Az Együtt a Jövő Mérnökeiért Szövetség 2015. szeptember 22.-i napon sajtó- és szakmai tájékoztatót tartott, amelyen több fontos információt osztott meg a résztvevőkkel.

A Szövetség évek óta kíséri figyelemmel a hazai „mérnökpiacot” és erőfeszítéseket tesz a mérnökszakma népszerűsítéséért. Ezt elmondásuk szerint a mérnökképzés kétségbeejtő trendje, a jelenlegi helyzet konszolidációja teszi szükségessé.

A tájékoztatón elhangzott, amit a sajtó sok helyen idézett is, hogy mintegy 4000 mérnök hiányzik az országban. Ez a szám egy felmérés nyomán a meghirdetett és betöltetlen állások összeszámlálásából adódott. A mérnökhiány orvosolása mintegy 50 milliárd forint GDP-ben mérhető növekedést eredményezne.

Első hallásra talán magas számnak tűnik 4000 mérnök hiánya, valamint a GDP 50 milliárd forinttal való növelésének lehetősége. Meggyőződésem azonban, hogy ezen számok minden szempontból erősen alul-becslésnek tekinthetők. 

A kérdés fontossága miatt érdemes alaposabban a dolgok mögé nézni. Jelen írásban csupán néhány kérdés felvetésére vállalkozom.

A helyzet elemzését megkönnyíti az a ma már a közbeszédben is egyre gyakrabban elhangzó ténymegállapítás, hogy az ország fejlődésének egyik gátja a megfelelő felkészültségű szakemberek hiánya. Ennek egyik oka a felsőfokú képzés szerkezetének immáron hosszú évek óta zajló torzulása és az általános színvonal esése. A mérnöki szakma esetében kijelenthetjük, hogy a mennyiség és a minőség kérdése meghatározó jelentőséggel bír, s össze is függ egymással. A magam részéről egy ország mérnöki kapacitását legszívesebben a mérnökök számának és minőségének szorzataként értelmezném. Egy jó mérnök akár több kevésbé jó mérnök munkáját is képes elvégezni. A legtöbb mérnöki munkára nincs ugyanis olyan mérce, mint amilyet a normázható szakmák esetében definiálni szokás. Éppen ezért különösen aggasztó az a trend, ami ma megfigyelhető:

• Csökken a képzésből kikerülő mérnökök száma
• Csökken a végzettség általános szintje
• Hanyatlik a képzés minősége

Egyszerre csökken tehát a végzősök létszáma, végzettségi szintje (PhD, MSc, BSc arány), s az adott szinten belül a tanulmányi színvonal, ami egymást erősítő folyamatként a fent definiált mérnöki kapacitásokat hatványozottan csökkenti. A képzés minőségének romlása az akadémikus tudáselemeket illetően is igaz, de fokozottan érvényes a gyakorlati ismeretekre vonatkozóan. A bolognai rendszer szerinti három szint bevezetése és elterjedése nyomán az látszik, hogy csökkent a felsőbb szinteken tanulók részaránya. Különösen a PhD végzettséget szerzők száma csökkent nagyon alacsonyra a nemzetközi összehasonlításban. Ugyanakkor az elvándorlás éppen a magasabb végzettséggel rendelkezők körében a nagyobb.

A jövőre vonatkozóan még azt is számításba kell venni, hogy az iskolai képzés alacsonyabb évfolyamain folyamatosan csökken a korfa szerint a létszám. A legutóbbi, 2012. évi PISA-teszt megdöbbentő eredményei alapján a természettudományi és digitális szövegértési felkészültsége is romlik a magyar diákoknak. Erről bővebben az alábbi írásban olvasható:

http://www.origo.hu/gazdasag/20150924-pisa-teszt-magyar-eredmenyek-digitalis-szovegertes.html

Milyen szerepre kellenének a hiányzó mérnökök?

Együtt a Jövő Mérnökeiért Szövetség elsősorban olyan nagyvállalatokat tömörít, amelyek a napi üzemeltetés mellett hosszú távú szempontok szerinti fejlesztéseket is végeznek. A mérnök hiány következtében szakember utánpótlási gondjaik vannak.

A hazai KKV-nél a helyzet még ennél is rosszabb. Már sok vállalkozás meg sem próbál mérnököt találni a munkaerő piacon. Szinte jobban jár, ha a saját szakembereit maga képezi ki. A beszállítói szerepbe való beszorulás következtében ugyanakkor az esetlegesen meglévő mérnöki kapacitásokat sem tudja mindig megfelelő módon hasznosítani. A 4 000 fő hiányzó mérnöklétszám az évente felsőoktatásból kikerülő 12 000 főhöz képest nem sok, annak mindössze az egyharmada. A nyugdíjkorhatár növekedésével, és/vagy megfelelő adókedvezményi ösztönzők bevezetésével a probléma elvileg orvosolható volna.

Nagyobb gond, hogy a mai magyar gazdaság sokkal inkább a bérmunkára, beszállítói piac kiszolgálására jellemző szakemberszerkezetet kíván meg. Ennek következtében sok esetben mérnökök töltenek be olyan állásokat, amelyekre a nyugati országokban technikusokat keresnek. Ezt a normálisnak nem tekinthető jelenséget segíti a hazai relatív alacsony bérszínvonal is.

