Az innováció akadályai között sajnos meg kell említeni a vállalkozásellenes gondolkodásmódot is, amely a hétköznapokban igen változatos módon képes kifejteni a hatását. A sajtóban lehet néha olvasni arról, hogy Magyarországon egy-egy területen vállalkozás ellenes a hangulat. Az írások szerzői nagyon különböző okokból jutnak erre a következtetésre.

Az egyik tünetcsoport azzal a ténnyel van szoros összefüggésben, hogy hazánkban nagyon alacsony azok aránya, akik vállalkozni szeretnének. Különösen aggasztó az, hogy nemzetközi összehasonlításban és az abszolút számok szintjén a fiatalok körében is igen alacsony a hajlandóság az önfoglakoztatásra. Vélhetően történelmi okai vannak ennek. Sokan a szocializmus több évtizedes tudatformálásának tulajdonítják azt, hogy még a legjobban képzettek és a legfiatalabb nemzedékhez tartozók között is 75%-ot meghaladóan vannak azok, akik a biztos állami vagy nagyvállalati pozícióra vágynak. Mielőtt a szocializmus számlájára írnánk azonban sok más jogos megállapítással együtt ezt is, érdemes idéznünk Szentgyörgyi Albertet, aki már a múlt század 30-as éveiben egy beszédében a következőképpen fogalmazott:

„........a vizsgán átcsúszhasson, és egyetlen vágya és reménye az, hogy megszerezvén a diplomát valami álláshoz jusson és ilyen módon a saját életének a terhét és nyűgét az állam nyakába varrja.” lásd:

http://innovacio.blog.hu/2014/03/10/szent-gyorgyi_albert_uzenete_ma_is_ervenyes

A meglévő hazai vállalkozások létrejöttének okait vizsgálva azt látjuk, hogy nagyon alacsony azok aránya, akik hisznek a maguk erejében, s vállalják a kockázatát annak, hogy magukat és esetleg másokat is foglalkoztatva belekezdjenek valamilyen piaci termelői, szolgáltatói tevékenységbe. KSH felmérésekből az derül ki, hogy az esetek több mint 70%-ában lényegében anyagi kényszer áll a cég megalapítása mögött.

A vállalkozás ellenességet igazoló érvrendszer másik nagy csoportja a magas adókra, az elvonások irreális mértékére hivatkozással tesz számos jogos kijelentést. Legyen szó adóemelésről, egy új adónem megjelenéséről, vagy olyan, többnyire bürokratikus intézkedésekről, amelyek végeredményüket tekintve a vállalkozások terheit növelik. Sok esetben nem is csupán a magas elvonási mértékek okoznak fejtörést az érintetteknek, hanem a kiszámíthatatlanság, ami a gyakori szabályozásváltozás következménye. Ugyanakkor pedig a befizetett magas adókért cserébe mind az egyén, mind pedig a vállalkozások alacsony színvonalú ellenszolgáltatást kapnak cserébe.

Miközben a politika folyamatosan a vállalkozások támogatásának a fontosságáról szónokol, aközben számos olyan jelenség akadályozza ezen kívánatosnak kikiáltott vállalkozások életét, ami miatt a többségnek valóban elmegy a kedve attól, hogy vállalkozó legyen. A sajtóban megjelenő jellemzően negatív hírek miatt a csődtől, a gazdasági válság negatív hatásaitól való félelem jelenti ma aktuálisan talán a legnagyobb visszatartó erőt.

Van azonban egy harmadik fő oka a vállalkozásellenes hangulatnak. Társadalmunkban széles körben elterjedt nézet az, amely minden vállalkozói sikert az elvtelen összeköttetésekre, a politikai és/vagy gazdasági hatalommal való visszaélésre, jobb esetben a manipuláció eredményes művelésére vezet vissza. A tárgyilagosság kedvéréért jegyezzük meg, hogy a vélelem sok esetben megalapozott is. A vállalkozó kifejezés már önmagában sem egy egyértelműen pozitív kifejezés. A magyar adórendszer miatt a foglalkoztatás sajátos szerkezetéből fakadóan rendkívül magas a „vállalkozók” száma. A bűnügyi híradásokban éppen ezért a vállalkozó, mint foglalkozás megjelölés, nagyon gyakran fordul elő. Különösebb kockázat nélkül kijelenthető tehát, hogy Magyarországon az emberek többsége negatívan viszonyul a vállalkozásokhoz.

A közszférában különösen veszélyes a vállalkozásellenes hangulat, ugyanis azokon a helyeken, ahol a vállalkozások által képviselt céloknak megfelelően a magyar gazdaság működésének és fejlődésének a támogatása volna a feladat, sokszor támogatás helyett értelmetlen akadályokkal találkozik a komoly kockázatot vállalni kénytelen ember.

A kedvezőtlen következményekkel járó emberi viselkedés mögött gyakran a tudás hiánya, a saját jól felfogott érdek fel nem ismerése áll. Így például a közszférában dolgozó emberek figyelmét nem lehet elégszer felhívni arra, hogy az ő megélhetésüket adó bérek fedezetét a termelői szférában kell megtermelni. Vagyis saját érdekeik sokkal inkább a termelő vállalkozások segítését, s nem pedig azok igen változatos eszközökkel való ellehetetlenítését kívánná meg. A tönkrement vállalkozások csökkentik az értékelőállítók, s növelik a segélyekből élők már így is magas számát.

A vállalkozásellenes hangulat elemzése alapján is arra a következtetésre juthatunk tehát, hogy az innováció, a megújulás lehetősége a mai Magyarországon sokkal inkább a társadalom és a gazdaság szervezési módszereinek a megváltoztatásában, mint világraszóló műszaki fejlesztések, forradalmian új termékek kitalálásában van.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.