Az innováció blogot 2013-ban azzal az elhatározással indítottuk útjára, hogy egy folyamatosan bővülő kör szerzősége és hozzászólásai mellett kialakulhasson egy olyan eszmecsere, amely a hazai innováció ügyét szolgája. A hazai innováció sanyarú helyzete sajnos nem új jelenség, ezért bőségesen volt idő összegyűjteni azokat a tapasztalatokat, amelyeket érdemesnek láttunk az ezen terület iránt érdeklődőkkel megosztani.

A 2003. évi innovációs törvény megfogalmazását is az indokolta, hogy annak idején hazánkban az innováció helyzetét a szakmapolitika nagyon kedvezőtlennek ítélte meg. A rendszerváltást követően a sok pozitív mellett, sajnos több olyan negatív irányú folyamat is elindult, amelyek ekkorra már jól kiütköztek. A szocialista berendezkedés összeomlása után alig egy évtizeddel már jól felismerhetővé vált az, hogy elsősorban hazai eredetű megújulásra, s nem csak a fejlett nyugatról importált fejlesztések átvételére volna szükség.

Sajnos ma, 2016-ban, az innovációs törvény 2003-ban való érvénybe lépése után újabb 13 év elteltével lényegében ugyanazok a problémák tapasztalhatók, mint amelyek annak idején a törvény életre hívását indokolták. Sőt talán ma még rosszabb is a helyzet, számos statisztikai tény legalábbis erről árulkodik.

A jelen blog történetének két éve alatt azt tapasztaltam, hogy az emberek többsége anyagi ellenszolgáltatás nélkül nem szívesen vállalja a szerzői feladatokat. Ami azonban ennél is nagyobb probléma, hogy a hozzászólással járó felelősséget is csak nagyon kevesek vállalják. Az elmúlt hónapokban kétségek ébredtek bennem, hogy van-e értelme egyedül a blog életben tartása érdekében munkát befektetni. Úgy éreztem magam, mint aki egy folyamatosan növekvő szemétdomb eltakarítását végzi, miközben a szemetet termelők száma nem hogy nem csökken, hanem mintha még inkább nőne. A viszonylag kevés számú visszaigazolás is azt támasztotta alá, hogy nagyon csekély a látható eredménye annak a munkának, amelyet a annak idején a blog megcélzott. Az indításkori ars poetica a mai napig érvényes, a célok és a feladatok pedig sajnos közben nem változtak:

„ A blog megnyitásával az volt a célunk, hogy tisztázzunk egy sor olyan fogalmat, amely az innovációval szoros összefüggésben van. Feltárjuk az innováció valódi lényegét, megismerjük az akadályozó körülményeket és jó módszereket találjunk a széles körben való elfogadtatására és elterjesztésére.

Bízunk abban, hogy a vitaindítónak szánt írásainkra érkező konstruktív szemléletű hozzászólásokból összerakható lesz egy olyan javaslatcsomag, amelynek megvalósulása maga eredményezheti a legsikeresebb innovációt hazánkban.„

Az elmúlt napokban átéltek arról győztek meg, hogy a sajnos egyre elszomorítóbb helyzet nem azt a döntést indokolja, hogy én is abba hagyjam a reménytelennek tetsző küzdelmet, hanem éppen ellenkezőleg, tovább kell folytatni az elkezdett munkát. Ennek megfelelően továbbra is igyekszem kiállni azon meggyőződésem mellett, hogy innovációra, gyökeres fordulatot jelentő megújulásra van szüksége Magyarországnak. Kétségtelen, nagyon sokan ezt másként gondolják, s tesznek is róla, hogy ezen véleményük érvényre jusson. Az innovációnak ma Magyarországon tehát a mindenütt meglévő természetes akadályok mellett egy sor mesterséges akadályt is le kell küzdenie. Ezen felépített gátak számbavétele hosszú évekre ad munkát. Ennek a munkának a folytatását vállalom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.