Közismert tény, hogy Magyarországon a K+F meglehetősen régóta alapkutatás (felfedező kutatás) fókuszú nem csak a tudománypolitika, hanem az ezzel szorosan összefüggővé tett innovációpolitika is. Vezető tudósok részéről különböző formában többször megfogalmazódott, hogy az alapkutatás az Akadémia kizárólagos fennhatósága alá tartozó terület. Az Innovációs törvényben definiált alkalmazott kutatás már inkább az egyetemek hatáskörébe tartozik, míg a kísérleti fejlesztés a versenyszféra feladata, ami már ebből az alapkutatói szemszögből nem is tekinthető igazi K+F tevékenységnek.

Egy interjú során a leköszönő Pálinkás József a következő állításokat fogalmazta meg:

"ha egy országban nincs világszínvonalú alapkutatás, akkor ott csak harmadrendű innováció lesz"...„igazi áttörést csak a felfedezőkutatások produkálhatnak”

A fenti idézetek is nagyon jól mutatják azt a fajta elfogultságot, egyoldalú látásmódot, amit a hazai innovációpolitika immáron hosszú ideje képvisel, s aminek eredménye lett az a feszültség is, amely a sajtóban ebben a témakörben a felszínre került.

Az innováció és a K+F jól megfogható érdekek mentén történő „összemosása” miatt alakultak ki azok a torzulások, amelyek visszafordítása nélkül valóban nagyon nehéz lesz rendet tenni az érdemi kutatás-fejlesztéssel, és az ettől viszonylag távol eső, valódi innovációval foglalkozók fejében.

Szögezzük le, hogy tételesen nem igaz az a régóta többek által hangoztatott állítás, hogy a kutatás-fejlesztés kizárólagos előfeltétele volna az innovációnak! Nem kell ehhez mást tennünk, mint a világban megvalósult sikeres innovációkat közelebbről megvizsgálni, mint például csak az informatikai területen közismert Microsoft, Apple, a Google, a Facebook, stb. történetét. Nehéz dolga volna a fenti álláspont híveinek, ha meg kellene nevezniük az ezekhez a sikeres innovációkhoz vezető alapkutatásokat, amelyek közvetlen előzménynek tekintendők.

Tudósi körökből érkező kijelentések alapján nem egy kutató egyenlőségjelet tesz az innováció és a K+F közé, ami a köztudatba is beszüremkedett. Kiváló példa erre az időközben hatályon kívül helyezett 2003. évi XC. tv. azaz az Innovációs törvény, amely valójában nem is az innovációt, hanem kizárólag a K+F tevékenységet kedvezményezte. Részben a hibás szemléletnek, részben a lobbiérdekeknek köszönhetően ez a törvény ráadásul kizárólag a non-profit szervezetek általi szolgáltatásokra tette lehetővé a járulékkedvezmény igénybevételét. Mintha a K+F tevékenységre való alkalmasság a non-profit működési formához kötött volna.

A 2003-as Innovációs törvény hatására ugyan nagyon lassan, és vadhajtásokat is tartalmazó módon, de kezdett kialakulni egy innovációs piac. Jó magyar szokás szerint ezt az alapvetően pozitív irányú folyamatot sikerült derékba törni, amikor a most lezárulni látszó innovációpolitikai szemléletet képviselő erők 2011 után magukhoz ragadták a hatalmat. A vállalkozások által igénybe vett innovációs járulék kedvezményének utólagos adóhatósági ellenőrzési gyakorlata, az SZTNH szakértői tevékenysége is ezt a eltorzult szemléletet követte, sőt a maguk érdekei szerint további deformációkat is végrehajtottak rajta. Ma már egyértelműen kijelenthető, hogy adóhatóság és más intézmények ezzel óriási károkat okoztak a hazai innováció ügyének.

Korántsem kívánom azt mondani, hogy az alapkutatásnak nincs létjogosultsága, még azt sem, hogy a jövőben ne áldozzunk akár több forrást is felfedező kutatásra, de abban mindenképpen megegyezésre kellene jutni, hogy a K+F és az innováció szándékosan elhomályosított fogalmát, a gazdasággal való kapcsolatának mibenlétét, legalább az illetékesek számára tisztába kellene tenni. Ennek szükségességét mutatja Pálinkás József interjúban arra a kérdésre adott válasza is, amely azt igyekezett megtudakolni, hogy milyen eredményeket produkált az innovációpolitika az elmúlt 4 évben. Sajnos nagyon rövid volt az interjúalany által felsorolt lista, s még azon sikerek innovációpolitikával való kapcsolatában sem volt biztos.