Mi a megoldás?

Nyilvánvalóan kell találni egy azonnali eredménnyel járó rövid távú megoldást, hogy időt nyerhessünk egy hosszú távú megoldás kidolgozására. Kétségtelen tény, hogy a semmiből nem lehet egy csettintéssel 4000 mérnököt előteremteni. Még ha igaz is lenne, hogy a migránsok között sok a magasan képzett szakember, akkor sem lehetne egyik pillanatról a másikra őket a mérnöki munkákba bevonni. Nem marad más lehetőség, mint az, hogy a mérnökök és a környezetükben dolgozók munkáját kell sokkal jobban megszervezni.

A gazdaságunk jelenlegi szerkezetét tekintve a mérnöki szakma esetében is sokkal inkább egy strukturális problémáról beszélhetünk, mint valódi kapacitás hiányról. Sok olyan területe van a munkaerő foglalkoztatásnak, ahol jelentős mértékű pazarlás történik, így van ez a mérnöki kapacitással is. Számos olyan improduktív munkakörben foglalkozzanak viszonylag nagy számban mérnököket hazánkban, amelyeken a jobb jövedelem érdekében megéri pályaelhagyóvá válni. Legalább ekkora problémának látom azt, hogy az abnormalitás szintjére jutott bürokrácia önmaga fontosságának igazolása érdekében számos olyan felesleges feladatot ad, amely értelmes mérnökembereknek nem csak a kapacitásait emészti fel, hanem az idegeit borzolja.

Az elvileg rendelkezésre álló mérnöki kapacitást tehát tovább csökkenti az a körülmény, hogy sok szakember nem abban a munkakörben dolgozik, amelyre a végzettsége alapján alkalmas lenne. A helyzetértékelésből jól látszik, hogy jelentős tartalékok vannak az improduktív foglalkoztatási területeken.

Nagy tartalékot képeznek még a külföldre távozott honfitársaink között mérnöki végzettséggel rendelkezők. Az ő hazacsábításuk érdekében teendő lépések egybeesnek azokkal az egyébként is kívánatos intézkedésekkel, amelyek az itt élő emberek életszínvonalának javítását volnának hivatottak szolgálni.

A KKV-knél rendelkezésre álló mérnöki kapacitás és tudás hasznosítására sem alakultak ki a megfelelő formák, ugyanis a hazai multik egy náluk való foglalkoztatásban gondolkodnak inkább. Célszerűnek látszik a mérnöki munkák nagyobb arányú kiszervezését megoldani. Amennyiben a nagyvállalatok mérnöki megbízások formájában szabatosan megfogalmaznák igényeiket, a hazai KKV-k körében több jól felkészült beszállítót találhatnának.

Nem célszerű a jelenlegi állapotok konzerválását megcélozni, a magyar gazdaság egészének fejlődésére volna kívánatos lépéseket tenni. A jövő magyar gazdasága tudásalapúvá válása egy jámbor óhaj marad, ha ennek nem teremtjük meg a szakember utánpótlás területén a feltételeit. Sokkal nagyobb számokban kellene gondolkoznunk a mérnökképzésben, mint amit a 4000 fő hiányának a pótlása igényel.

Az ország hosszú távú érdekeit jelentő lépéseket elsősorban a képzés területén kellene megfogalmazni és megvalósítani. A „Fokozatváltás a felsőoktatásban” címmel elkészült stratégiában a rendszerszemléletű megközelítésnek köszönhetően az anyag a 2030-ig elérendő hosszabb távú célokból igyekszik levezetni azokat a feladatokat, amelyek a jelen helyzetből kell elvezessenek a kívánatos állapotba. A stratégia a megfogalmazások pontosságával, a konkrétumok kimondásával sokkal inkább alkalmas arra, hogy egy részletes tervezés munkaanyaga legyen, mint hasonló céllal készült elődei. Az ezzel szoros összhangban lévő gazdaság fejlesztési stratégia kidolgozásával azonban még adós az ország önmagának.

A mérnök képzés előnyeként szokás emlegetni a rendszerszemléletű oktatást. Kétségtelen tény, hogy a hazai politikai elitben egészségtelenül alacsony arányt képviselnek a műszaki, természettudományi végzettséggel rendelkező szakemberek. Ez nem csak magyar jelenség, hanem az un. fejlett nyugati világra ugyanúgy jellemző. Ennek azonban már számos vonatkozásban jól látszanak a káros következményei. Az aktualitása folytán érdemes jó példaként ide citálni a Volkswagen által elkövetett csalást. Sajnos a politika ezúttal sem azokat a tanulságokat vonja le az esetből, amiket kellene. A természet ma ismert törvényeit, az ezek alapján létrehozható technikával szemben támasztandó követelményeket a politika és a gazdaságirányítás szintjén ugyan meg lehet fogalmazni a szakemberek megkérdezése nélkül is, sőt még rájuk is lehet erőltetni ezeket követelményeket, de attól azok még nem fognak teljesülni. Ha minden a jelenlegieknek megfelelően így marad, akkor a Volkswagen cégnél alkalmazott megoldáshoz hasonló eredmények sora fog születni.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.