A politika és a sajtó is a hatalomért folyó küzdelem egyik terepe, ahol az anyagi és szellemi javak birtoklása feletti jogok megszerzéséért folyik a harc. Ebben a harcban a sajtó is csupán az egyik fegyvernem, de a tudományt is ide sorolhatjuk.

  A média felelősségéről már régóta folynak viták, ennek ellenére a helyzet e tekintetben alig változott. Ha azt vizsgáljuk, hogy a televízióból, a rádióból, a filmekből, az újságokból és az internetről milyen tartalmak záporoznak a felnőtt és felnövekvő nemzedékekre, akkor megdöbbentő eredményt láthatunk. Az erőszak a mindennapok részévé lesz, a reklámok fogyassz többet parancsa pedig a fenntartható fejlődés ellen hat. Igen nagy a veszélye annak, hogy ha ez így folytatódik, az emberek egyre többen el is fogják hinni: az a valóság, ami a médiából sugárzik feléjük, nem pedig az, ami körülöttük zajlik, amit nap mint nap megtapasztalhatnak.

  Ennek ellentéteként joggal merül fel a kérdés, milyen társadalmat lehetne létrehozni, ha az ilyen tartalom helyett az embereknek a tudomány eredményeit hoznák közelebb, s valódi célokat közvetítenénk feléjük?

  A médiához hasonlóan a véleményformálásban a tudománynak is óriási szerepe van és még nagyobb kellene legyen. A hitelességet azonban nagymértékben kikezdi, hogy a tudós társadalom egy része a tudását olyan rövidtávú csoportérdekek szolgálatába állítja, amivel az emberiség hosszú távú érdekei ellen tudatosan vét. Ehhez pedig gyakran társulnak olyan eszközök, mint a tények és a vélemények tudatos, mesteri fokra emelt szinten történő összemosása, tények meghamisítása és elhallgatása.

  Minden hatalmi ágban számosan hisznek mélyen abban, hogy valamifajta felsőbbrendű jó szolgálatában állnak, s ez így van jól. Ugyanakkor sokan mélységesen csalódnának, ha az derülne ki, hogy egy meztelen király uralkodott felettük. Viharos történelmünk személyesen megélt legutolsó néhány évtizede is bővelkedett az ilyesfajta csalódásokban.

  A gyakran negyedik hatalmi ágnak nevezett média is tévedésben van, amikor az önnön ellenőrző szerepét elhiszi, a frontokat különböző hatalmi ágak között húzza meg. A média nem maga az ellenőrzés, csupán annak egyik hatékony eszköze. A hatalom kontrollja azáltal valósul meg, hogy a sajtó nyilvánosságot biztosít, azaz a média révén mindenkihez eljuthat az az információ, amely az ellenőrizni kívánt hatalmat önkorlátozásra, visszavonulásra kényszeríti.

  A média -miközben túlértékeli a szerepét- aközben igen sokat tesz azért, hogy elhitesse magáról, valóban ő alakítja a nyilvánosságot, ő diktálja az értékrendet.

  A politikai hatalom médiát korlátozó szerepe a jelenkori körülmények között inkább kontraproduktív, mintsem eredményes lehet. A hatalmat ugyanis nem a sajtó, hanem az egyre szélesebbé váló nyilvánosság ellenőrzi. A média a technikai fejlődésének köszönhetően ma már számos formában képes kiszolgálni a nyilvánosságot, ami az ellenőrzést jelentősen megnehezíti, ha nem lehetetlenné teszi.

  Kétségtelen tény, számos jele van annak, hogy minden hatalmi ág igyekszik a saját érdekei szerint a közvéleményt manipulálni, de történelmi léptékkel tekintve tartósan nem lehet egyensúlytalan és abnormális állapotot fenntartani. Akár természeti törvénynek is tekinthetjük és így általános érvénnyel kimondhatjuk, hogy a világunkban megjelenő mindenfajta feszültség, ellentmondás azonnal elindít egy ellentétes irányú kiegyenlítődési folyamatot.

  A hatalom gyakorlásban az elosztás és az irányítás funkciója szétválásának számos jelét láthatjuk. A munkamegosztás fokának a növekedése miért éppen a hatalomgyakorlás területét hagyta volna érintetlenül?

