A „Közös cél: a valódi innováció” konferencia tematikájához igazodóan a helyzetértékelés következő területe az innováció fő terepének tartott gazdaság. A téma tárgyalása során a magyarországi gazdaság három legfontosabb jellemző tulajdonságát próbálom meg ezúttal is megragadni.

 A magam részéről az egyik legnagyobb problémának a külföldi tulajdon minden egészséges mértéket meghaladó magas arányát tartom. Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy ez a külföldi tulajdonosi összetétel egy spontán folyamat eredményeként kialakuló gazdaságszerkezetet eredményezett. Ez azt jelenti, hogy az ország gazdasági fejlődésének, megújulásának az iránya, mértéke nem Magyarországon dőlt el és fog eldőlni a jövőben sem, hacsak valamilyen átütő erejű változást nem sikerül ezen a területen elérni.

A gazdaság működtetésének célja a fejlett világban mindenütt egyrészt a fogyasztás kor színvonalán történő kiszolgálása, másrészt pedig a továbbfejlődés mindenfajta fedezetének megteremtése. Számos jel mutat arra, hogy a hazai termelés a hazai fogyasztási szinthez igazodó színvonalon és minőségben történik, az árak pedig szintén a lehetőségek kihasználásával, azzal való visszaélés  révén meghatározottak. Ennek következménye az, hogy sokszor Bécsben ugyanazt az árucikket olcsóbban és jobb minőségben lehet megvásárolni, mint idehaza.

A külföldi tulajdonban lévő vállalatok gazdasági tevékenységének haszna kezdetben viszonylag magas arányban hazai beruházásokra fordítódott, mára viszont egyre nagyobb méretekben hagyja el az országot, hol jól látható, hol kevésbé látható formában.

Az innováció alapjának tartott K+F piac kialakulását is nagymértékben akadályozza ez a tulajdonosi és ágazati szerkezet. Egy idetelepülő külföldi vállalat menedzsmentje saját jól felfogott érdekében nem fogja a saját fejlődésének tétjét jelentő információkat, adatokat megosztani egy gazdaságilag „leigázott” ország kutatóival. Az a sokszorosan visszaigazolt tapasztalatunk, hogy a külföldi vállalatok az anyaországok kutatói felé nagyobb bizalommal vannak, a kutatás-fejlesztésre szolgáló forrásaikat szívesebben költik el odahaza. Magyarországon ilyen típusú megrendelésre esély csak akkor teremtődik, ha valamilyen egyéb okból ez tűnik a legkedvezőbb megoldásnak.

A másik nagy problémakör az elsővel természetesen szoros összefüggésben abból adódik, hogy a hazai humán erőforrások jelentős hányada alacsony hatékonysággal foglalkoztatott. A statisztikai adatok is jól visszaigazolják azt, hogy Magyarországon kirívóan alacsony a foglalkoztatottsági szint. Magas az inaktívak száma, sokan kényszerültek külföldön munkát vállalni. S mindezek mellett még igen magas az improduktív munkát végzők részaránya is. Így tehát a viszonylag kevés megtermelődő érték aránytalanul sok ember között kerül elosztásra.

A hazai KKV-k esetében a képet tovább árnyalja az a tény is, hogy a statisztikák által mutatott alacsony hatékonyság nem is annyira a termelés hatékonyságát, hanem sokkal inkább a jövedelem realizálásának az alacsony szintjét mutatja. Ez pedig ezen cégek kiszolgáltatott helyzetéből fakad.

A hazai parlament létszámának a csökkentése is jól példázza, hogy milyen további lépések volnának szükségesek ahhoz, hogy egy a jelenleginél sokkal arányosabb, s színvonalasabb munkára alkalmas közszféra alakulhasson ki. Természetesen ezzel párhuzamosan létre kellene jönnie annak a termelői és szolgáltatói szektornak, amely egyszerre szívná fel az improduktív és az inaktív rétegeket. Kívánatos volna a külföldre gazdasági okokból eltávozott honfitársaink hazacsábításának feltételeit is megteremteni. Ez csak úgy válik lehetségessé, ha paradigmaváltás szintű változások határoztatnak el, s azokat végre is hajtjuk.

A harmadik meghatározó problémakör azzal van szoros összefüggésben, hogy nincs a magyar gazdaság számára megtervezve az az út, amelyen végig kellene haladni egy fejlett állapotba való eljutás érdekében. A magyar gazdaság újjáéledésének az a feltétele, hogy kidolgozásra kerüljön egy olyan átfogó társadalom- és gazdaságpolitikai csomag, amely szemléletében jelentősen különbözik az eddigiektől. A gazdasági szereplők többségének a támogatását akkor lehet egy ilyen programhoz megnyerni, ha az ország szakít azokkal a téveszmékkel, amelyek a jelenlegi helyzetébe sodorták.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.