint amit ezekből nekünk hasznosítanunk sikerül. Sok ezer kisebb, és néhány tucat nagy léptékű innovációra lesz szükség ahhoz, hogy ezeknek a még mindig meglévő lehetőségeknek az ország javára való hasznosulása érezhető életminőség javulást eredményezzen. Az innováció eredményességének ugyanis ez az egyetlen megbízható mérőszáma. Minden más szokásosan alkalmazott mutató csak az előzetes becslésre kísérletet tenni kívánó közvetett jellemző.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.