Pálinkás József tehát nem egy döntően új szemléletet hozott a hazai innovációpolitikába, hanem csupán erős felhatalmazása alapján lehetősége nyílt hatékonyan érvényre juttatni azt a hibás szemléletet, amely korrekciójának szükségességét egyre szélesebb kör látja ma már.

A következő írásaim témáját a tusványosi szabadegyetemen megtartott beszédek innovációval kapcsolatos kijelentései képezik majd. Addig is várjuk a hozzászólásokat, vitaindító írásokat.

 

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr4314149979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

El Torro 2018.07.30. 11:10:27

Olvastam az Indexen a Pálinkással készült riportot. Hááát... Igen érdekes válasz született arra a kérdésre, hogy mondjon már eredményeket, amit elért az NKFI az innováció politikájával az elmúlt 4-5 évben. Mit szóltok hozzá?

Ms. Xanax 2018.07.31. 11:15:57

Elolvastam a riportot. Csak azt a két céget tudta felsorolni, amelyek évtizedek óta milliárdokat költ innovációra, k+f-re? Mennyire látott rá a kkv-k által végzett tevékenységre, ha más nem jutott eszébe??? Szégyen!
Azt a mondatot sem értem, mely szerint a "a Bosch fejlesztése például 500 fős kutatógárdát hozott Magyarországra". Szerintem csak arról van szó, hogy 500 fős kutatógárdát alkalmaznak, akik a Bosch projektjein dolgoznak. Akkor ennyivel kevesebben dolgoznak Magyarország gazdaságát felépítő projekteken? HOgy is van ez???

elektron753 2018.07.31. 16:44:57

Annyit elért az NKFIH, hogy kiosztott kétszer annyi pénzt, mint az elődei, mégpedig olyan témákra, amelyektől hosszú távon is értékelhető eredményeket lehet várni (agykutatás, mesterséges intelligencia, stb.). Más kérdés, hogy az innováció támogatására keveset fordított, mert bizonytalannak érezte a megtérülést, de jelentkezzen, aki biztos módszert tud ajánlani. Egyedül az izraeli gyakorlatot lehetne másolni, de magyar körülmények között kétséges az alkalmazhatósága.
Két területen kellene változtatni ahhoz, hogy felvirágozzon az innováció Magyarországon: egyik a politika, a másik a közvélemény. Amíg a politikusok csak szóban ismerik el az innováció jelentőségét, de még fogalmuk sincs arról, hogy eszik-e vagy isszák, addig nem várható egyetlen innovációs minisztertől sem áttörés. Ugyancsak fontos lenne a közvélemény, közhangulat befolyásolása (akár a migráns-ügyhöz hasonlóan) az innováció terén, hogy a KKV-szektor szereplői ki tudják használni a benne rejlő lehetőségeket.

nemecsekerno_007 2018.07.31. 17:48:15

- Jaja, a K+F jobban megfogható, konkrétabb.
- Nyílván érdekek is fűződnek hozzá
- Jön a pénz, meg a plecsnik
- Az innováció kultúrájának kialakulásához elég sok idő kell, de abból több pénzt lehet csinálni.

Nem tudom milyen mértékben lehet "nekimenni" ennek a rendszernek :(
De illúzióim nem nagyon vannak.

nemecsekerno_007 2018.07.31. 17:49:10

@elektron753: Az izraeli rendszerről van valami linked?

Kíváncsi lennék melyke az alapelvek ami mentén működik...

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2018.07.31. 18:15:49

"Nem kell ehhez mást tennünk, mint a világban megvalósult sikeres innovációkat közelebbről megvizsgálni, mint például csak az informatikai területen közismert Microsoft, Apple, a Google, a Facebook, stb. történetét."

Ez a példa nagyon sántít. Az ötletekhez és leprogramozásukhoz nem kell semmiféle alapkutatás az informatikában. De a mesterséges intelligencia fejlesztéshez rögtön.

