dldh.hu 2015.06.30. 14:34

Tévedésben voltam

A blog egyik alapvető feladatának tekintettük tisztázni egy sor olyan fogalmat, amelyek az innovációval szoros összefüggésben vannak. Az olvasókkal közösen fel kívántuk tárni az innováció valódi lényegét, amely segít azonosítani az akadályozó körülményeket, s jó módszereket ad a megújulás széles körben való elfogadtatására és elterjesztésére.

Bíztunk abban, hogy a vitaindítónak szánt írásainkra érkező konstruktív szemléletű hozzászólásokból összerakható lesz egy olyan javaslatcsomag, amelynek megvalósulása sikeres innovációt eredményezhet hazánkban.

Ma már belátom, hogy lelkem mélyén nem akartam tudomást venni arról a ősidők óta jól ismert emberi tulajdonságról, amely szerint a tényekhez való viszonyulást a felismert érdek határozza meg. Ez nem csak egyes emberekre, hanem nagy szervezetekre is igaz. Különösen igaz ez kiélezett helyzetekben, amikor általában hajlamosabbak vagyunk a rövid távú, a pillanatnyi túlélést szolgáló érdekeket előnyben részesíteni a hosszú távúakkal szemben.

Amikor két évvel ezelőtt útjára indítottuk a „valódi innovációért” elnevezésű blogot, úgy gondoltuk, hogy Magyarországon az innováció, s a kapcsolódó fogalmak nem ismerése óriási probléma, amit mielőbb orvosolni szükséges. A „valódi innováció” kifejezés megalkotásának és következetes alkalmazásának az az oka, hogy sok valódinak nem tekinthető innovációval is találkoztunk. Azt hittük, hogy a tények és összefüggéseik logikus rendben való bemutatása elegendő lesz a „tévedésben” lévők meggyőzésére. Kiderült azonban , hogy az a fajta „tévedés”, amelyet az adóhatóság és SZTNH esetében tapasztalni voltunk kénytelenek, valójában a háttérben meghúzódó érdekekre vezethető vissza. Az elmúlt évek során számos olyan irat került a kezünkbe, amelyek ezt kiválóan dokumentálják.

Abban a szerencsében volt részünk, hogy 2006-2011 közötti időszakban sok K+F megrendelést volt alkalmunk bonyolítani néhány jól körülhatárolható témakörben. Kevésbé tekintjük szerencsésnek, hogy kezdetben az adóhatóság, később pedig már az SZTNH asszisztenciája mellett sorra olyan adóhatósági határozatok születtek, amelyek szerint az egyetemi oktatókat tömörítő fővállalkozó partnereink és cégünk PhD végzettségű dolgozói K+F-nek el nem fogadható munkát végeztek a volt megrendelők számára. Ennek következtében rendre büntetések kifizetésére kötelezték egykori megbízóinkat.

Fővállalkozónknak és nekünk is hatalmas károkat okozott az a gyakorlat, amelyet e két hivatal kialakított a K+F tevékenység minősítése kapcsán. Ma már könnyű szerrel igazolni tudjuk, hogy a pénzbeszedés célja minden más szempontot megelőzött.

Időközben néhány megbüntetett cég bírósághoz fordult. Azokban a perekben, amelyekben sikerült igazságügyi szakértők kirendelését elérni, a szakértők az SZTNH szakvéleményével szemben megállapították, hogy évekkel korábban egyértelműen K+F tevékenységet végeztünk. Az eljárások során az is kiderült, hogy az önmagát K+F ügyekben „kiemelt kvalitatív és kvantitatív kompetenciával rendelkező szakértői intézetnek” tartó hivatalban többnyire tudományos végzettség nélküli szabadalmi ügyvivői mondtak munkáinkra elmarasztaló véleményt. Tették és tehették ezt ráadásul úgy, hogy a munkáink tartalmával tisztában sem voltak.

A blog írásai csak nagyon kevés emberhez jutottak el. Be kell lássam tehát, hogy ami nekünk rendkívül fontos, élet-halál kérdésnek tűnik, az sokaknál még az ingerküszöböt sem éri el. Azok pedig, akik teljes egészében megértették és átérezték a problémáinkat, egy részvétnyilvánítással a maguk részéről lezárták a történéseket. Elkönyvelték azt, amit már területeken szerzett tapasztalataik alapján egyébként is tudtak: Miért éppen az innovációs törvény alkalmazási területén történnének az írott és íratlan szabályok, a józan ész követelményei szerint a dolgok? A K+F kissé elvont voltára tekintettel sem a sajtóban, sem a közbeszédben nem lett belőle sokat idézett példa.

Naiv módon kezdetben azt is gondoltam, hogy a bíróságok által kirendelt szakértők véleménye alapján a hivatalok felülvizsgálják korábbi álláspontjukat, s még lépéseket is tesznek a korrekcióra. A korrekció annyiban valóban megtörtént, hogy a büntetések kiszabására új indokot keresett adóhatóság. Úgy tűnik tehát, hogy a jelen érdekviszonyok és változatlanul a helyükön lévő szereplők mellett nincs esély a helyzet rendezésére. A magam nézőpontjából érthetetlen tehát, hogy minek kell még történnie ahhoz, hogy a két hivatal vezetői belássák tévedésüket, s jóvátegyék azt a kárt, amit volt ügyfeleinknek és cégünknek okoztak.

Bízunk abban, hogy rövidesen eljön az az idő, amikor már érdemben léphetünk az ellen a nagyon káros gyakorlat ellen, amely nem csak nekünk, hanem az innováció ügyének oly sokat ártott.

Magyarországon ma a valódi innovációra rendkívül nagy szükség volna. Óriási jelentőségű innovatív lépés volna már az is, ha az említett hivatalok a munkájukat a minőségbiztosítás követelményei szerint felülvizsgálnák, s a nyilvánvaló hibáikat korrigálnák.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr617585630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.