  A parciális érdekek e fejlődési folyamat eredményeként való megjelenése és felerősödése számos, jelentős káros következményekkel járó tévedés forrása lett. Így például a világ vezető elitje közgazdasági értelemben csak fix méretű tortában tud gondolkodni. A részéről megkívánt nagy tortaszelet elérésére csak azt az utat ismeri, hogy a tőle többnyire függetlenül megsütött méretű tortából nem éppen tisztességes eszközökkel veszi ki a részét. Számos manipulatív, szélhámosságszámba menő technika bevetésére kerül sor annak érdekében, hogy ezt a nagyobb tortaszeletet a maga számára megszerezze. Pedig mennyivel tisztességesebb dolog volna a sütési folyamat irányítását felvállalva egy összességében nagyobb torta sütését levezényelni, s ezzel sokkal kevesebb konfliktus árán legalább akkora tortaszelethez jutni, megérdemelten, a köz által is jobban elfogadott módon.

  A tudománynak éppen abban volna óriási szerepe, hogy ezt a csupán extenzív fejlődést ismerő szemléletet megváltoztassa, a minőségi változások feltételeit megteremtse. A technika az elmúlt évszázadban jelentősen kitágította az emberiség lehetőségét, amellyel messze nem tudott lépést tartani a szellemi és erkölcsi fejlődés. Az elit a világ minden táján mind abszolút, mind pedig relatív értelemben egyre nagyobb előnyre kíván szert tenni. Ez a tény számos statisztikából jól látszik.

  A megállíthatatlan globalizáció következtében azonban végbemegy egy ellentétes irányú folyamat is. Ennek lényege pedig abban ragadható meg, hogy a fejlettebb technológiák viszonylag gyorsan eljutnak azokra a helyekre is, ahol azok önerőből való megjelenésére belátható időn belül semmiféle esély sem látszik.

  Itt kell azonban megjegyezni, hogy a hatalom megszerzése és gyakorlása sokszor csak látszólagos. A valóságban ugyanis minden ember által igénybe vehető javak mennyisége igen korlátos. Hiába tulajdonol ugyanis bárki óriási méretű területeket, a birtokba vétele ezen javaknak lehetetlen. Lényegesen többet sem megenni, sem meginni, sem egyszerre több autóba beülni, mint bármely átlagember, senki nem tud. Az ember képességeit meghaladó javak olyanok, mint amikor valaki a saját tulajdonaként tekint a Hold, vagy a Mars bolygó felszínére.

  Hazánk fejlettségi szintjét ismerve, tökéletesen érthető, hogy a jelentősebb társadalmi csoportok részéről a hatalmi törekvések első körben az elosztás jogának a megszerzésére és megtartására irányulnak. Kézenfekvő magyarázatnak tűnik erre az, hogy egy egész emberöltőn keresztül tartó történelmi kísérlet bukott el, amelyben mindenki vesztesnek érzi magát, s kárpótlást követel magának. Különösebben nagy kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy hazánkban a rendszerváltást követően nem a jelentősen megváltozott társadalmi viszonyok követelményei szerint szelektálódott a korábbi érában szocializálódott elitünk.

  Hazánkban a szerves fejlődés helyett egy igen nagy ingadozásokkal, történelmi traumákkal terhes folyamatként zajlott le az elmúlt 100 év. Az eredeti tőkefelhalmozás is elmaradt, a rendszerváltás után egy gyorsított eljárással alakult ki az a politikai, gazdasági és tudományos elit, amely minden szempontból az éretlenség jeleit mutatja még a mai napig is. Jóhiszemű megközelítésként tekinthetjük ezt a gyors változássorozatot az innováció egy formájának,

  Ezen körülmények között különösen fontos szerepe kellene legyen a tudóstársadalomnak abban, hogy a tudomány szigorú kritériumainak a betartása mellett tárja fel azokat az összefüggéseket, amelyek ma Magyarországon a fejlődés akadályát képezi. Ugyanakkor jelöljön ki új irányokat, reális fejlesztési lehetőségeket, amelyek a döntéshozók számára gyakorlatban is hasznosítható támpontként szolgálhatnak.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tsülög_Te_ló 2013.10.15. 13:25:16

Ezzel kapcsolatban Szalai Ádám coming out-ja jut eszembe. Mikor jön már valaki, aki a tévé nyilvánossága előbb mondja el, hogy az elmúlt 10-20 évben mi NEM történt k+f ügyben!

Válasz erre 

HorváthÁ 2013.10.17. 08:11:02

Ezzel a kijelentéssel kicsit vitatkozom: "Pedig mennyivel tisztességesebb dolog volna a sütési folyamat irányítását felvállalva egy összességében nagyobb torta sütését levezényelni"
Napjaink egyik legmegoldhatatlanabbnak tűnő problémája, hogy a mainstream közgazdaságtan és vele a közgazdászok csak az egyre nagyobb tortaszelet megsütésében, azaz a növekedés erőltetésében tudnak gondolkodni. Pedig az elosztás nem jó, hiszen akár a 70'-es évek Amerikáját nézzük a mai napig, akár Magyarországot, akár a harmadik világ országait tekintjük óriási fejlődés következett be; a torta nagyobb lett nemzetenként és globálisan is. Ennek ellenére a szegénység nem tűnt el, sőt. Emiatt inkább az elosztás rendszerében kellene a közgazdászoknak tevékenykedniük. A fenntartható jövő miatt pedig már régóta azon kellene agyalni, milyen alternatíva létezik a növekedési kényszer mellett.

