Az előző, azonos címmel megjelent írásban kiemelt három általános megállapítás talán valóban a legfontosabbnak tekinthető Bay Zoltán, „Az élet erősebb” c. művében megjelent gondolatok közül. Az innovációpolitika szemszögéből tekintve azonban legalább annyira hasznos más megfogalmazások is találhatók a II. világháborút közvetlenül követő években megírt könyvben, amelyek kibontása hasonlóképpen tanulságos lehet a jelenkor számára.

1. A tudomány művelésének, az eredményes k+f-nek feltételei vannak

Magyarországon sajnos nem új keletű probléma az, hogy a tudomány művelésének a feltételei nem ideálisak. A szemlélet, az élet legfontosabb kérdéseihez való viszonyulás egy-egy kultúrában sokkal lassabban változik, mint ahogy azt az ember remélni merné. Bay Zoltán a saját korában az alábbi rövid és tömör megfogalmazással élve mondta el azt a helyzetértékelést, amely nagyon hosszú ideje érvényes hazánkban: „Az nem igaz, hogy a tudomány padlásszobákban születik, és az sem igaz, hogy a tudományt korgó gyomorral kell csinálni. Elegünk van abból, hogy mindig azt halljuk, a tudományra nincsen pénz.”

Mint az a folytatásból kiderül, nem csak a tudós társadalmon kívül, az anyagi feltételeket biztosítani hivatott körök szemléletével volt baj: „De hiányoztak az anyagi eszközök, főképpen pedig hiányzott a tudomány szeretete a kollégákból.”

Aki pedig nem igyekezett a nagy szürke masszában feltűnés nélkül beállni a sorba, az könnyen megkaphatta, hogy: „A fiatalembernek túlfűtött ambíciói vannak!”, miként azt róla is mondták.

A jelenben is kénytelenek vagyunk Magyarországon megtapasztalni azt, hogy a tudományos, vagy bármilyen más téren ambiciózus emberek milyen akadályokba ütköznek nap mint nap. Pedig ők nem kívánnak mást elérni, mint a dolgokat a meglévő állapotokból a lehetséges jó irányába elmozdítani. Ha valamilyen téren nagy fejlődés következett be az elmúlt néhány évtizedben Magyarországon, az a meglévő és a lehetséges közötti szakadék növekedése.

Bay Zoltán a maga korában úgy fogalmazott, hogy „ Az emberek nem mennek oda, ahol a rendszer erősebb akar lenni, mint az élet.” Ennek a gondolatnak a folytatásaként a mai viszonyok ismeretében azt mondhatjuk, hogy az emberek menekülnek onnan, ahol a rendszer nem segíteni igyekszik, hanem megnehezíti az életet. Ez a menekülés nem csak az ország elhagyásával, hanem számos más módon is megvalósulhat.

2. A tudomány alapja a magas szintű képzés

Az oktatásnak, képzésnek a szavak szintjén Magyarországon évtizedek óta prioritása, rangja, tekintélye van. A közhiedelem szerint a magyar oktatás magas szintű. A valóságot szemügyre véve azonban azt látjuk, hogy szinte minden területen romlik a képzés és nevelés színvonala. Nem csak a legutóbbi felmérések eredményei mutatják ezt, az oktatás színvonalának romlása már az ország gazdaságának, az itt élő emberek életszínvonalának az alakulásában is megmutatkozik.

Bay Zoltán könyvének megírása idején is voltak a tudomány és az oktatásügy világán belül kemény hatalmi harcok, amelyek szereplői néha nemzedéki köntösbe öltöztették a közöttük fennálló ellentétek okait. Ugyanakkor a szerző bölcsen állapítja meg ezzel kapcsolatban az alábbiakat: „Volt közöttük örökre fiatal, aki haláláig kereste az új utakat, volt aki nem akart átlépni a maga csinálta korlátokon, s azt sem szerette, ha a hallgatói átlépnek.”

A tudománynak a lehetőségek megvonásánál is többet árt az, ha hamis próféták kezébe kerül annak irányítása. Ahogy az élet minden területén, úgy a tudományban is érvényes, hogy az élet erősebb mindenfajta elméletnél, eszménél. „Az élet nem tűri meg maga fölött semmiféle elmélet jármát.”-mondta Bay Zoltán.

A jelenkori magyar valóságot megvizsgálva sajnos már abban sem lehet biztos az ember, hogy igaz az alábbi kijelentés, amiben még a könyv szerzője a múlt század közepén hitt: „A tudomány objektivitásra tanítja az embert. Ezt át kell vinni a politikába is. Ott is az kell, hogy az legyen az első követelmény: ami fehér, azt nevezzük fehérnek, ami fekete, feketének.”

A mai napig nagy problémát okoz az, hogy ez a legalapvetőbb követelmény nem teljesül, vagyis fehérnek neveztetne a fehér, s feketének a fekete. S ez nem csak a politikában, hanem gyakran még a tudományban is előfordul. Mindig vannak olyan „emberi szempontok”, amelyek még ezt a triviálisnak tetsző követelményt is felülírni képesek. Remélem, hogy csak átmenetileg, mert az „élet erősebb” törvénye valóban nem győzhető le.

Az ellentmondások egyikét Bay Zoltán egy alkalommal az alábbi módon fogalmazta meg: „Pártod mindig a szabadságot hirdeti szavakkal, de a valóságban nem tűri a szabadság szikráját sem.”

3. A tudomány a boldogság és a szabadság forrása

Egy tudós esetében akár elfogultságnak is tekinthető, ha az alábbiakat jelenti ki: „.. erős tudomány nélkül nincs erős és boldog ország.”

Erre ő akkor a legfényesebb bizonyítéknak az Amerikai Egyesült Államok erejét és gazdagságát látta, szemben mindazokkal a tapasztalatokkal, amelyeket Európa-szerte volt alkalma szerezni.

„az európai életben az igazságnak sosem volt meg az az átütő ereje, mint abban a demokráciában, amit ezek az amerikaiak megvalósítottak.”

Annak idején a fejlett Európából az Amerikai Egyesült Államokba eltávozó emberek úgy gondolták: „Inkább a töretlen földbe vágni az ekét, mint otthon kiudvarolni egy jó pozíciót.”. A mai napig igaz Európa folyamatos térvesztése. Már a II. világháború után Bay Zoltán a következőket állapította meg ennek okaként: „Miért nem látja be Európa, hogy ezekre a mesterségesen támasztott nehézségekre nincs szükség? Ezeket nem az élet hozza magával, hanem a hibás rendszerek.”

Az új hazában a kutatás-fejlesztés feltételei is sokkal kedvezőbbek voltak: „Az amerikaiak megmutatták nekem azt a fajtáját a tudományos kutatásnak, melyet mi sohasem ismertünk. A gazdag életnívóra fölépített, eszközökkel bőségesen elhalmozott laboratóriumi kutatást.” Bay Zoltán e a szemlélet következményének tekinti a magasabb életszínvonalat, a jobb életfeltételeket. Ezt az alábbi módon fogalmazza meg: „Bebizonyították, hogy a szabad társadalomban élő egyének önálló kezdeményezése és szorgalma általános jólétet teremt.”

Az egymással háborúzó és az élet minden területét megnehezítő európaiaknak tehát megüzenhette, hogy: „Az amerikaiak nem örökölték a gazdagságukat, hanem csinálták.” Az itthon hagyott viszonyokat illetően pedig keserűen jegyzi meg: „Szegény ember vízzel főz.” -mint mondja a magyar közmondás.

De az ország elhagyásának mégsem ez a szegénység volt a fő oka. Ami számára a távozás melletti döntést eredményezte az az, hogy „Minden időm abban merült ki, hogy rágalmak ellen védem a gyárat.”

A háborút követő első időszakban a nagy szegénység ellenére úgy tapasztalta, hogy kiváló esélyek vannak Magyarország számára, amit az alábbi módon fogalmazott meg: „Legalább ennyire fontos tanulság az is, hogy nagyon gyorsan megtörténhet az ország újjáépítése, ha ehhez megvan az elhatározás, a végrehajtásban pedig az összefogás. Az élet mégsem hagyja magát. Valahol ki kell, hogy pótolja a hiányt, melyet anyagiakban elszenved.”

Ma is érvényes, hogy nem lehet normálisan berendezett ország az, ahol a hasznos értékteremtő munka végzéséből nem lehet elfogadható szinten megélni. Aki az értékteremtésre adja a fejét, folyamatosan felesleges akadályokba, nehézségekbe ütközik. Ugyanakkor pedig fenntartunk egy óriásira duzzadt improduktív és inaktív réteget, amely nem érti az élet alapvető törvényét, s ezért jószerivel mindenre rávehető.

A mai magyar valóságot illetően az emberben okkal fogalmazódhat meg az a felismerés, hogy korunk sem mentes azoktól a primitív emberi reflexektől, amelyek Bay Zoltán korában is a gazdaság hatékonyságának a romlását, az erkölcs hanyatlását, sokak számára pedig az országból való menekülést eredményezték. A saját példájából adódóan az akkori politikai helyzetben az igazságszolgáltatást az alábbi módon jellemezte: „... amit ők bűnnek minősítenek, s a továbblépés nem annak vizsgálata, hogy bűn-e az a bűn, hanem az, hogy a mellékkörülményeket hogy tudják e köré a bűn köré csoportosítani.”

Sok párhuzamot vélek felfedezni Bay Zoltán 65 évvel ezelőtti, s a magam mai helyzete között. Bízom abban azonban, hogy az általam felnőttként megélt három évtizedes hanyatlás után végre elindulhat a fejlődés ebben az országban. Ennek eléréséhez nincs szükség másra, mint egy olyan rend megteremtésére, amit egy évekkel ezelőtt megtartott, konferencianyitó Köszöntő előadásomban fizikai hasonlattal kívántam szemléltetni.

http://www.dldh.hu/cegunkrol/letoltheto-anyagok/konferenciak/letoltheto-eloadasok/kozos-cel-a-valodi-innovacio-2

Nagyon meglepett, amikor egy ehhez kísértetiesen hasonlító megfogalmazást találtam a fizikus szerző könyvében. Közvetlenül a háború után Bay Zoltán úgy látta: „Mindnyájunkat húz lefelé valami, egy meghatározott cél irányában. Sok millió apró törekvés egy irányba, a fizikus úgy mondaná, sok apró kis vektor, melyek párhuzamosak. Más időkben az organizáció küszködik, hogy az irányokat párhuzamosan állítsa, most nincs szükség reá”

Ma ugyanúgy egy vesztes háború után vagyunk, s egy eladósodott és elszegényedett ország romjain kellene az újjáépítést mielőbb megkezdeni. Hiszek abban, hogy az ország elhagyásán kívül van jobb megoldás.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.