Önmagában az informatikus fogalmának a tisztázatlansága is nagyfokú rendezetlenségre utaló tény az informatika területén, amit a korábbi írásomban (https://innovacio.blog.hu/2018/10/02/keves_a_magyar_informatikus) a vélelmezett szakemberhiány fő okának is neveztem. Részben az informatikának is köszönhetően számos más szakmaterületen „feloldódtak” azok a korábban iskolai végzettséghez, tapasztalati időhöz kötődő szintek, amelyek különböző munkakörök betöltésére jogosítottak. Jó példa erre a mérnöki terület, ahol korábban még egy tervező irodán belül is több jól elkülöníthető szint létezett (pl. főtervező, szerkesztő, rajzoló, stb.). Ma CAD-CAM technológiáknak köszönhetően a tervezői és rajzolói szint nem különül el élesen, ahogy sok vezető sem a titkárnőnek mondja már tollba a leírandókat. Talán az egészségügy kivétel ez alól, ahol minden előnyével és hibájával együtt ezek a hierarchikus viszonyok többé-kevésbé megőrződtek.

A legtöbb meghatározás röviden annyit mond, hogy az informatikus egy informatikával foglalkozó szakember. A fogalom kialakulásának története alapján talán még azt a megszorítást tehetjük hozzá, hogy jellemzően szoftveres szakembert jelent, mert a hardverek fejlesztésével, üzemeltetésével, szervizelésével kapcsolatos feladatok többsége a mérnöki szakmaterületen maradt.

Az informatika -hasonlóan tömör megfogalmazás szerint- egy olyan interdiszciplináris tudományág, amely elsősorban számítógépekkel megvalósított adatfeldolgozással foglalkozik. A kényszerű szakosodás következtében az informatika széles területén belül is több önmagát önállónak nevező tudomány- és szakmaterület jött létre.

Az informatikus képzést a kezdetektől folytató ELTE a következőt mondja a mester szak képzési céljáról, az elsajátítandó szakmai kompetenciáról:

„A képzés célja informatikus szakemberek képzése, akik szilárd elméleti alapokra épülő, a tudásuk fejlesztését hosszú távon biztosító képzés alapján informatikai rendszerek fejlesztési, létrehozási alkalmazási, bevezetési, működtetési, szervizelési tevékenységét önállóan és csoportmunkában képesek magas szinten ellátni. Rendelkeznek továbbá az alkalmazási területük informatikai feladatainak megoldásához szükséges együttműködési és modellalkotási készségekkel, képesek informatikai célú kutatási feladatok ellátására, koordinálására, tanulmányaik PhD képzés keretében való folytatására.”

Az itt megszerezhető ismeretek pedig a következő vázlatpontokban szerepelnek:

„~ az informatika elméleti alapjainak mesterszintű ismerete és az új technológiák megismerése a gyakorlatban,

~ az informatika alkalmazási területein jelentkező feladatok megoldásához szükséges alapvető matematikai és számítástudományi ismeretek elsajátítása és ezek konstruktív alkalmazása,

~ a szoftverrendszerek tervezésénél alkalmazott alapvető módszerek ismerete és gyakorlat azok alkalmazásában,

~ a szoftverrendszerek eszközeinek ismerete és készség szintű alkalmazása,

~ az informatika alkalmazási területein alapvető gyakorlati módszerek és megoldások valamint az alapvető kutatási irányok megismerése, a kutatásfejlesztés informatika tevékenységéhez szükséges alapvető készségek elsajátítása,

~ a választott specializációtól függő további elvárt szakmai ismeretek;”

Talán még a fentieknél is többet mond azoknak az ismeretterületeknek a felsorolása, amelyek a mesterképzésbe lépés feltételét jelentik:

„A hallgatónak a kredit megállapítása alapjául szolgáló ismeretek — felsőoktatási törvényben meghatározott — összevetése alapján elismerhető legyen legalább 60 kredit a korábbi tanulmányai szerint az alábbi ismeretkörökben:

~ matematikai és természettudományos alapismeretek (15 kredit): analízis (kalkulus), numerikus analízis, közelítő és szimbolikus számítások, diszkrét matematika, lineáris algebra és egyéb matematikai és természettudományi ismeretek;

~ számítástudományi ismeretek (15 kredit): logikai alapok a programozáshoz, számításelmélet, algoritmusok tervezése és elemzése, automaták és formális nyelvek, mesterséges intelligencia alapjai, egyéb számítástudományi ismeretek;

~ gazdasági és humán ismeretek (5 kredit): makro- és mikroökonómia, számviteli és pénzügy ismeretek, jogi, informatikai és menedzsment ismeretek, humán ismeretek;

~ informatikai ismeretek (25 kredit): a szoftvertechnológia, a rendszertechnika és az adatbázisok és információs rendszerek ismeretkörei, számítógépek architektúrája és számítógépes hálózatok témakörei. A mesterképzésbe való felvétel feltétele, hogy a felsorolt ismeretkörökben legalább 30 kredittel rendelkezzen a hallgató. A hiányzó krediteket a mesterfokozat megszerzésére irányuló képzéssel párhuzamosan, a felvételtől számított két féléven belül, a felsőoktatási intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzatában meghatározottak szerint meg kell szerezni.”

A kreditszámok nagysága is beszédes a fontossági sorrendet, a szakmaterület méretét illetően.

Az informatikus definíciójára visszatérve: Talán a legkönnyebben úgy határozhatnánk meg az informatikus feladatkörét, ha a felhasználói szinttől azzal választjuk el, hogy általában ott fejeződik be az informatikus szerepe, ahol már a felhasználó veszi át a feladatokat, s az informatikus által „átadott” számítógépes rendszer alkalmazására kerülhet sor.

Ma Magyarországon sajnos a felhasználói körben is meglehetősen alacsony a felkészültségi szint. Talán ezért gondolja sok ember az olyan feladatokat is informatikusi kompetenciának, amelyeket ő maga a vonatkozó ismeretek hiányában nem tud megoldani. Tehát nem a különböző szoftveralkalmazásokat profi módon használó szakember az informatikus, mint ahogy azt a laikus közvélemény hiszi. Így az okos telefonjukat, vagy a számítógépüket boszorkányos ügyességgel használók sem lesznek informatikusok pusztán attól, hogy egyes alkalmazásokat még a kiváló informatikusoknál is jobban tudják kezelni.

A gondolatmenetet folytatva, tehát nem informatikusi feladat például egy szövegszerkesztőben, vagy táblázatkezelőben a felhasználóknak biztosított makrókészítési lehetőséggel élni. Informatikai feladattá tehető természetesen azonban, ha a táblázatkezelőben kidolgozott, modell értékűnek tekinthető megoldást utána egy professzionális szintű informatikai fejlesztéssel kívánnak megvalósítani.

Nem segíti a tisztánlátást ebben a kérdésben az sem, hogy sok informatikai cég örömmel ad szolgáltatást olyan problémák megoldásához, amelyek egy átlagos képességű felhasználónak nem volna szabad gondot okozzon.

Az informatikán belül gyors, és ma még kevésbé jól meghatározható „rendeződési” folyamat zajlik. Éppen ezért volna kívánatos, ha ebben a hazai informatikával foglalkozó társadalom aktív és kezdeményező szerepet is magára tudna és merne vállalni, s nem csak követésre rendezkednénk be minduntalan, a „merjünk kicsik lenni” szemlélet jegyében.

A címben feltett kérdés lényegét tekintve tehát: Valóban nem az informatikus fogalmának a tisztázatlansága okozza ma ezen a területen a legnagyobb gondot, de biztosan sokat segítene a munkaadóknak és a munkavállalóknak egyaránt az eligazodásban.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.