Zebu Lon 2018.07.31. 18:43:01

Az alapkutatás és az innováció összefügg, de nem feltétlenül egy folyamat két része. Pálinkásnak azért van igaza, mert azt állítja, hogy a két dolog mindig összefügg. A világon nagyon sok innováció bázisa valami eredeti alapkutatásból származik. Például az alapkutatásban fedezték fel a genetika összes fontos eredményét, amiből aztán egy csomó innováció származott, amiből pedig milliárdok "termelődnek" a gyógyszeriparban, az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban.
Azt kell megérteni mindenkinek, hogy az alapkutatás idővel innovációhoz vezet és ez a folyamat a társadalomnak igen nagy hasznot hoz. Azonban az alapkutatás nem fog működni, ha valami bürokratikus úton valaki elő akarja írni a kutatóknak, hogy mit találjanak ki, vagy egyáltalán mivel foglalkozzanak. A kutatás egyetlen minőségi mércéje, hogy milyen tudományos közlemények keletkeznek belőle. A közvetlen gazdasági haszna nem mérhető, hiszen lehet, hogy 50 év múlva fogják használni az adott eredményt. Erre millió példa van.
Összegezve: az alapkutatás fontos, minden normális országban támogatják, közvetlenül sehol nem szólnak bele és szabják meg az irányát, ugyanis utasításra nem lesz tudományos eredmény. Akik tudják hogy' ez miként működik (lásd Lovász László, Pálinkás József, ...) azok pontosan tudják, hogy ezért kell a függetlenség, mert így jön ki a legtöbb haszon a kutatói rendszerből. Persze a kutatás eredményességét mérni kell, amennyire lehetséges, de ez mint említettem, nem a közvetlen profit alapján, hanem a tudományos közlemények minőségének mérése alapján kell történjen. Pálinkásnak ezért volt a szakma részéről olyan jó megítélése, mert pontosan ezt tette: szigorú tudományos minősítéssel kiválogatták a legjobbakat, majd ezek kaptak támogatást, aztán folyamatos kontrollal ellenőrizték, hogy megfelelő minőségű cikkek születnek-e. Aki nem tudott produkálni, annak rögtön megszüntették a támogatását.
A tudományos kutatásban neve sincs emberek, mivel nem értenek hozzá, szét fogják barmolni ezt a rendszert és abból hatalmas kára lesz az országnak. Ha nincs kutatás, akkor innováció sem lesz, így közvetve a gazdaságot is károsítani fogja.

Reith János 2018.08.01. 07:59:51

@elektron753: Az innováció valóban bizonytalan, de nem kevésbé bizonytalan az alapkutatás is. Ha csupán ezen az alapon hozunk a pénzek elosztásáról döntést, akkor miért jobb a hosszú távon esetleges megtérülés, mint a ma megszülető innovációk azonnali, de ugyancsak bizonytalan eredménye?

Én pedig azt állítom, hogy a ma innovációinak kellene kitermelni a kutatásra fordítható forrásokat. A kevés pénzt nagyon nehéz jól elosztani, de a több forrásból még kevésbé jó elosztás esetén is több mindenre futja. Így kutatásra is.

A költségvetési pénzek elosztásánál szerintem hamis alternatíva a K+F, vagy innováció közötti választás. Egyrészt sokkal több jövedelemet kellene tudni termelni a magyar társadalomnak, másrészt számos olyan kiadási tétel van a költségvetésben, amelyeket a K+F és innováció mögé lehetne és kellene is sorolni.

Maximálisan egyetértek azzal, hogy a mai Magyarországon a műszaki innovációkat messze túlszárnyaló eredménnyel járna az a fajta társadalmi innováció, amely az itt élő emberek, -élükön az un. elittel-, szemléletét és hozzáállását az innovációhoz meg tudná változtatni.

El Torro 2018.08.01. 09:33:51

@elektron753:

Varga Misi és Palkovics Laci Tusványoson elhangzott beszélgetésére emlékeztek? Ott mindenki hibás volt a KKV szektor lemaradása miatt csak a kormányzat nem. Hol van már az "elmúlt nyóc év"-szerű magyarázat?

El Torro 2018.08.01. 09:35:36

@Reith János:

Látom van koncepciód! Kicsit kifejtenéd? Igen kíváncsi vagyok.

Reith János 2018.08.01. 09:37:02

@Zebu Lon:
Valamilyen szinten természetesen minden mindennel összefügg, így a K+F és az innováció is. Szerintem még soha senki nem állította, hogy a kettő között ne lenne összefüggés. Sőt azt is elfogadom, hogy minden innovációban utólag számos alapkutatási eredmény felhasználását fedezhetjük fel, köztük akár több ezer éves felismeréseket is. A kenyér sütését, a sör gyártását is már nagyon régen feltalálták, s azokból is rengeteg bevétel származik. Egyetértek, sok mai alapkutatásnak csak esetleg 50 év múlva lesz meg a haszna. Ebből logikusan következik viszont, hogy az 50 évvel ezelőtt született alapkutatási eredményekből pedig joggal elvárhatóan ma kellene a hasznosulásoknak megtörténni, ezeknek az eredményeknek sikeres innovációkban visszaköszönni.
Vagyis legalább olyan fontos, ha nem fontosabb volna a már meglévő, akár több évtizedes tudományos eredmények hasznosítása.

A társadalomnak nem az alapkutatás általában, hanem a jól és eredményesen végzett alapkutatás hozza a hasznot. Kétségtelen tény, hogy nem tudható előre, hogy melyik kutatás lesz a hasznos. Ez a bizonytalanság azonban nem csak a tudománynak sajátja. Egy egyszerű termékfejlesztésnél sem tudható előre, hogy melyik termék mennyire lesz sikeres a piacon.

Néhány embernek meg kellene barátkoznia azzal a ténnyel is, hogy mindent, így a kutatást is lehet rosszul, eredmények nélkül csinálni. Erre a mai hazai gyakorlatból nem is volna olyan nehéz számos példát hozni.

Nem hiszem, hogy bárki állított volna olyat, hogy a bürokraták kellene megmondják a tudósoknak, hogy mit fedezzenek, mit találjanak fel. Éppen ellenkezőleg, a tudósok mondják meg azt, hogy mit szeretnének felfedezni, feltalálni, s ehhez milyen erőforrásokra van szükségük. Az adóforintokat felelősen elkölteni köteles bürokraták pedig döntsék el, hogy melyik tudós projektjét „veszik meg”.

Az én számomra viszont a kutatás egyetlen mércéje az, hogy milyen potenciált hordoz magában arra, hogy az emberiség mindenkori problémáinak a megoldásaihoz mennyiben lesz képes hozzájárulni. Örömmel venném, ha bővebben kifejtenéd, hogy milyen is valójában a minőségi tudományos közlemény.
A témakörrel kapcsolatban ajánlom figyelmedbe:
mno.hu/tudomany/rengeteg-a-csalo-tudomanyos-folyoirat-2391692
hvg.hu/instant_tudomany/201524_kamu_tudomanyos_cikkek_tenytelenseg
24.hu/tudomany/2017/07/25/tudomanyos-szaklapokat-vert-at-egy-kutato-midiklorianos-kamutanulmanyaval/

A K+F munka végeredménye nem a közlemény, hanem az az újdonság értékű valami, amit esetleg valóban csak 50 év múlva fognak tudni hasznosítani. A közlemény ahhoz kell, hogy mások is ellenőrizhessék a felfedezés tartalmát, s ezen a módon a potenciális hasznosítókhoz is eljuthasson az eredmény. Pontosítsunk tehát, nem a közlemény minősége, hanem a közleményben leírt tartalom minősége a meghatározó. Ezt azért vagyok kénytelen hangsúlyozni, mert nem egy olyan szakvéleményt láttam, amelyben nem a tartalomra, hanem kizárólag a formai jegyekre, a stílusra vonatkozó kijelentések voltak.

Maximálisan egyetértek, közvetlenül nem, de közvetve viszont mindenütt beleszólnak abba, hogy mit kutathatnak, mit kutassanak. A közvetettség foka természetesen lehet nagyon különböző. Nem igaz állítás, s már elvi alapon sem zárható ki, hogy utasításra ne születhetne tudományos eredmény.

Örömmel venném, ha bővebben kifejtenéd, hogy mit nevezel kutatói haszonnak.

Az én megítélésem szerint viszont óriási tévedés, hogy a publikációk „kiválósága” adná a tudományos eredmények mérésének az egyetlen módját. Ki merem jelenteni, hogy a publikációs kényszer több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Miért nem megyünk tovább a kutató szabadság biztosításában, s miért nem bízzuk a kutatóra, hogy mit publikál, s mit nem. Ha valamely kutató a tudományos eredményét nem kívánja publikálni, hanem eladni, vagy éppen saját maga szeretné hasznosítani, akkor már nem kutató, nem léphet előre a tudományos pályán, nem érdemel támogatást?

Szerintem minden szakmaterületnek, így a tudósi pályának is megvannak a maga sajátosságai. Ugyanígy megvannak a jogos szabadság iránti igényei is, amit biztosítani kell a számukra. A művészek, a mérnökök, az orvosok, a pékek, s itt minden szakmaterület felsorolható volna, akkor képesek alkotni, ha erre megfelelő feltételeket teremtünk a számukra.

Reith János 2018.08.01. 11:31:50

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll:A „mesterséges intelligencia”, mint kutatási terület, olyan, amelyen alap-, alkalmazott kutatási, s kísérleti fejlesztést igénylő feladatok egyaránt vannak. Így önmagában a kutatási terület megnevezése alapján nem jelenthető ki, hogy bármely önállósult tudományág alapkutatás lenne.

