anomaliak-a-szakertoi-tevekenysegben-ii-42324.jpg

 Az előző írásban addig jutottunk, hogy a szakértő a törvényi definíciókat ugyan pontosan idézte, de az abban leírtakat nem sikerült maradéktalanul megértenie, s ebből fakadóan minden további indok arra a hibás fogalommeghatározásra alapult, amelyet a törvényben leírtakkal ellentétben a szakértő magában vélhetően kialakított. S részemről még ez tekinthető a jóindulatú feltételezésnek.

 

A korábbi cikkben ismertetett szakértői véleményben a részletes indoklásban webes felületről idézett linkek megadása történik meg, amelyek csupán azt igazolják, hogy az adott témakörben korábban voltak már kutatási projektek, különböző tárgyú vizsgálatok. Anélkül, hogy ezek eredményeiről szó esne, a szakértő kijelenti, hogy a szakember számára a címben megfogalmazott technológiák már ismertek. Tehát ha már voltak vizsgálatok egy adott témakörben, akkor abban minden további k+f munka megcélzása elfogadhatatlan, s nem is k+f tevékenységnek tekinthető? Roppant érdekes és újszerű megközelítése ez a k+f munka lényegének. Három évtizedes tapasztalat birtokában tehát az SZTNH egy nevével nem ismert szakértőjétől kell megtudjam, hogy mi is számít k+f tevékenységnek. Ezek szerint én eszmélésem óta tévedésben vagyok a k+f lényegének ismeretét illetően?

 

Miután az adott szakmai területen ma Magyarországon kevés szakértőt ismerünk, így a kérelem benyújtója megkereste az összes valóban hozzáértőnek tekinthető szakembert, amelyek egyike sem vállalta magára a szóban forgó szakvéleményt. Elvileg nem zárható ki természetesen, hogy a szakvéleményhez nevét nem adó szakértő utólag letagadta korábbi művét. Ezt azonban az teszi nagyon kevéssé valószínűvé, hogy az indoklásból nem csak az derül ki, hogy a k+f mibenlétét nem ismeri a szakértő, hanem az adott szakmaterületen is csupán néhány óra alatt az internetről összevadászható mélységű tudással rendelkezik. Vélhetően soha életében korábban nem találkozott sem k+f, sem pedig még konkrét üzemi tapasztalatok szintjén sem a témával.

 

Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a névtelenségbe burkolózó szakértő rendelkezik-e olyan rutinszerű felkészültséggel, amelynek birtokában a projekttervben szereplő kérdéseket meg tudná válaszolni, vagy egy olyan idealizált szakembert képzel maga elé, aki szerinte ezt meg tudja tenni.

 

Az indoklásban mindenütt a fő érv az, hogy a kutatási témaként megfogalmazott területen a szakember számára már vannak ismert technológiák. Ez olyan ostobaság, amely felett nagyon nehezen tud az ember napirendre térni. Attól, hogy egy-egy adott dologra vannak ismert megoldások, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lehetne újabb és jobb megoldásokat keresni, ahogy azt a projektterv meg is fogalmazza. Az optimális szó ugyanis nem jelent mást, mint nem egyszerűen jobb, hanem egy valamilyen célfüggvény szerint a legjobb megoldást kívánják a kutatók megtalálni.

 

A szakértői vélemény színvonalát egy jó analógiával lehetne talán megvilágítani. Szerinte tehát ne akarjon senki már új autót kifejleszteni, mert autó az már van. Ha valaki valamilyen szempontból akar újat alkotni, például még kisebb fogyasztású, kisebb zajszintű, kisebb össztömegű, jobb hatásfokú, stb. autót akar fejleszteni, azt bátorítani és támogatni kell. Főleg igaz ez akkor, ha ráadásul ehhez rendelkezésére állnak a megfelelő személyi és tárgyi feltételek. Óriási hiba olyan módon akadályozni ezt, hogy internetről összevadászott felületes ismeretmozaikok alapján kijelentjük, hogy nem számít k+f tevékenységnek egy új autó fejlesztése, vagy akárcsak annak részét képező jobb fogyasztású motor megkonstruálása, mert ilyen k+f programok a korábbiakban már más helyeken folytak.

 

Szerencsére a fejlett világban nem az ilyen hivatalok ilyen felkészültséggel rendelkező szakértői mondják ki a megfellebbezhetetlen ítéletüket egy-egy k+f témára vonatkozóan. Magyarországon is mielőbb el kellene jutni idáig.

 

Ne akarjon k+f ügyekben szakértést végezni olyan „szak”ember, aki a tudomány és a technika világában csak befejezett megoldásokban tud gondolkodni, s elképzelni sem tudja, hogy látszólag ugyanazon célok érdekében mindig értelme van, sőt egyenesen szükséges újabb és újabb ismereteket, bizonyosságokat szerezni, újabb és újabb megoldásokat keresni.

 

Egyetemi hallgatók fel szoktak hívni egy-egy terméktervezési diplomaterv kiírás kapcsán, hogy a számukra szimpatikus téma foglalt-e már, avagy még választható. Ilyenkor minden esetben alkalmam van elmondani nekik, hogy egy általunk kiírt tervezési feladat nagyon sokféleképpen megoldható. Az általa, vagy éppen más által kidolgozandó megoldás pedig nem a megoldás lesz, hanem csupán egy, a lehetséges sok közül. A kutatás-fejlesztések mindegyikére érvényes, hogy a kellően általánosan megfogalmazott célok nagyon sokféleképpen elérhetők, s akár több már létező megoldás ismeretében is indokolt lehet további kutatásokat és fejlesztéseket végezni. Alapszabály ugyanis, hogy minden megoldásnál létezhet jobb. Az természetesen egy egészen más kérdés, hogy mindig és mindenáron érdemes-e a kutatásokat lefolytatni, de ez már a k+f mibenlétének a minősítésétől messzebbre vezető kérdés.

 

A továbbfejlesztéseknek azért van általában létjogosultsága, mert a követelmények, a feltételek és a lehetőségek folyamatosan változnak. Napjaink felgyorsult világában pedig ez még inkább igaz. Az elmúlt ezer évben vélhetően a sült krumpli funkciója nem sokat változott, azonban az előállításának a technológiája óriási fejlődésen ment át.

 

Az idézett felkészültségű és szemléletű szakértők pedig vélhetően a tudományfelfogásukkal még valahol nagyon a régmúltban járnak, mert nem látják indokoltnak olyan területeken a további kutatásokat, fejlesztéseket, amelyeket ők megoldottnak tekintenek. Szerencsére a tudós társadalom többsége nem tud azonosulni ezzel a szemlélettel.

 

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr235606567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása