A korábbi vitaindító írásaimban már több olyan ITM miniszteri nyilatkozatra is történt hivatkozás, amelyek arra engednek következtetni, hogy kurzusváltásnak is beillő mértékű szemléletváltás következett be a politika innovációhoz fűződő viszonyában, az ezzel szoros kapcsolatban lévő oktatási és K+F területen egyaránt.

Nem titkolom, hogy ezek a még csak a retorika szintjén megjelenő változások roppant szimpatikusak a számomra, s nagy érdeklődéssel várom azokat a lépéseket, amelyek logikusan következnének a megfogalmazott új célokból. Egyben nagy megelégedéssel nyugtázom a korábbi éra háttérbe szorulását is, amelyről röviden, pusztán a tanulságok levonása érdekében szükséges néhány szót ejteni.

Még júniusban jelent meg az a hírlevél, amely az alábbi címet viselte:

Palkovics László: Utol kell érni a multikat, az innovációval léphetünk előre a versenyben

A teljes írás az alábbi linken olvasható:

https://hirlevel.egov.hu/2018/06/25/palkovics-laszlo-utol-kell-erni-a-multikat-az-innovacioval-lephetunk-elore-a-versenyben/

A miniszter véleménye szerint „a magyar kkv-szektor hatékonyságán túl, a részarányát is jelentősen növelni kell a magyar gazdaságban.”

Ehhez viszont arra volna szükség, hogy a hazai KKV-k hátrányai csökkenjenek mind a hazai multikkal, mind pedig a külföldi versenytársakkal szemben. A hátrány megszűnésére rövid távon nagyon kevés esély mutatkozik. A két nagy csoportba sorolható hátrányok egyikében azok a részben megörökölt, részben természetesnek és objektívnek tekinthető okok következményei találhatók, amelyek főleg a múltban halmozódtak fel. A KKV-k vezetőit azonban sokkal jobban bosszantják azok az akadályok, amelyek szemléleti, tudati elmaradottságra, korlátoltságra vezethetők vissza. Kijelenthetjük, hogy eddig sem a felismerés nem volt világosan megfogalmazva, sem pedig szándék nem mutatkozott azokra a változtatásokra, amelyek a hazai tulajdonú KKV-szektor tudatos fejlesztését eredményezhették volna.

Palkovics László szerint „a kkv-szektor helyzetbe hozása voltaképpen nemzetgazdasági érdek, ugyanis minél nagyobb értéket állítanak elő a magyar tulajdonban lévő vállalkozások, annál ellenállóbbá válik az ország gazdasága a krízisekkel szemben.”

Természetesen nem csak a krízisekre való felkészülés indokolja a magyar tulajdonban lévő KKV-szektor megerősítését, hanem általában a magyar gazdaság fejlesztése, az életszínvonal sokszor megcélzott, s végül többnyire elmaradt emelkedése is. Nem a külföldi tulajdonú vállalkozásoktól kell várni a magyar gazdaság fejlesztését. Az ő céljuk a saját profit érdekeik maximális érvényesítése. A politikának, és az érintett valamennyi szakmai terület képviselőinek ezzel eddig is illett volna tisztában lennie, a következményeivel pedig számolnia.

A fent hivatkozott cikk közzétevője szerint a „honi kisebb cégeket sokszor éri az a kritika, hogy nem elég hatékonyak, felszereléseik, adminisztrációjuk s általában egész szemléletük elmaradott.” 

Majd felteszi a kérdést: Miképpen lehetne ezen változtatni? 

A miniszter szerint „a feladat egyértelmű, javítani kell a kkv-szektor termelékenységét és az innovációs képességét.”

Ezzel a miniszteri kijelentéssel is maximálisan egyet kell érteni. Ez a feladat azonban nem csak a KKV-k vezetésétől követel meg jelentős változásokat, hanem a politikának is elodázhatatlan tennivalói vannak. Alapjaiban kell megreformálni a magyar gazdaság működési környezetét. Az innováció szerepét, alkalmazásának lehetőségeit a korábbiakhoz képest jelentősen ki kell szélesíteni. Ebben a kérdésben érdemes visszautalni az előző kurzus alapvetően téves szemléletére, amelynek lényegét a saját tapasztalataim alapján a következőképpen foglalnám össze:

A 2008-ban kezdődő válságot megelőzően is már a legfőbb törekvésem az volt, hogy innovatív vállalkozást fejlesszek, s másoknak is a segítségére lehessek innovatív megoldások keresésében. Az innovációs járulékot, mint erre a célra szolgáló forrást igyekeztem egyetemekkel, és más, a törvény által kedvezményezett szervezetekkel, a preambulumban leírtak szellemében, de a megrendelő vállalkozások elvárásainak megfelelően felhasználni.

Szinte azonnal azt voltam kénytelen megtapasztalni, hogy a magyar adóhatóság nem az innovációs járulék törvény által megfogalmazott célnak megfelelő forrás felhasználásban, hanem a minél nagyobb adóbevételek beszedésében érdekelt. A 2011-et követő időszakban a törvényi változás következtében a járulékkedvezmény lényegében megszűnt, s az adóhatóság a Szellemi Tulajdon Hivatalával karöltve támadást intézett a korábbi évek innovációkat megcélzó K+F projektjei ellen. Naiv módon 2011-et megelőzően, hosszú éveken keresztül abban a hitben és meggyőződésben voltam, hogy a hazai innovációs és K+F piac kialakulását megcélzó törvény révén elindulhat egy olyan műszaki és vállalkozásfejlesztési folyamat, amelynek révén megvalósulhat „a modern ipari megoldásokat és fejlett technológiákat alkalmazó kis- és középvállalkozások támogatása.”, amit Palkovics László most 2018-ban újra a zászlóra kellett tűzzön.

Az előző kurzusban tehát nem történt más, mint ennek a K+F-et kedvezményező, az innovációt ösztönző piaci területnek a csaknem teljes megsemmisítése. Hozzá nem értő hivatalok, hasonlóképpen hozzá nem értő szakemberei ítélhették meg, hogy mi számít K+F tevékenységnek, mi fogadható el vállalati innovációnak. A hozzá nem értés, s még más elfogadhatatlan okokból szakmailag megalapozatlan szakvélemények születtek. Az ezen „szakvélemények” segítségével meghozott adóhatósági határozatok, majd az ezek nyomán beszedett jogtalan büntetések óriási károkat okoztak az innováció ügyének.

Esetünkben például a Nemzeti Adóhivatal jelentette ki számos alkalommal, hogy a magyar tulajdonban lévő, magyarországi cégünk a vállalati ügyfelei számára nem az innovációs törvény szellemében végezte munkáját. A bírósági perekben kirendelt igazságügyi szakértői vélemények hiába mondták ki minden alkalommal ennek ellenkezőjét, hatóságaink ragaszkodtak a maguk igazához, de talán még annál is jobban a megítélésem szerint jogalap nélkül beszedett pénzekhez. Több éves procedúra végén maga adóhatóság kellett beismerje a tévedését, de elévülés okán eddigre már a jogorvoslat lehetősége minden érintett számára megszűnt.

Egy magamfajta vállalkozásvezetőnek roppant nehéz megemésztenie azt, hogy az adóforintjainkból eltartott, nevükben a „nemzeti” szót használó hivatalok nem a hazai tulajdonú KKV-kat segítő módon járnak el, hanem mintha sokkal inkább az akadályozásunkban lennének érdekeltek.

A fent röviden összefoglalt előzmények után a nemrégiben hivatalba lépő, az innovációt szorgalmazni kívánó miniszternek vélhetően sokkal nehezebb dolga lesz, mintha a közelmúlt ezen abnormális anomáliái nem történtek volna meg. Az előző kurzus tehát több területen is súlyos örökséget hagyott maga után, aminek káros következménye újabb feleslegesen elvesztegetett években lesz mérhető.

 

dr. Reith János

 

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr2114219677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ms. Xanax 2018.09.10. 09:54:02

Azt hiszem hogy ennek a kurzusváltásnak már régen meg kellett volna történnie! Még mindig csak arról beszélünk, hogy lesz-e kurzusváltás??? Senki nem nézi a világpolitikai (k+f szakmapolitikai) híreket?
Még mindig hiányolom Palkovics programját! Tud róla valaki valamit?

Reith János 2018.09.10. 10:25:17

@Ms. Xanax: Tökéletesen megértem azt a türelmetlenséget, ami a hozzászólásból kiderül. A kurzusváltás kifejezés ebben a formában talán sehol nem hangzott el, így magam is csak kérdés formájában tettem fel az írás címében. Valóban sok nyitott kérdés van még azzal kapcsolatban is, hogy ténylegesen mi fog történni a hazai innováció politikában.

Számos elemzés jelent meg a hazai sajtóban arról, hogy az innováció területén Európa mennyire lemaradt az USA, s egyre inkább Ázsia mögött is. A leszakadó európai mezőnyön belül pedig hazánk az utolsó harmadban kullog.

Egyetértek azzal, hogy jelentős változást lehetővé tevő (nem ígérő) programra volna szükség. A minisztériumból eddig kikerülő információkból levezethető célok, a megfogalmazott új értékrend a véleményem szerint támogatásra méltó. Valóban nagyon jó lenne mielőbb már a tettek mezejére lépni.

El Torro 2018.09.10. 13:41:25

Hm...Én is várnám a jogszabályokat. Törvények, kormányrendeletek, ITM rendeletek. Mindig csak a beszéd megy.
Firtatnám azt is, hogy az ellenzék meg sem mukkan innováció ügyében. A BMW gyár ügyében is csak a termőföldet sajnálják, nem azt, hogy újabb "rabszolgatartó" jön az országba.

Reith János 2018.09.10. 14:29:52

@El Torro:
Maximálisan egyetértek, a beszédnél sokkal fontosabbak a tettek. A jogszabályok megalkotása ugyan több, mint csak beszéd, de kétségtelenül az sem garancia a későbbi jó irányba való elmozdulásra, a tettekre.

Ne felejtsük el, hogy az innováció csak a retorika szintjén való megjelenésél is van rosszabb, az, amikor semmilyen szinten fel sem merül.

Kicsit túlzó megállapításnak vélem az ellenzék hallgatását az innovációval kapcsolatban, de kétségtelen, hogy átütő erejű javaslataik nekik sincsenek.

Több írás is foglalkozott a BMW gyár idetelepülésének vélt és valós káros következményeivel. A magam részéről azonban sokkal fontosabbnak gondolom a várható következményeknél az idetelepülés okait. Azokat az okokat, amelyek a magyar gazdaságot ebbe a BMW számára vonzó helyzetbe hozták.

Így szerintem is a gyár által elfoglalt szántóföld elveszése az egyik legkisebb tétel. Ezer más sokkal fontosabb szempontot lehetett, sőt kellett volna a mérlegre tenni.