Fordítva is igaz, hogy nincs olyan innováció, amelyben ne vetődhetnének fel akár alapkutatást igénylő problémák. Az innovációt megvalósítók nyilvánvalóan abból főznek, ami a rendelkezésükre áll, s többnyire nem tudnak arra várni, hogy az általuk felvetett alapkutatást igénylő válaszok meg is szülessenek.

Reith János 2018.08.01. 12:51:37

@El Torro: Természetesen van egy viszonylag kerek egésznek tekinthető képem arról, hogy mi a jelenlegi helyzet a K+F, innováció, magyar gazdaság háromszögben. Az innovacio.blog.hu éppen arra kíván szolgálni, hogy kérdéseket vessünk fel, minden felmerülő kérdésben különböző válaszokat fogalmazzunk meg, majd a kikristályosodott eredményeit ennek az eszmecserének hasznosítsuk.

Minden valamire való koncepció kidolgozása előtt elengedhetetlen feltétel volna egy tárgyilagos helyzetelemzés. Ebben a tények pontos leírása mellett még az ide vezető okok, ok-okozati összefüggések feltérképezése is szükséges volna.

A másik fontos feladat pedig legalább egy vízió szintjén megfogalmazni azokat a célokat, amelyeket el akarunk érni. Csak ezt követően van értelme azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a pillanatnyi helyzetünkből milyen lépések sorozatával juthatunk el a kívánt célhoz.

Ma sajnos ez a stratégia készítési folyamat általában már a helyzetelemzés szintjén elakad. Sok ember érdekét sértő szokott lenni az elfogulatlanságot megcélzó helyzetelemzés. Ebből fakadóan többnyire nem is készül olyan helyzetelemzés, amely kellő alaposságúnak mondható. Sokan meg vannak győződve még arról is, hogy szükség sincs erre, hiszen a jelen valóságát úgyis mindenki ismeri.

A helyzet leírás és a helyzetelemzés közötti különbség éppen abból adódik, hogy egy ok-okozati összefüggésekre kiterjedő vizsgálat szinte már levezethető módon „szállítja” is a tennivalókat.

A helyzetelemzés szintjén nagyon gyakran kiütköző probléma a használt fogalmak értelmezéssel függ össze. Heves viták kerekednek sokszor pusztán abból fakadóan, hogy egy-egy fogalom alatt mindenki mást ért. Nagyon érvényes ez sajnos az innováció, a K+F, sőt számos közgazdaságtanban használt fogalomra is.

Sajnos nem állunk sokkal jobban a célok szabatos megfogalmazásával sem.

Ezek után semmi csodálkozni való nincs azon, hogy a harmadik lépést jelentő tennivalók meghatározásával is folyamatosan lemaradásban vagyunk, pedig a megvalósítása az eltervezett dolgoknak még csak ezután következne.

Nem akarom tehát a kérdést megkerülni. Remélhetőleg a folytatásban lesz alkalom arra, hogy egészen a javaslatok szintjéig közösen eljussunk. Igyekszem a vitaindító írásokat, a hozzászólásokra adandó válaszaimat ebben a szellemben elkészíteni.

elektron753 2018.08.01. 20:15:46

@Reith János:
"A költségvetési pénzek elosztásánál szerintem hamis alternatíva a K+F, vagy innováció közötti választás."
Bizony nem választás kérdése ez, hiszen egyik sincs igazán a másik nélkül. Másrészt pedig alapvetően különbözik a támogatás technikája is. A K+F támogatására jórészt pénzeket kell fordítani, az innovációhoz pedig sokkal több szervezésre, rendezvényre, megmozdulásra lenne szükség, ami sokkel kevesebb pénzt, mint inkább energiát igényel.

El Torro 2018.08.05. 17:27:41

Nekem az a tapasztalatom, hogy a legtöbb ember még az innováció, alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés fogalmával egyáltalán nincs tisztában. Így aztán mindenki mást ért rajta. Pálinkás és Palkovics harcában sem ártana tisztázni a dolgokat! Hajrá!!!

Coro 2018.08.06. 20:58:57

Ez is csak vihar a biliben.

Többet kellene a gazdasággal foglalkozni, s kevesebbet azzal, hogy az akadémia mit csinál.

A tudósok is cikkek írogatása helyett hasznos kutatásokat végezzenek.
Az eredményeiket, ha egyáltalán vannak, ne tegyék azonnal közzé, hanem próbálják meg a gazdasági hasznát az országban tartani.

Nagyon el van misztifikálva ez a tudományos kutatás és innováció. Lehet, hogy egy szűk csoportnak ez fontos téma, de engem speciel baromira nem érdekel.