Válasz erre 

zamatos turbolya 2013.10.17. 14:48:31

@HorváthÁ: nem a torta lett nagyobb, hanem a lufi. Sajnos a közgazdászaink a növekedést jellemzően a hitelek és egyéb pénzügyi varázslatok alapján igyekeznek mérni, a valódi termelés, szolgáltatás növekedése ritkán jelenik meg a gondolkodásukban.
Magyarország tortája szerintem nem nőtt az utóbbi években, eladósodnunk viszont sikerült, így azzal is terhelve vagyunk, hogy a most megsülő tortát a hiteleink fejében oda kell adnunk másoknak.

Válasz erre 

Reith János 2013.10.17. 16:22:11

Magam is úgy gondolom, hogy nem a torta lett nagyobb, hanem az elfogyasztható javak mennyisége nem tudott lépést tartani az igény növekedésével. A szegénység soha nem is fog eltűnni, ugyanis a szegénység nem abszolút, hanem egy relatív kategória. Koronként és országonként is erősen változó, hogy mit tekinthetünk szegénységnek. A ma szegényei a tegnap gazdagjai lettek volna. Ma egy átlagember lényegesen jobb körülmények között él, mint akárcsak néhány évtizeddel ezelőtt a gazdagok.

A közgazdaságtan képviselői között is nagy szemléletbeli különbségeket látunk. Éppen ezért biztosan vannak sokan, akik a nagyobb torta sütését tartják fontosnak, s megint mások pedig a torta igazságos elosztásában hisznek. Pedig a két dolog nem zárja ki egymást. Megoldható ugyanis, hogy nagyobb torta sütése céloztatik meg, majd pedig azt egy jelenleginél igazságosabb elosztás követi.

Magyarország a szegénység ellen is nagyon sokat tehetne éppen ezen a területen végrehajtott innovációk segítségével. Nemrégiben született egy rövid írásos anyagunk a témával kapcsolatban, amelyet rövid cikkek formájában még érdemes is volna ezen a blogon feldolgozni, s róla eszmecserét folytatni.

Válasz erre 

Nemzetstratégia · http://nemzetstrategia.blog.hu 2013.10.18. 16:25:40

A cikk jó irányban keresgél, ide lehetne még sorolni az agitációs és integrációs propagandát, valamint a köztük lévő különbséget, az agitációról szinte mindenki tudja mi az, az integrációról mint propaganda-eszközról már SENKI SEM, valamit kötelező megemlíteni Jacques Ellul teológus, filozófus, szociológus, jogászprofesszor (és keresztény anarchista) munkásságát is.

www.mediakutato.hu/cikk/2006_01_tavasz/01_missziotol_marketingig/

Egy rövid leírás:
"Az agitációs propaganda valamilyen cselekvésre akarja rávenni a közönségét, például valamilyen berendezkedés megváltoztatására, megdöntésére, ezért ez a konfliktushelyzetek, a szembenállás propagandája. A cél ilyenkor a népesség erejének és áldozatkészségének rövid idejű fókuszálása valamilyen körülhatárolt célra. A felizzításhoz általában a legegyszerűbb érzelmekre szokás apellálni: főként a dühre. Kommunikációs médiumai a beszédek, a plakátok és a pletyka vagy a suttogó propaganda."

" Az elsősorban a fejlett országokban működő integrációs propaganda célja totális ragaszkodást alakítani ki a tömegben az adott társadalmi berendezkedés iránt. Az integrációs propaganda hosszú távon a teljes uniformizálódás felé mutat és viszi a társadalmat. Gyakori tartozéka az adott állapotok racionalizálása, vagyis olyanokként való bemutatása, amelyek szükségszerűen alakultak ki, következésképpen a jelen kori emberek egy egész történelmi fejlődés betetőződésének a haszonélvezői. Az integrációs propaganda szorul rá a leginkább az elektronikus tömegkommunikációs eszközökre, amelyek folyamatos környezetet képesek teremteni az emberek köré, nemcsak átmenetileg horgasztják fel indulataikat."

Az egészet , külünösen a Jacques Ellul-lal foglalkozó alfejezetet érdemes elolvasni. amit még meg lehet nézni: a technika mítosza.

epa.oszk.hu/01900/01963/00002/pdf/infotars_2002_02_01_027-043.pdf

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: