Az előző írásban az innováció egyik fontos feltételeként a megfelelő tudás meglétét kellett nevesítsük. Ma már közismert és széles körben elfogadott tény, hogy az iskolai és iskolán kívüli nevelő-oktató munka tartalmával és módszertanával, az erre épülő szakképzés színvonalával komoly gondok vannak.

 

Nem új keletű probléma ez sem, a rendszerváltás óta eltelt közel 30 évben több reform is az oktatás színvonalának az emelkedését ígérte, azonban a felmérések szerint ennek rendre az ellenkezője valósult meg.

 

A napokban jelent meg a legújabb nemzeti alaptanterv tervezete, amelynek elolvasása után kijelenthető, hogy jelentős változás ígérete fedezhető fel a szemléletében azok számára, akik nem csak elégedetlenek voltak az eddigi iskolai oktatás-képzés-nevelés színvonalával, hanem tenni is szerettek volna a megreformálásáért.

 

A kiadott tervezet ígérete szerint rövid idő alatt felzárkózzunk a világ fejlett oktatási rendszereihez, ha sikerül a nevelés-oktatás tartalmát és szemléletét megújítani.

 

Az alábbi linken érhető el a teljes anyag:

https://www.oktatas2030.hu/wp-content/uploads/2018/08/a-nemzeti-alaptanterv-tervezete_2018.08.31.pdf

 

A szemléletváltásra utal talán már az első fejezet címe is, amely következetesen iskolai nevelő-oktató munkáról beszél. A múltban sajnos többnyire nem csak szavakban, hanem a mindennapokban is háttérbe szorult a nevelő munka.

 

A most kiadott NAT a korábbi ismeret-centrikus tanítás helyett a tudás alkalmazását helyezi előtérbe, az un. aktív tanulást támogatja. Ez a fajta megközelítés a tételes tudás, az ismeretek fontosságát ugyan nem vitatja el, ám „a tantárgyak egymáshoz kapcsolódó rendszerében lényeges szerepet töltenek be a mindennapi életben használható készségek”. A gyakorlati orientáció erősítése üdvözlendő, azonban sajnos veszélyeket is hordoz magában.

 

Az iskola valójában mindig az őt fenntartó társadalom sajátos körülmények között működő reprezentatív mintája. Az iskola értékrendje nem tud teljes körűen elszigetelődni az őt körülvevő társadalmi környezettől, az mindenkor erős befolyással bír rá. Nem csak a tanulók, tanárok és szülők lehetősége és felelőssége a fiatalok nevelése, amelynek értékrendjéről az anyagban a következő olvasható:

 

Az alapvető emberi értékek (becsületesség, igazságosság, empátia, önbecsülés, továbbá az élet, az ember méltóság, az emberi teljesítmény és munka tisztelete), a társadalmi értékek (szabadság, demokrácia; a család mint közösség; az anyanyelv és a nemzeti kultúra; a nemzeti hagyományok és identitás ápolása; a társadalmat alkotó csoportok nyelve, kultúrája, identitása; a kulturális tolerancia, a szolidaritás, a felelősségvállalás és az emberi jogok) és a környezeti fenntarthatóság az egyén integritásának és a közösség kohéziójának alapját alkotják.”

 

A nagyon szép és tiszteletre méltó törekvések megfogalmazása kell legyen valóban az első fontos lépés, azonban a kitűzött igencsak ambiciózus cél eléréséhez megfelelő feltételekre és következetes tettekre is szükség van. A legnagyobb problémának a magam részéről a megvalósulás garanciájának a hiányát látom.

 

A tanulók számára a személyes példamutatás sokkal meggyőzőbb, mint bármilyen jól felépített tananyag, amelynek igazságtartalma a mai magyar valósággal való szembesüléskor azonnal megkérdőjeleződik. Legyünk tárgyilagosak, s tegyük fel a kérdést: A mai magyar társadalomban milyen mértékben érvényesülnek a fenti „alapvető emberi értékeket” kifejező szavak?

 

Az oktatás szemléletének változtatása az anyagban leírtnál is nagyobb lépést tenne szükségessé. A mindenre kiterjedő innovatív szemlélet kialakítása nem csak a munkavállalói és vállalkozói kompetenciák területén volna nagyon fontos. A kreativitás kibontakoztatásának, a problémamegoldó képességek, és kritikai szemlélet fejlesztésének a megcélzása minden kompetencia területen létjogosultsággal bír.

 

Az anyagban leírtak sikeres bevezetéséhez remélhetőleg olyan módszertani ajánlások, új tankönyvek, segédletek, digitális tananyagok és egyéb szolgáltatások fognak társulni, amelyek a pedagógus szakmát az első pillanattól segítik, a pedagógusképzés és -továbbképzés is az ebben foglaltak szellemében alakulhat át. Ez a munka is azonban még a szakma előtt áll. Mint tudjuk, az ördög itt is a részletekben lakozik.

 

Az új NAT a pedagógusoknak az irányváltás ellenére több szabadságot kíván biztosítani, ami egyben sokkal nagyobb felelősséget is jelent a számukra. Talán nem megalapozatlan kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy vajon ezzel a szabadsággal tud-e, és akar-e a pedagógus társadalmunk élni?

 

Hazánkban biztosan az egyik legnagyobb jelentőségű, hosszú időre kiható társadalmi innováció volna, ha ezúttal a tervben megfogalmazottakat sikerülne teljesíteni. Az alap- és középfokú oktatás, a közép- és felsőfokú szakképzés szellemiségének a megváltozása, a modernnek nevezett elvek érvényre jutása előbb-utóbb a hazai gazdaság felemelkedését, jólétünk alapjának a megteremtését eredményezhetné.

 

A gyors felzárkózás esélyét korábbi hasonló stratégiai tervek is mindig beígérték, azonban a valóság rendre rácáfolt ezekre a mára már túlzottan is optimistának bizonyuló átpolitizált „szakmai” javaslatokra. Nem elég tehát a jól hangzó célokban és ezekhez kapcsolódó ígéretekben bízni, meg kell keresni azokat a garanciális elemeit a megújulásnak, amelyek a korábbiakban jól láthatóan hiányoztak.

 

A tét rendkívül nagy, így mindenkit csak arra biztatnék, hogy javaslataival segítse az új NAT végleges formájának megfogalmazását, majd pedig a végrehajtásában is vegye ki a maga részét. A jövő generáció felnevelésének az ügye elvitathatatlanul ma is az egyik legfontosabb nemzetpolitikai kérdés.

 

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr8714247363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

El Torro 2018.09.19. 14:03:33

Azt hiszem, hogy az innovációra való nevelésnek is lenne szerepe a hazai közoktatásban.

Hallottam ezt-azt a duális képzésről, amit a német mintára sikerült úgy jó magyarosan elrontani.

Kellenek az okos, érdeklődő gyerekek. A NAT szól a szülőkről is? Mit tegyen a szülő, ha nem akarja a gyerekét alaposan elrontani??

Reith János 2018.09.19. 14:47:50

@El Torro: Egyetértek, minden iskolai neveléssel és oktatással kapcsolatos átalakításnak az innovációra való felkészítés irányába kellene a lehető legnagyobb lépéseket tennie. A duális képzés fő célja a gyakorlati orientáció erősítése volt, ami ugyan nem mond ellent az innovációra való felkészítésnek, de garanciát sem jelent rá.

Szerintem a gyerekek ma legalább annyira okosak és nyitottak, mint korábban bármikor, tehát a jelenlegi problémák gyökerét nem itt kell keresni. Ha valamit gyermekeink nem tudnak, az nem az ő hibájuk. Mi nem tanítottuk meg nekik.

A tanárok és szülők közös felelőssége az, hogy a NAT célkitűzéseit milyen szinten sikerül teljesíteni.

A szülő azzal teheti a legtöbbet, ha a saját gyermeke érdekében együttműködik az iskolával. Elvárja, ha kell, kikényszeríti, hogy a NAT-ban szereplő valamennyi cél ne csak írott malaszt maradjon.

Reith János 2018.09.19. 14:54:19

@Ms. Xanax: Az írás valóban jól összefoglalja a lényeget. Elolvasásra ajánlom még az alábbi linken található elemzést:
koloknet.blog.hu/2018/09/18/nat-kalauz_aggodo_szuloknek#comment-form

Coro 2018.09.25. 10:02:05

@El Torro: Duális képzés?? A hallgatókkal nem tudnak mit kezdeni a duális képzésben résztvevő cégek. Ők nincsenek felkészülve, de a hallgatók sem. Hogyan tovább? Mi lenne az ideális megoldás? Pedig ezt még a Palkovics államtitkársága idején találták ki.

Reith János 2018.09.25. 11:48:48

@Coro: Maximálisan egyetértek azzal, hogy még számos lehetőség van a duális képzés jelenleg ismert rendszerének a továbbfejlesztésére. Vélhetően egy ennél sokkal sikeresebb és szélesebb hallgatói kört érintő rendszer kialakulásában bíztak a kitalálói.

A duális képzést életre hívó kényszerek ma is érvényesek. Ennek megfelelően a nevelés, az oktatás és a szakképzés tartalmi megújításánál is fontosabb volna a szemlélet megváltoztatása. A gyakorlati orientáció erősítése, a kreatív munkára, az innovatív látásmódra való felkészítés kellene felváltsa a jelenlegi lexikális ismeretek átadására fókuszáló, alapvetően tekintélyelvű oktatásunkat.

A Nat legújabb tervváltozata nem jár messze azoktól a céloktól, amiket valóban ki kellene tűzni, a megvalósítás mikéntje azonban még kidolgozatlan, a garanciái pedig teljességgel hiányoznak.