Az előző két írásban azok a kérdések merültek fel, amelyek a Kapica korában tett megállapítások és a jelenlegi hazai valóság közötti párhuzam felállítására kiváló alkalmat adtak. Bőségesen maradtak még olyan kijelentések a Kapica könyvben, amelyeket érdemes górcső alá venni, a belőlük levonható tanulságokat pedig megszívlelni.

Jelen írásban megvizsgáljuk azt, hogy a tudomány területén tapasztalható anomáliák Kapica által vélelmezett okai és következményei mennyiben igazolódtak, az általa adott magyarázatok mennyire tekinthetők örök érvényűnek.

„Bármely ma érvényes tudományos igazság holnap kiegészítésre és megváltoztatásra szorulhat, hisz állandóan közelebb kerülünk a természet igazi arcának megismeréséhez”

Ezt az axiómának tekinthető igazságot látszólag mindenki elfogadja. A probléma azonban ezzel kapcsolatban az, hogy az állítás sajnos nem minden körülmények között, egyetemes jelleggel érvényes. Az emberiség történelmén végigtekintve kijelenthető, hogy a tudomány fejlődése nem folytonosan növekvő pályát írt le. Másrészt szinte minden korban elkövetik az emberek azt a hibát, hogy egy-egy konkrét természeti, vagy társadalmi jelenséggel kapcsolatos saját ismereteiket egy befejezett tudás szintnek tekintik. Önmagukat komoly szakértőknek tartó szakemberektől az elfogadhatónál sokkal gyakrabban hallani olyan kijelentéseket, amelyek szerint felesleges egy-egy témakörben további kutatásokat végezni. Történik ez arra hivatkozással, hogy nincs már ott mit kutatni, minden probléma azon a területen megoldottnak tekinthető.

A mai magyar, de a teljes fejlett világ valóságát megfigyelve Kapica egy másik, ugyancsak érdekes megállapítása tűnhet fel az embernek:

„Az élettől való elszakadás mindennél veszélyesebb a kutató számára.„

Az általam nyomon követett elmúlt három évtizedben jószerivel más sem volt megfigyelhető a magyar tudomány intézménysített világában, mint a mindenkori valóságtól való elszakadásra való részben tudatos, részben pedig öntudatlan törekvés. A szemléletbeli „fejlődésnek” köszönhetően tudósaink egy jelentős hányada meg van győződve arról, hogy ez az elszakadás a tudomány számára szükséges és hasznos. Sok tudományos kutató szentül meg van győződve arról, hogy ő nem kizárólag hazáját, hanem az egész emberiséget szolgálja. A nyílt innovációk keretében nyilvánosságra hozott eredmények megadják a lehetőséget a „köznek” arra, hogy a tudományos eredményeket hasznosítsa. Az így gondolkodó tudós társadalom figyelmébe ajánlom Kapica alábbi ideillő mondatát:

„Az elmélet tapasztalattól való elszakadása késlelteti a tudományos eredmények behatolását a mindennapi gyakorlatba.”

Mintha ennek a megállapításnak volna a tökéletes igazolása az az Európai-paradoxonnak nevezett jelenség, amelyet immáron hosszú évek óta visszatérően kénytelen az EU vezetése megállapítani.

Az Információs társadalom folyóirat a bevezetőjében az Európai paradoxont az alábbi módon határozza meg:

„A paradoxon lényegét az adja, hogy Európa a tudományos publikációk számát tekintve megelőzi az Egyesült Államokat, amiből rendszerint azt a konklúziót vonják le, hogy az Óvilág tudományos fölénnyel rendelkezik, amit ha megtanul kiaknázni, behozhatja lemaradását a versenyképesség terén.”

Meggyőződésem, hogy szó sincs itt semmiféle paradoxonról, csupán egy olyan tévedésről, szemléleti problémáról, amely elsősorban a fentiekben bírált hibás megközelítési módra vezethető vissza. A tudomány helyének, szerepének, mibenlétének az ismeretét illetően az elmúlt években oly mértékű eltévelyedéseket voltam kénytelen megtapasztalni, ami alapján bátran kijelenthetem, hogy az alapfogalmak tisztázása érdekében vissza kellene menni a kályhához. Rendkívül nagy a tudomány képviselőinek a felelőssége abban, hogy milyen kép alakul ki a közben a tudomány társadalomban betöltött helyét és szerepét illetően. A helyes szemlélet kialakításának első feltétele az volna, hogy maguk a tudományos közösségek tisztázzák, s jussanak megegyezésre a saját tevékenységüknek a lényegét illetően.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.