A múlt héten nagy nyilvánosságot kapott írásom címében az alábbi kérdést tettem fel: Kevés az informatikus Magyarországon? A hozzászólóktól érkezett reakciók alapján ezennel visszatérek a szakember hiányra vonatkozó kérdésemre, amelyet már a fenti megváltoztatott címmegfogalmazás foglal a legjobban össze.

 

A hozzászólóktól érkezett reakciókat nem tekinthetjük ugyan egy reprezentatív felmérés eredményének, de tökéletesen körvonalazzák azokat a problémákat, amelyek válaszokat követelnek.

 

A sajtó és a szakma is jellemzően olyan kinyilatkoztatásokat tesz, miszerint egyre több informatikus végzettségű szakember hiányzik a munkaerő piacról, ugyanakkor a képzésből kijövő pályakezdők felkészültsége is kívánni valót hagy maga után. Fogalmazhatunk tehát úgy, hogy e két egymást lerontó trend következtében rohamosan csökken hazánkban az informatikus szakma kapacitása.

 

Figyelembe véve a demográfiai tényeket, az oktatásban megfigyelhető trendeket, vajmi kevés esély mutatkozik arra, hogy a közeljövőben egy fordított irányú folyamat induljon el. Ha nem is csodának, de valamilyen olyan jelentős fordulatnak kellene történnie ahhoz Magyarországon, hogy a lemaradásunk növekedése helyett, a világ élvonalához való felzárkózásunk kezdődhessen el.

 

A közbeszédben uralkodó, informatikushiányról szóló álláspontot a korábbi írásomban több okból is indokoltnak láttam megkérdőjelezni. A tapasztalataim ugyanis azt mutatják, hogy óriási mértékű pazarlás történik az informatika területén az un. humán erőforrásokkal. Egy alapos és tárgyilagos helyzetelemzést volna indokolt elvégezni azon összefüggések feltárása érdekében, amelyek az informatikai területen is a szakemberhiány ellenére a szellemi javakkal való pazarlást eredményezik.

 

Az írásomra viszonylag nagy számban érkezett hozzászólásokból, közvetlen visszajelzésekből egy sokkal tarkább kép bontakozik ki annál, mint amit az IVSZ által készített tanulmány felrajzolni igyekszik.

 

Az informatikusok ugyan a saját szakmájuk mibenlétét, az oda szükséges készségek tartalmát illetően vitába szálltak egymással, de viszonylag nagy volt az egyetértés a következőkben:

 

Az informatikusok megfelelő munkakörülmények biztosítása esetén, attraktív bérezési szint mellett, sokkal több és magasabb szintű munka elvégzésére is alkalmasnak érzik magukat, készek volnának ilyen megbízások teljesítésére. Nem informatikusból van szerintük kevés, hanem olyan szakemberekből, akik a mai magyarországi alacsony bérekért hajlandók dolgozni.

 

Többen soroltak konkrét példákat arra, hogy a szervezetlenség, az irracionális körülmények hogyan nehezítik meg a munkájukat. Így például gyakran visszatérő elem, hogy a szakmai irányításáért felelős vezetők ritkán rendelkeznek kellő szintű felkészültséggel. Az elvárások is kaotikus állapotokra utalnak. Hol arcpirítóan alacsony szintű az elvárás, hol pedig irreális követelményeket kellene tudni teljesíteni. A munkaerő felvételéért felelős HR szakemberek munkájával szemben is széleskörű elégedetlenség olvasható ki a véleményekből.

 

Több informatikus szakember távozott külföldre, mert a bérszínvonal ott még az alacsonyabb szakmai végzettséget igénylő informatikai területeken is magasabb, mint idehaza.

 

A szakember hiány mantraként való ismételgetése ellenére sok informatikus nem hisz ezeknek a hangoknak, többen ma is munka nélkül vannak, vagy voltak kénytelenek korábban más munkakörökbe távozni. Akik pedig el szeretnének helyezkedni, nem könnyen találnak maguknak megfelelőnek tartott állást.

 

Valós szakemberhiány esetén a munkaerőpiac logikus lépése az volna, ha a meglévő szűkös kapacitások jobb kihasználásának a feltételeit igyekezné minden piaci szereplő mielőbb megteremteni. Ezt sugallja az Ipar 4.0 víziója, ezt várja el az ország versenyképességének a növelésére született stratégiák mindegyike, de a hétköznapok idevonatkozó tapasztalatai is ezt kívánnák meg.

 

A fentieket összefoglalva tehát megállapítható, hogy a vélelmezett kapacitásbeli hiányokat nem a jelenlegi gyakorlat extenzív módon való kiszélesítésével, azaz további tömegek képzésbe vonásával, az alacsony színvonalú projektek számának a szaporításával lehet pótolni. Egy paradigmaváltás számba menő átalakulásra volna szükség, amely mind az informatikusok, mind pedig a társadalom egésze számára előnyökkel jár. Ennek a lehetőségnek a kibontására a következő írásaimban kívánok visszatérni.

 

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr6314295343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Le a spammerekkel · http://ketkerekenoutival.blog.hu/ 2018.10.16. 14:51:06

Lófaszt van kevés IT-s... akkor nem lógatnám a lábam, röhögve azokon, akik vért izzadnak, hogy munkát találjanak...
Nekem sincs munkám és kb 25 évig éltem IT-s dolgokból, úgymint programozás, üzemeltetés, adatbázisok. Aztán kihagytam pár évet és amikor elkezdtem komolyan munkát keresni, hogy ne unatkozzak, valahogy sehol sem kellettem... én meg voltaképp magasról leszartam, mert csak unaloműzésként kellett volna a munka.