A bloghoz történő hozzászólások visszatérően jogos megállapítása, hogy az innováció fogalma messze nem annyira közismert és egységesen értelmezett, mint azt hinni szeretnénk.

Az innováció fogalmát az elmúlt 80 évben Schumpeter 1934-es e tárgyban megírt tanulmánya óta többször definiálták újra. A változó környezet miatt minden közhasználatú fogalom folyamatosan aktualizálásra szorul. A legutolsó mértékadó meghatározás az Oslo kézikönyv harmadik kiadásában olvasható, amelyben megpróbálták a fogalmat az előzőekhez képest lényegesen szélesebb tartalommal definiálni. A korábbi termék- és eljárásinnováción túl sor került a marketing- és a szervezési-szervezeti innováció fogalmának a bevezetésére is.

Azaz ,„Az innováció- új, vagy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás,- új marketing-módszer, vagy- új szervezési-szervezeti módszer bevezetése- az üzleti gyakorlatban, munkahelyi szervezetben, vagy a külső kapcsolatokban.”

NKFIH a honlapján a „fogalomtárban” az alábbi meghatározást adja:

„innováció: latin eredetű szó, amely valami újra, valaminek a megújítására, megváltoztatására utal. Az innováció lehet egy új termék (új fogyasztói javak előállítása), új termelési eljárás (megújított termelés, vagy szállítási módszer), új piac (új piacok, új elhelyezési lehetőség megnyitása), új nyersanyag (újfajta nyersanyagok és félkész áruk használata, beszerzési forrásainak megnyitása), vagy egy új szervezet, újfajta vállalati, vagy iparági szervezés létrehozása vagy megszüntetése. Ismert a termékinnováció, eljárás innováció, marketing innováció, szervezeti innováció megkülönböztetés, továbbá az innovatív üzleti modell is. Az innováció fogalma nem összekeverendő a K+F (kutatás-fejlesztés) fogalmával. A K+F alapvetően a rendszeresen végzett alkotó munka, amelynek célja az ismeretanyag, a tudásbázis bővítése. Az innováció létrejöttének első lépése az ötlet megszületése és az ötletek gyűjtése, illetve azok kiértékelése, továbbá technológiai korlátok elemzése, mindezekből következően a várható sikerek és kudarcok előrejelzése. Ezt követi a kigondolt ötlet gyakorlatba való átvitele.”

A joghatályos 2014. évi LXXVI. törvény is definiálja a fogalmat, az alábbi módon:

„innováció: a gazdasági tevékenység hatékonyságának, jövedelmezőségének javítása, a kedvező társadalmi és környezeti hatások elérése érdekében végzett tudományos, műszaki, szervezési, gazdálkodási, kereskedelmi műveletek összessége, amelyek eredményeként új vagy lényegesen módosított termék, eljárás, szolgáltatás jön létre, új vagy lényegesen módosított eljárás, technológia alkalmazására, piaci bevezetésére kerül sor, ideértve azokat a változásokat, amelyek csak adott ágazatban vagy adott szervezetnél minősülnek újdonságnak.”

Mint a fenti mértékadó definíciókból is látszik, nincs tökéletes összhang közöttük, s az általános megfogalmazások következtében eléggé tág teret ad az egyéni értelmezéseknek. Jól láthatóan be is következik ez akkor, ha ezekhez az eltérő értelmezésekhez érdek fűződik.

Műszaki szakember lévén, én az alábbi nagyon egyszerű formulával írnám le az innováció lényegét:

"Innováció= kitalálás+megvalósítás+elterjesztés, ahol a kitalálás=tudás*kreativitás, megvalósítás= akarat*munka, és elterjesztés=vállalkozás*munka."

Bővebben: https://innovacio.blog.hu/2013/10/08/az_innovacio_keplete

Mint az összefüggésben használt fogalmakból is látszik, az innováció kitalálással kezdődik, ami nem kell feltétlenül feltalálás és/vagy felfedezés legyen. Tehát számos innováció nem K+F alapú!

Szintén fontos megjegyezzem, hogy az innováció egyik legnehezebb és a legtöbb ráfordítást igénylő szakasza az elterjesztés, amire ma Magyarországon a kelleténél sokkal kevesebb pénz, energia és figyelem fordítódik.

Még néhány éve az innováció területéért felelős vezetőként Pálinkás József a társadalomtudományok szerepét hangsúlyozva az alábbit mondta, "...aki ma kitalálja, vidéken hogyan lehetne a képzetlen embereknek munkát adni, nagyobb innovációt végez el, mint aki kitalál valamilyen kütyüt". Ebben tökéletesen igaza van, s ezért a társadalmi innováció kérdésével sokkal behatóbban kellene foglalkozni. Nagy kár, hogy a társadalomtudományok képviselői nem elsősorban ezekre a típusú kérdésekre fókuszálják a figyelmüket.

Megítélésem szerint a rendszerváltást követően az állami szférában elmaradtak azok a nagymértékű átalakulások, amelyek a versenyszférában ma sokkal előrébb tartanak.

