A napokban valaki feltett nekem egy nagyon okos kérdést, amelyen hosszasan el kellett gondolkoznom. A kérdés pedig úgy hangzott, hogy mi az innováció, a megújulás legnagyobb akadálya. Viszonylag hosszú ideje vagyok kénytelen ezzel a problémakörrel foglalkozni, így az akadályokat illetően egy hosszú lista jött már az eddigiekben is össze. Ezek egy részét jelen blogon az egyes írásokban kibontottam már.

Ahogy az akadályozó körülményeket egy helyre összegyűjtve, egymás alatt leírva néztem, egyszeriben mindegyik fogalom mögött eredendő okként megjelent számomra egy fogalom, amelyről már számtalanszor kénytelen voltam megállapítani, hogy méltatlanul keveset foglalkozik vele a tudomány. Valószínűleg azért nincs könnyű helyzetben a tudomány, amikor ezt a fogalmat alaposan szemügyre kívánja venni, mert nagyon sok megnyilvánulási formája van, nagyon változatos módon képes a különböző helyzetekben megjelenni.

Nem másról van szó, mint a címben szereplő butaságról.

Nem először vagyok kénytelen megállapítani, hogy az emberi butaságon kívül más elfogadható magyarázatot egy-egy jelenségre nem találok. Még a rendszerváltás előtt, a szocializmus agóniáját jelentő utolsó, 1980-as évtized elején „tudományos szocializmus” tanórán az alábbi kérdéssel fordultam tanáromhoz: Hogyan lehet az, hogy idehaza Magyarországon, ahol éppen az e tárgyban tanultak szerint a tökéletes társadalomhoz vezető úton járunk, leraktuk a szocializmus alapjait, s ahol a munkásosztály birtokolja a hatalmat, egy hazai munkás szívesen cserélne egy nyugat-német munkással? Pedig, mint a tudományos szocializmus tanításaiból szintén tudjuk, a kapitalizmus egy nagyon embertelen és pazarló módon működő berendezkedés. Ezt az általunk irigyelt német munkást a tőkések kizsákmányolják, s ennek ellenére jobb életszínvonalat ér el, mint itthon mi, a hatalom birtokosai.

Természetesen a kérdésem nem maradt válasz nélkül. Sokkal okosabb azonban ettől a választól nem lettem. Viszonylag kevés tapasztalatom ellenére abban biztos voltam, hogy máshol kell a magyarázatot keresni. Hosszas gondolkodás után ekkor jutottam először arra a szent meggyőződésre, hogy az emberi butaság kell legyen a fő ok.

Ha egyszer egy eleve igazságtalan és rosszul működő társadalomban a javak előállítása nagyobb mennyiségben és jobb minőségben történik meg, mint egy majdnem tökéletes és igazságos társadalomban, s a természeti adottságok sem magyarázzák meg a különbségeket, akkor csak és kizárólag azokon az embereken múlik a dolog, akik a társadalmat működtetik. A teóriám igazolását adó butaságra napról-napra egyre több bizonyítékot találtam.

Időközben találkoztam egy mondással, amely a következőképpen hangzik: Ne tételezzél fel rosszindulatot, gonoszságot ott, ahol a dolog emberi ostobasággal is magyarázható. Így az eddig talán tévesen ezen emberi gyengeségre visszavezethető okok helyére megint csak a butaság, mint az egyik legfontosabb emberi tulajdonság lép be.

Az ember hajlamos a saját korára úgy tekinteni, mint amely mindent a korábbiaknál sokkal okosabban csinál. Fejlettebb a tudomány, a tévedés lehetősége szinte kizárva. Fejlettebb a társadalom, az emberek életszínvonala magasabb, a még esetleg meglévő problémák pedig záros határidőn belül egymás után megoldódnak. A folyamatos és töretlen fejlődés eszméjének azonban ellentmond a sötétnek tartott középkor meghatározás, amely „sötét”-ben az egyik összetevő éppen a butaság, több történész szerint.

Lehet, hogy nem is volt olyan sötét az a középkor? Vagy mégis lehetett egy óriási szellemi visszaesés néhány száz évvel ezelőtt? Miért ne ismétlődhetne meg újból egy ilyen visszaesés? Különösképpen indokolt ez a kérdés azért, mert rengeteg ostobaságot, gonoszságot tapasztalhat az ember minden nap maga körül.

Egyre gyakrabban vagyok kénytelen azt gondolni, hogy a mai kornál nehezen lehet sötétebbet elképzelni. Különösen igaz ez akkor, ha nem abszolút, hanem relatív mércével mérjük a dolgokat. Az ember okossága ugyanis szerintem sokkal inkább arról ismerszik meg, hogy mekkora hányadát képes a rendelkezésére álló lehetőségeknek elsajátítani. Az eleink által létrehozott, nagyságrendekkel jobb adottságok ellenére számos területen nem hogy fejlődés nem következett be, hanem egyenesen visszaesésről beszélhetünk. Talán nem is annyira vicces az a többek által megfogalmazott „természeti” törvény, miszerint az emberiség intelligenciája állandó. A népességszám gyors ütemben nő, így az egy főre jutó intelligencia mértéke arányosan csökkenni látszik.

Hazánk esetében a legfrissebb PISA felmérések sajnos nem túl kedvező változásokról számolnak be. Szinte minden területen visszaesés következett be az utóbbi években. Szövegértésből, matematikából és természettudományból is rontottak a magyar diákok a 2012-es PISA-felmérésen. Az OECD-országokban háromévente megismételt teszten a magyarországi 15 évesek ezúttal mindhárom területen az átlag alatt teljesítettek.

Több hazai vezető értelmiségi szerint nem kell vészharangot kongatni emiatt. Egyetértek velük, a vészharangot a felmérés eredményeit közzé tevők megkongatták már, nekik viszont ezt a meg kellene hallani, s a vész elhárítására a szükséges lépéseket megtenni. A vészharang hangjának mindenhová való eljutásáról a sajtó, a média kell gondoskodjék.

A szülőkkel együtt az iskola feladata volna a jövő egyre felkészültebb felnőtt társadalmának a felnevelése. Az innovációra, a problémamegoldó képességre pedig egyre nagyobb szüksége és egyben lehetősége is van mindenkinek. Éppen ezért a butaság káros következményeit rögtön a folyamat elején, azaz a színvonalas oktatás megszervezésével kellene megakadályozni. Nem szabad tehát elkövetni azt az ostobaságot, hogy a közoktatást és a felsőoktatást a jelenlegi maradványelven nyugvó finanszírozással tartjuk fenn. Ahogy a kutatás-fejlesztésre is igaz, hogy a haszna általában a jövőben képződik meg, úgy a megfelelő színvonalú képzés elmaradásának a következményét jelentő butaság árát is a jövőben fizeti meg a társadalom. A múlt butaságának a jelenbeli árát pedig nekünk most kell megfizetni. A világméretű gazdasági válság, s különösen ennek magyarországi következményei, többek között ezt is meg kellene tanítsa nekünk.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.