A tudós is egy normál ember, aki egy-egy dologról az átlagnál többet tud.
Ez nem ok arra, hogy különleges elbánást követeljen magának.
Mindenki tegye a maga dolgát tisztességesen.
Csak akkor várhatja el mindenki, hogy tisztességes elbánást kapjon,
ha maga is így jár el a saját szakmájában.

Reith János 2018.08.07. 09:58:15

@Coro: Nagyon egyszerűen és világosan megfogalmazva az emberi hozzáállással kapcsolatos kívánalmakat, valóban erről van szó. Maximálisan egyetértek azzal, hogy az egyik legjelentősebb innováció az volna, ha mindenki megértené a tisztességes munka kölcsönösségének elvét. Vagyis:”Csak akkor várhatja el mindenki, hogy tisztességes elbánást kapjon, ha maga is így jár el a saját szakmájában.”

A legtöbb ember ma sajnos úgy van ezzel, hogy az orvosok tegyenek meg mindent érte, ha ő beteg, az óvodában és az iskolában lelkiismeretes elbánásban részesüljön a gyermeke, a hivatalban azonnal intézzék el az ő ügyét, az üzletben kifogástalan áruval szolgálják ki, s sorolhatnám még. Amikor azonban a saját munkája iránti igényesség kérdése kerül szóba, messze nem teszi fel a többség ilyen magasra azt a képzeletbeli lécet. Túlságosan sokan hiszik el azt, hogy ők kivonhatják magukat ez alól a szabály alól, kötelességük és felelősségük csak másoknak vannak.

Többek között ezért gondolom én is azt, hogy a mai Magyarországon elemi tudásszintet feltételező, alapvető felismeréseken nyugvó társadalmi innovációkkal sokkal nagyobb eredményeket lehetne elérni az életminőség javításában, mint a reálisan várható természettudományi felfedezések, műszaki innovációk révén.

Ms. Xanax 2018.08.07. 12:33:48

A társadalmi innováción az emberek agymosását érted? Pártunk és kormányunk éppen Soros György ellen uszít.

Komolyra fordítva: a humán innovációban lenne még tartalék. Szerintem nagyon nehéz az emberek gondolkodását megváltoztatni. Felvetném az értelmiség felelősségét. (van még értelmiség?)

Reith János 2018.08.07. 14:23:24

@Ms. Xanax: Az agymosás pejoratív fogalom. A társadalmi innováció alatt én nem erőszakos és manipulatív eszközökkel megvalósított befolyásolást értek. Éppen ellenkezőleg. Olyan felvilágosító és meggyőző munkát, amely segít felismerni az embereknek a maguk valódi érdekeit. S itt elsősorban a hosszú távú érdekeikre gondolok. A rövid távú érdekek jellemzően akkor kerülnek előtérbe, ha elmulasztottunk a múltban a magunk hosszú távú érdekeiért tenni. Ma Magyarországon ez is az egyik fő oka annak, hogy folyamatosan a hosszú távú érdekeinket áldozzuk fel a rövid távú érdekek oltárán.

Mindenki a maga vérmérséklete szerint adja meg a választ a kérdésre:Van-e még értelmiség? Sajnos én is hajlamos vagyok az önmagát értelmiségnek nevezőket felelősnek kikiáltani azokért az óriási hibákért, amelyeket csak a rendszerváltás óta elkövettünk. Korábban gyakran éltem azzal a szófordulattal, hogy „lumpen értelmiségünk” van. Nem látok sok okot arra, hogy ezen a véleményemen változtassak. Folyamatosan történnek olyan dolgok, amelyek megerősítenek ebben a meggyőződésemben.

Zebu Lon 2018.08.08. 14:53:44

@Reith János: Az alapkutatás, a K+F, az innováció és a gazdasági haszon négy különböző dolog. Bár összefüggenek, de nincs teljesen egyértelműen definiálható kapcsolat.
Csak annyit állítottam, hogy az alapkutatás nem tud működni megrendelésre és nem lehet egy tisztán politikai döntéssel jobbá tenni. Ez az állam részéről egy kockázat, amit normális politikus tudomásul vesz. Itt az államnak úgy kell viselkedni, mint egy kockázati tőke kezelőnek. Előre nem lehet megmondani, hogy egy-egy alapkutatási projektből lesz-e bármilyen haszon, de az biztosan tudható, hogy az alapkutatások sokaságára költött pénz igen nagy haszonnal térül meg az ország javára. Ezt a hasznot úgy lehet növelni, ha a támogatásra érdemes projektek kiválasztását az alapkutatásban eredményes emberek, csak és kizárólag tudományos értékek alapján döntik el.
Mivel a projekt futásakor, sőt a végén sem lehet egyértelműen eldönteni, hogy egy alapkutatásnak mi a gazdasági haszna, ezért mondtam, hogy még a legjobb mérce, hogy a kutatásból készült cikk a tudományos folyóiratokban méretik meg. Persze, ez nem tökéletes mérce, hiszen lehet rengeteg példát sorolni, hogy később cáfolt eredmények is jelennek meg tudományosan nívós lapokban, de nagy általánosságban mégis kijelenthető, hogy magas idézettségű tudományos folyóiratokban megjelenni minőséget is jelent.
Más lehetőséget nem látok. Az nyilvánvaló, az új innovációs minisztériumban nem lesz több képesség és szakember, mint az akadémián volt. Ezért ha Palkovicshoz kerül a tudomány irányítása és szervezése, abból csak kára származik az országnak.

Reith János 2018.08.08. 16:49:25

@Zebu Lon: Kétségtelen tény, hogy a felsorolt négy alapfogalom közötti kapcsolat meghatározása különösen nehéz feladat volna, mikor magukat a fogalmakat is éppen elég nehéz szabatosan definiálni. Bár a K+F és alapkutatás kapcsolatára viszonylag könnyű a választ megadni, hiszen elegendő annyit mondani, hogy az alapkutatás az alkalmazott kutatással és kísérleti fejlesztéssel együtt jelenti a K+F-et. Eddig ez a törvényi meghatározás nem igazán tudott érvényre jutni, nagyon alapkutatás fókuszú volt a szemlélet.

Roppant egyszerű dolog kipróbálni, hogy lehet-e alapkutatásra megrendelést feladni. Nekem meggyőződésem, hogy nem csak hogy lehet, hanem ennek így is kellene történnie. Az alapkutatások között sem árt, ha valamilyen koordináció megvalósul. Egyetértek azzal, hogy okosan teszi az állam, ha erre a szakmai koordinációs szerepre hozzáértő embereket, azaz tudósokat alkalmaz, kér fel.

Szerintem viszont a politika nagyon is tud az alapkutatás jobbításáért tenni, például azzal, hogy javítja a kutatók munkafeltételeit.

Az állam részéről ugyanúgy kockázatos, ahogy más finanszírozó részéről is az a kutatás bármely szakaszába pénzt fektetni. A K+F-re vonatkozó szerződéstípus törvényben szabályozza ezt a kockázatot. A K+F esetében az eredménykötelem nem írható elő úgy, ahogy egy rutin tevékenységgel elvégezhető vállalkozási szerződésben az szokás.

Előre még egy piaci termék esetében sem mondható meg, hogy milyen haszon fog belőle származni, így az alapkutatás végeredményét illetően még kevésbé. A nagy számok törvénye alapján valóban valószínűsíthető valamifajta új tudományos eredmény, amelynek üzleti haszna azonban soha nem garantált. Abban azonban már egyáltalán nem volnék biztos, hogy a haszon növekedését kizárólag „tudományos értékek” alapján meghozott támogatási döntések tennék egyedül lehetővé, jelentsen a „tudományos érték” kifejezés bármit is.

Egyetértek azzal, hogy magas idézettséget elérni tudományos folyóiratokban egyfajta minőséget jelent. Kérdés azonban, hogy az alapkutatás eredményének tekintendő szakmai tartalom hasznosításában rejlő potenciál, amely az emberek életminőségének a javítását szolgáló módon állhat a rendelkezésünkre, nem jobb mérce-e?

Nem gondolom én sem, hogy a minisztériumnak kellene átvennie az akadémia szerepét a tudományos természetű kérdések megítélésében (az alkotmány alapján nem is teheti), de az alapkutatás menedzselésében akár sokkal eredményesebb is lehet, mint az akadémia volt. Nálunk nagy hagyománya van az ilyen típusú vitáknak. Hasonló természetű kérdés, hogy orvosnak kell-e lennie a kórházigazgatónak. Az orvos kiváló lehet ugyan pl. az operációk elvégzésében, de nem feltétlenül lesz jó a kórházi működés megszervezésében. Szerintem tehát nem kell tudósnak lenni egy akadémiai intézet igazgatójának, nem kell egy kórház igazgatójának orvosnak lennie ahhoz, hogy az intézet, a kórház működése kiváló színvonalú lehessen. Ahogy a cipőgyári vezetőnek sem kell cipésznek lennie.

A megrendelést feladó államra pedig ez a szakmai elvárás még kevésbé érvényes. Nem kell nekem sem cukrásznak lennem ahhoz, egy egy finom újfajta süteményt megrendelhessek, nem kell építésznek lennem, hogy egy újfajta házat terveztessek és építtessek, s nem kell művésznek sem lennem ahhoz, hogy egy szobrot megrendeljek, amely idővel akár felbecsülhetetlenül nagy értékké válhat.

Azt gondolom tehát, hogy nem kellene idejekorán a vészharangot kongatni, hanem meg kellene várni a döntéseket, az intézkedéseket. Én egyáltalán nem vitatom el a jószándékot, ezért azt javasolom, hogy próbáljuk meg közösen a lehető legjobbat elérni, segítsük a döntéshozókat abban, hogy jó döntéseket tudjanak hozni. Ha pedig hibákat követnének el, azokra is hívjuk fel nyomos érvekkel a figyelmüket.

Ms. Xanax 2018.08.09. 13:48:43

@Zebu Lon:

Azt gondolom, hogy szükséges az alapkutatás, de a nagyra becsült tudósaink mélyenszántó gondolatiból még nem lesz kész termék. Jobb a kenyeret megenni, mint olvasni róla néhány pótolhatatlan tanulmányt.

Ms. Xanax 2018.08.14. 09:01:20

www.portfolio.hu/unios-forrasok/kfi/400-kutato-nyert-el-12-milliard-forintot-felfedezo-kutatasokra.4.294354.html
Most olvastam ezt a cikket. Szép-szép. De szeretnék egy terjedelmes cikket olvasni arról is, hogy milyen eredményeket értek el a kutatók. Úgy is jó lenne, ha a Science, vagy a Nature magazinból idéz az Index vagy az Origo.
Tehát a nép eredményért és "népgazdasági" bevételért kiált!

Reith János 2018.08.14. 09:33:41

@Ms. Xanax: Egyetértek. A K+F munkának ugyanúgy meg kell legyen az eredménye, mint bármilyen más alkotó, értékelőállító tevékenységnek. Bízzunk benne, hogy sok sikeres támogatott projekt lesz, amelyek célja és eredménye nem elsősorban „impaktfaktorok” előállítása lesz, hanem a nemzetgazdaság számára bevételeket is termelhetnek majd akár közvetlenül, akár rá épülő kutatások és fejlesztések segítségével.

El Torro 2018.08.17. 09:30:57

index.hu/belfold/2018/08/17/a_szellemi_kozepszer_diadalarol_beszel_orban_volt_minisztere/

A blog indító helyett a fenti cikkel kapcsolatban ismét felteszem azt a kérdést, hogy: Igaza van-e Pálinkás Józsefnek? (bocsika, hogy nem feltétlenül kapcsolódik az innovációhoz) Kérlek ne töröljétek a hozzászólást.

Coro 2018.08.17. 09:36:44

Na erre lecsapok én is. Pálinkásnak most jut eszébe?? Hogy nem szárad le a ....
Hány évig szolgálta különböző pozíciókban az Orbán rezsimet?! Volt miniszter, MTA elnök, és főhivatal (NKFI) elnök. Most hogy a lábára léptek kiszáll a hűbéri rendszerből. "Gratulálok" neki!

Reith János 2018.08.17. 10:15:15

@El Torro: A kulturált hozzászólásokat, fejezzenek ki azok bármilyen legitim nézőpontot, nem töröljük.

Az innováció kérdésköréhez a hivatkozott írás annyiban talán mégis szervesen kapcsolódik, hogy nem akárkinek a véleménye hangzik el a cikkben. Az MTA elnökeként, a Fidesz kulturális tagozatának alapítójaként Pálinkás József igen csak sokat tehetett volna azért, hogy a most általa kifogásolt helyzet ne következhessen be. Az NKFIH vezetőjeként Pálinkás József a hazai innováció politika irányítója volt, amelynek eredménye határozza meg azt a közvetlen előzményt, kiindulási állapotot, amelyet a jövő tervezésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ki kell elemezni mind a pozitív eredményeket, mind pedig a negatív következményeket, mert csak így tanulhatunk belőlük. Reális innovációs stratégiát a továbblépésre csak a valóságból kiindulva lehet megfogalmazni.

Reith János 2018.08.17. 10:23:09

@Coro: A blog célja az innováció ügyének minden vállalható eszközzel való elősegítése, ehhez minél szélesebb körtől a szellemi muníciók összegyűjtése. Egyes személyek jellembeli tulajdonságainak a megítélése véleményem szerint már túl mutat ezeken a célokon, ezért nem javasolom az ebbe az irányba való továbblépést.