A Tusványos-i Szabadegyetem keretében tartott beszélgetésen Varga Mihály pénzügyminiszter és Palkovics László innovációs miniszter is tartott egy előadást/vitát a hazai KKV szektor lemaradásáról. Nem új keletű a vita ebben a kérdésben sem. Ha a magam válaszát kellene erre megfogalmazni, akkor egy tipikus „igen, de ….” felütéssel kellene kezdenem.

Valóban alacsony a hazai KKV-k termelékenysége, ami rendkívül nagy probléma, s emiatt nagyon fontos lenne megtalálni ennek okait. A magas politika képviselői jellemzően és alapvetően a KKV-k vezetőinek képességbeli hiányosságaira vezetik vissza az okokat. Már ez is önmagában óriási probléma volna, azonban ennél azért összetettebb a kérdés. Vannak igen jól felkészült KKV- vezetők, akik szerint olyan rendszerszintű hibák vannak, amelyekért viszont az őket bűnbaknak kikiáltó politika a felelős.

Magam is azt gondolom, hogy a KKV-k vezetőinek folyamatosan erőfeszítéseket téve be kell hoznia azt a lemaradást, amely a rendszerváltás utáni szinte a nulláról való indulás következtében állt elő. Éppen ezért volna rendkívül fontos az intézményi oktatás mellett a felnőttképzés szerepének a tudatos erősítése is. Ez azonban majd egy újabb írásban kerülhet bővebben kifejtésre.

A rendszerszintű hiba pedig abban keresendő, hogy ma Magyarországon sem nem vállalkozás-barát, sem nem innováció-barát az a társadalmi környezet, amelynek alakításában a politikának meghatározó szerepe volna.

Nézzünk erre néhány nagyon konkrét példát:

Mivel magyarázza az az étterem tulajdonos a saját eredményességének az elmaradását Nyugat-európai versenytársától, akik képes ugyanannyi adag ételt, ugyanannyi idő alatt, ugyanolyan számú munkaerővel, ugyanolyan minőségben előállítani, de a végén mégis az derül ki a számára, hogy az árbevétele csak a fele-harmada a nyugati versenytársáéhoz képest? Az aktuális árfolyamon való átszámítás után a statisztika azt mutatja tehát a részletekkel nem bíbelődő politikusoknak és makró közgazdászoknak, hogy a sok kis hazai étterem alacsony hozzáadott értéket termel. A fogalmak tisztázatlansága miatt szokás még alacsony termelékenységről, alacsony hatékonyságról beszélni, ami ráadásul az adott példában nem is feltétlenül igaz.

A termelékenység alatt általában azt értjük, hogy egységnyi input felhasználásával milyen arányban áll az előállított output. Vagyis a magyar étterem tulajdonos akár magasabb termelékenységgel is dolgozhat nyugati versenytársához képest, hiszen alacsonyabb áron szerezheti be az inputot jelentő alapanyagokat, olcsóbb bérű dolgozókat alkalmazhat, s ehhez képes az árbevétele lehet magasabb arányszámú is.

Joggal vonja le tehát azt a következtetést, hogy nem a munkája hatékonyságával, hanem azzal a környezettel van a probléma, amely számára a működési feltételeket és szabályokat megszabja. Ugyanezt mondhatja az a dolgozó is, aki ugyanolyan darabszámú alkatrészt gyárt le, ugyanolyan színvonalú tanórát tart meg az iskolában, ugyanolyan mérnöki munkát végez, a bére mégis lényegesen alacsonyabb a nyugat-európainak.

A fentiekből levezethetően nem igaz ennek megfelelően az sem, hogy azért alacsonyabbak a bérek a multinacionális vállalatoknál Magyarországon, mert ők is csak az alacsony hozzáadott értékű összeszerelő műveleteket hozzák ide. Ennek egyrészt ellentmond az, hogy az összeszerelésért odahaza is többet fizetnek, másrészt éppen az összeszereléskor áll elő jellemzően egy saját termékkel rendelkező cég számára a profit, ha olcsón beszállított alkatrészekből sikerül összeállítania termékét.

Ezért kell maximálisan egyetérteni Palkovics László miniszter véleményével, amely szerint a hazai vállalkozásoknak saját termék fejlesztésére és gyártására kellene törekednie, s nem erőfeszítéseket téve feljutni, majd leragadni mások termékeinek bérmunkában való előállításához. A hazai beszállítói programok erőltetése és támogatása helyett, ahol mások termékeihez előállításához diktált árakon kell dolgozni, valóban magas hozzáadott értékű saját termékeket kellene a hazai vállalkozásoknak előállítania. Nem más országok, ott eredményes gazdasági tevékenységét kellene elirigyelni és lemásolni, majd eleve mások által régóta elfoglalt piacokon árversenybe bocsátkozni. Ráadásul mindezt még egy eleve alárendelt szerepben tenni.

A hazai gazdaság kiszolgáltatottá tétele ellenére még ma is meg lehetne találni azokat a világhírűvé tehető magyar termékeket, amelyek nem csak hírnevet, hanem magas életszínvonalat biztosíthatnának az országunk számára. A rövid írásomat egy egyszerű kérdéssel zárom, amelynek megválaszolását az olvasóra bíznám:

Jó-e az a gazdaságpolitika, amely arra tesz erőfeszítéseket, hogy minél több (autóipari, vagy más területre) minősített beszállítónk legyen, akik „olcsó” bérmunkában állítanak elő nagy tömegben alkatrészeket?

Nem lett volna a rendszerváltás után, de akár volna még ma is magasabb hozzáadott értékű termelés az, ha például elégedett külföldi vendégek távozhatnának országunkból, egy autó árával vetekedő összegért megcsináltatott műfogsorral a szájukban, vagy protézissel a pl. a lábukban? Nem volna okosabb dolog forrásainkat ilyen, és ehhez hasonlóan komplex saját termékek fejlesztésére fordítani?

 

dr. Reith János

 

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr9714164231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

El Torro 2018.08.08. 13:55:10

www.origo.hu/nagyvilag/20180727-pallkovics-laszlo-tusvanyoson-legyen-mindenkinek-egy-mernoke.html

Semmi meglepő nincs abban, hogy a politikusok másban keresik a hibát. A politikusok csak emberek, akik tévedhetetlennek hiszik magukat. Valakit csak hibáztatni kell azért, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogyan azt ők elképzelik.

Ms. Xanax 2018.08.09. 13:39:47

Hát kíváncsi leszek, hogy a "hazai" BMW-ben mennyi lesz a hozzáadott érték?! Csak összeszerelünk, aztán örülhetünk ha a bért kifizetik... aztán ha megsértődnek, elviszik a gyárat Romániába.

Reith János 2018.08.09. 14:24:51

@Ms. Xanax: Valószínűleg azt sohasem fogjuk megtudni, hogy mennyi is lesz valójában a most épülő BMV gyárban a hozzáadott érték, amit Debrecenben teremtenek meg. Csak abban lehetünk biztosak, hogy lényegesen magasabb érték annál, mint amit az ország majd profitál belőle.

A bért a dolgozóknak biztosan ki fogják fizetni, főleg ha azt is számításba vesszük, hogy a kapott állami támogatásuk 4-5 évre teljes körűen fedezetet is nyújt erre.

A külföldi tulajdonú vállalatok nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy megsértődjenek. Így tehát abban is biztosak lehetünk, hogy sértődés okán sem Romániába, sem máshová nem viszik el a gyárukat. Ha elviszik, annak vélhetően az lehet majd az oka, hogy sikerült találniuk egy nálunk is olcsóbb bérű országot, ahol hasonló nyereségszintet lehet elérni. Már csak ezért sem nagyon jöhet számításba Románia, mint célország, mert a bérszínvonaluk helyenként a miénket is meghaladta.