A fentiekben idézett fogalomértelmezések mai hazai körülményekhez való igazítása a társadalmi innováció, szervezeti innováció, marketing innováció fontosságának a hangsúlyozását követelné meg. Vagyis az volna a feladat, hogy sokkal részletesebben körvonalazzuk az innováció lehetőségeit ezeken az új területeken, ha már elismerten itt a legnagyobb a lemaradásunk. A műszaki- technológiai színvonal javulása önmagában automatikusan nem fogja a többi területen való előrelépést eredményezni.

Amennyiben kizárólag az igen kisméretű, kivéreztetett és elmaradott magyar gazdaságban, amelynek ráadásul túlnyomó többsége külföldi tulajdonban van, akarunk innovációkat szorgalmazni, akkor ezzel önként korlátozzuk le a saját lehetőségeinket.

 

dr. Reith János

 

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr3014177797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

El Torro 2018.08.13. 13:44:11

Humán innováció?
Át kellene "programozni" az emberek gondolkodását. Akkor talán nem lennénk bérmunkás ország. Így csak marad a BMW, Mercedes, stb.
A vágyott saját termék csak nem jön össze. Pick szalámi, Tokaji bor és más semmi.

A fogalommeghatározás helyett végre tetteket várnék a kormányzattól. Tegyenek már ők is valamit. Pálinkásnak még víziója sem volt az országról. Más: Valaki emlékszik még a "szépemlékű" Bendzsel Miklósra?

Reith János 2018.08.13. 14:52:08

@El Torro: Sajnos maximálisan egyet kell értsek, szemléletváltás nélkül nem nagyon reménykedhetünk a gazdaság alapjainak a megváltozásában sem. Talán nem is „átprogramozni” kellene az emberek agyát, hanem megszüntetni az átprogramozási kísérletek hosszú ideje fennálló sorozatát. Hagyni kellene végre, hogy az emberek a józan paraszti eszükre, a saját maguk által megtapasztaltakra támaszkodhassanak.

A saját termékek száma a rendszerváltás után valóban jelentősen lecsökkent, ami egy bűnös önfeladás eredménye.

Az új hazai termékek megjelenését akkor lehetne a gazdasági szereplőktől elvárni, ha erre tudatos törekvés van a gazdaságpolitikában. Az eddigi elvárások inkább a „hogyan legyünk beszállítók” elv köré csoportosultak.

A fogalmak egységes értelmezése nélkül az érintettek csak elbeszélnek egymás mellett. Valóban nem kellene sok időt tölteni a fogalmak tisztázásával, azonban ez elkerülhetetlen, ha tovább akarunk lépni. A korábbi időszakban a fogalmak tisztázatlansága, önkényes értelmezése okozott nagyon sok kárt az innováció ügyének.

Talán nem is az egyes szereplők nevei volnának az érdekesek, hanem azok a társadalmi jelenségek, amelyeket gyakran leegyszerűsítve a kérdést, egy-egy ember nevéhez kötünk. Tudnunk kell azonban, hogy általában mindig sokkal több szereplő együttműködése kell ahhoz, mint akik neveihez kapcsolunk egy-egy időszakot, jelen esetben a K+F és innováció-politika egyes területeinek a történéseit.

Ms. Xanax 2018.08.14. 09:04:47

A fogalmak tisztázása igenis fontos. Mindenki ugyanazt értse.
A korábbi bejegyzéseket olvasva azt látom, hogy a NAV hajlandó a fogalmakat másként értelmezni.
Egy olvasat, más értelmezés. A jogalkotónak illene ezt rendbe tennie.

Reith János 2018.08.14. 09:25:24

@Ms. Xanax: A jog szabályozta fogalom meghatározásokkal szerintem kevésbé van probléma, a definíciók eléggé egyértelműek és világosak. A NAV és az őt „segítő” SZTNH általi értelmezés azonban annyira sajátos, hogy a jogalkotónak nem a törvényben szereplő szövegszerű megfogalmazás pontosításával, hanem inkább a adóhatósági eljárások rendjének a szabályozásával kellene biztosítékokat teremteni arra, hogy az ilyen szándékos félreértelmezések azonnal orvosolhatók legyenek. Ne tudjanak hosszú időn keresztül fennmaradni, s jóvátehetetlen károkat okozni.

Reith János 2018.08.16. 11:25:48

@Ms. Xanax: Palkovics miniszter úr „minden cég vegyen fel egy mérnököt” jelszava nagyon szimpatikus a számomra.

Amennyiben azonban ki kellene bontani, hogy ez alatt mit kell érteni, a következő megszorítást és engedményt tenném:
A megszorítás: Mérnök alatt nem a mérnöki diploma meglétét, hanem a mérnöki szemléletet és tudást kell érteni.
Az engedményem is ezzel függ össze: Nem kell mérnöki diplomával rendelkeznie egy jó szakembernek ahhoz, hogy a szemlélete és a tudása elegendő legyen a hazai KKV-k esetében valóban nagyon kívánatos saját termék fejlesztéshez.