a-kf-szabalyozasi-hattere-42840 (1).jpg

Sajnos beigazolódott, amit cégün belül immáron két évvel ezelőtt megállapítottunk, nevezetesen hogy a k+f projektek előzetes minősítése nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket. Szakmai körökben a kérdés annak idején úgy merült fel, hogy a k+f projektek egyenkénti minősítése, vagy a k+f tevékenységet végző szervezetek akkreditációja volna a megfelelőbb megoldás.

 

Nem okoz nagy örömet számunkra annak kimondása, hogy sajnos nekünk lett igazunk, a projektenkénti minősítés rendszere lesújtó tapasztalatokat eredményezett. A napi gyakorlatban megfigyelhető anomáliákat már több rövid írásban összefoglaltam, ezek a blogunkban címen mindenki számára elérhetők.

 

Jelenleg a „9/2012. (II.1.) Korm. rendelet az egyes tevékenységek kutatás-fejlesztési szempontú minősítése iránti eljárás részletes szabályairól” hivatott a tervezett k+f projektek minősítésének menetét előírni.

 

A rendelet olvasójának első benyomása az, hogy itt a Hivatal megélhetését biztosító pénzek beszedése a fő cél, minden részlet ennek alárendelten került megfogalmazásra. Vélhetően az egyre csökkenő szabadalmi befizetések egyre kevésbé elegendőek ennek a Hivatalnak a túléléséhez.

 

Kétségtelen tény, nem csak Magyarországon, de a fejlett világban is egyre inkább visszaesőben van az effajta monopol helyzetben lévő hivatalok fenntarthatósága, amelyek ügyfeleiknek, a feltalálóknak is monopol státuszt ígérnek. Nem csupán a szabadalmak számának, hanem az ezen a címen elkérhető pénzek nagyságának a csökkenéséről is szó van.

 

Eléggé sajátos megoldás a k+f projektek minősítésének hazai jogi szabályozása. Nézzük a részleteket:

 

A kormányrendelet teljes szövege az alábbi linken olvasható: http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=143600.210042

 

A 9/2012. (II.1.) Korm. rendelet rögtön az elején az 1. pont c. alpontjában bevezeti a projektrész fogalmát, aminek a szükségessége első olvasásra nem is igazán érthető. Később azonban nyilvánvalóvá válik, hogy milyen célokat szolgál ez. Amennyiben ugyanis egy projektet többen hajtanak végre, úgy minden szereplőnek a maga részét a Hivatallal minősíttetnie kell. Így több pénzt lehet beszedni az egyes projektek után. Magyarországon ráadásul közismert tény, hogy a k+f projektek szétaprózottsága miatt átlagosan 10-szer annyi pénz beszedésére van esély, mint volna külföldön, ha volna ott is ez a minősítést végző intézmény. Ez alapján sok kis projekt költségvetésének jelentős részét fogja kitenni a jövőben a minősítés.

 

A rendelet első pontja felsorolja mindazon adatokat, amelyeket az előzetes minősítés iránti kérelemnek tartalmaznia kell. Az f.) pontban a kérelmező le kell írja „a projekttel kapcsolatos világviszonylatban mértékadó technika állásának ismertetését” is. Azt gondolná az ember, hogy olyan szakemberek által történik meg a kérelem elbírálása, akik számára nem kell a kérelmezőnek a technika aktuális állását ismertetni. Viszont ha erre szükség van, akkor az nagyon sok kérdést felvet és megmagyaráz.

 

A kérelem legfontosabb részét képezi a „fizetendő igazgatási szolgáltatási díj”, amelynek igazolását csatolni kell. A (7) pontban a rendelet az alábbi módon gondoskodik arról, hogy egy konzorciumban végzett kutatás esetén minden szereplő kérelmezzen és fizessen:

„A minősítési kérelmet csak egy kérelmező nyújthatja be, együttes kérelem benyújtásának nincs helye. „. Majd két sorral lejjebb az alábbi szövegszerű megfogalmazás szerepel: A „döntés hatálya csak a kérelmezőre, valamint a kérelemben leírt, általa végzett tevékenységre terjed ki.” Ebből tehát az következik, hogy amennyiben a projekt végrehajtása során egy adott feladatra új szereplőt válik szükségessé bevonni, akkor a minősítés már rá nem lesz érvényes. Azaz nem az elvégzendő feladat, hanem az azt végrehajtó személye is része a minősítésnek. Ismerve a k+f projektek természetét, ez a terület egy kiváló fejőstehén lehet a Hivatal részére.

 

A minősítés általános szabályai címszó alatt a 6 § (2) pontjában rögzíti, hogy „a minősítés iránti kérelem - hiánypótlás kivételével - nem módosítható. Az egyszer már beadott és eljárási díjat kifizetett kérelmek esetében módosításra tehát csak hiánypótlás keretében van lehetőség, amit a Hivatal vagy kér, vagy inkább a kérelmet elutasítja. Azonban „a hiánypótlás során sem módosítható” a kérelem úgy, hogy az az eredetitől „lényeges elemeiben eltérjen”. Azt pedig, hogy mi számít lényeges eltérésnek, megint csak a Hivatal fogja eldönteni.

 

A 8 § (1) kimondja, hogy „A minősítési eljárásban fizetendő igazgatási szolgáltatási díj a kérelem benyújtásának napján esedékes. A (2) pont pedig egy nagyon részletes ismertetését adja annak, hogy a különböző fizetési módok esetében hogyan kell a pénznek elindulnia és megérkeznie a Hivatal számlájára. A kívülálló számára ez is csak azt az érzést erősíti meg, hogy a pénz beszedése körül forog itt minden.

 

A 9 § (1) a kérelem elbírálásának a sorrendjét részletezi. Az a) pontban a legelöl szereplő szempont az, hogy „megfizették-e az igazgatási szolgáltatási díjat”. Az elnevezés is érdekes. Mitől szolgáltatási díj az, ami valójában egy Hivatal által elvégzett minősítés, amelyről a végén határozat születik?

 

A (2) pont is még a díjbeszedésre koncentrál, ugyanis a következőt mondja: „Ha a minősítési eljárásban nem fizették meg az igazgatási szolgáltatási díjat, a kérelmezőt - a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett - fel kell hívni a hiány nyolc napon belül történő pótlására és ennek igazolására. Az (1) bekezdés b) pontja szerinti vizsgálat nem kezdhető meg, amíg az igazgatási szolgáltatási díj megfizetését kérelmező nem igazolta.„

 

Eltekintve az eljárás anyagi szempontjaitól, annak összegszerűségétől, vajon mire jó a minősítés, ha az csak abban az esetben érvényes, amennyiben nincsen a kivitelezés során „lényeges eltérés”?

A dolog lényegéből fakadóan olyan k+f projekt nincsen, amelyben menet közben ne lenne kisebb-nagyobb eltérés a tervezetthez képest. A „lényeges eltérés” fogalma egyáltalán nem egzakt.

 

A törvényalkotó szándéka a k+f minősítést illetően világos amikor azt mondja, hogy a nem k+f tevékenységet a minősítésre beadott projektről le kell választani. Ugyanakkor viszont ezzel a lehetőséggel nagyon vissza is lehet élni, mint ahogy azt eddigi tapasztalataink mutatják. A legtöbb k+f munka felosztható számos olyan részfolyamatra, amelyek mindegyike külön-külön rutin műveletnek számít. Hasonlóképpen minden új műszaki berendezés is szétszedhető csupa rutin művelettel előállítható részegységre. Minden tanulmány szétszedhető ismert mondatokra, kifejezésekre és szavakra. Nagyon felkészültnek kell lennie annak a szakembernek, aki minden k+f projekt esetében meg tudja határozni azt, hogy milyen mértékig lehet és kell lebontani a célokat és az azok elérését szolgáló munkafolyamatokat. Látva a rendelet szövegét, a minősítési eljárásban nem hagyható figyelmen kívül sajnos a szakmai szempontokon messze túlmutató anyagi érdek sem.

 

A Hivatal érdekeit jól kifejező rendeletből kimaradtak azok a nézőpontok, amelyek a minősítést kérő ügyfeleknek volna fontos. Sajnos sehol nincs szabályozva az, hogy mi a garancia arra, hogy megfelelő felkészültségű szakemberek végzik el a minősítést. Továbbá hiányzik a garancia arra is, hogy a helyenként gumiszabályszerű megfogalmazással később ne élhessenek vissza. Ilyen lehet például a már említett „lényeges eltérés” kérdése is. Ugyancsak nagyon fontos volna egy hasonló részletezettségű leírás abban a kérdésben, hogy a k+f projektek utólagos minősítésénél milyen módon kell eljárjon a Hivatal. Ennek szabályai ugyanis sok tekintetben különbözőnek kellene lennie a kormányrendeletben részletezett előzetes minősítésétől.

 

Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a k+f projektek szereplőnként való egyedi minősítésénél sokkal célravezetőbb volna egy olyan akkreditációs eljárás alkalmazása, amely a - gépkocsivezetéshez hasonlóan - jogosítványokkal látná el a kutató cégeket. Az analógia értelmében a jelenlegi k+f minősítési rendszerben minden egyes szállítási feladatra gépkocsivezetőként más és más útvonal engedély megkérése szükséges, s a kijelölt útról letérni sem célszerű. Ahogy az autóvezetésben is kiváló visszatartó erő, hogy a szabályok durva megsértése esetén a jogosítvány visszavonható, úgy az akkreditációját sem kívánná senki elveszíteni.

 

Amennyiben a k+f és innováció területén is a felesleges adminisztráció csökkentése, a szakmai színvonal növelése a cél, akkor nem az erre a célra rendelkezésre álló amúgy is szűkös források megcsapolását lehetővé tevő hivatali technikákat, hanem magát a k+f munkát végzőket kellene kedvezményezni.

 

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr855671524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása