Az utóbbi időben egyre több konkrét ügyben ütköznek ki azok a problémák, amelyek az igazságügyi szakértés területén már évek óta halmozódnak. A médiából a laikus közvélemény is egyre gyakrabban értesül azokról a visszásságokról, amelyekhez hasonlókat a korábbi években igyekezett az igazságszolgáltatás házon belül tartani. A jól tájékozottak szerint a bírók, az ügyészek, a védőügyvédek körében régóta jól ismertek a „szakértők szakképzetlenségére”, befolyásolhatóságára vonatkozó problémák. Ennek a helyzetnek is, mint minden körülménynek, a hátrányai mellett vannak előnyei is.

Sajnos a szakértői terület sem kivétel a szakmaiság hanyatlása alól. Minden kockázat nélkül fogalmazhatunk úgy, hogy a szakértői terület kiváló reprezentatív mintája a „nagy magyar valóságnak”, legfeljebb az általános tendenciák konkrét megnyilvánulási formái speciálisak. Általában ez nehezíti meg a kívülálló számára a reprezentatív jelleg felismerését. Az anyagi ellehetetlenülés ha nem is törvényszerűen, de a tapasztalatok alapján nagyon gyakran jár együtt az erkölcsi magasságok elvesztésével. Szakmai körökben ma már nyíltan beszélnek megélhetési szakértőkről is.

A minőség romlását nagymértékben elősegíti a „minőségbiztosítás” rendszerének a hiánya. Szorosan ezzel függ össze az a mindenki által elfogadott tény, hogy a szakmai végzettséget igazolni hivatott diploma sokat veszített az értékéből, s egyre kevésbé garantálja a megfelelő szintű elméleti és gyakorlati tudást.

Ne legyünk igazságtalanok az igazságügyi szakértőkkel. Nyilvánvalón közöttük is igen sokan vannak, akik tisztességesen és magas színvonalon végzik a munkájukat. Azonban sajnos ezer okból ők sem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy megtisztítsák a szakmát. Persze az is igaz, hogy könnyen érheti őket a vád, csupán maguknak kívánnak jobb piaci lehetőségeket teremteni a gyenge minőség kizárásával.

Az igazságügyi szakértés területén tapasztaltaknál még rosszabbnak találom a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által kialakított K+F tevékenység minősítési rendszerét. A 2012-ben „szakértői intézetté” előléptetett egykori szabadalmi hivatal olyan magas szintű tevékenység elbírálására kapott felhatalmazást, amely területen tapasztalatok nélküli, tudományos kérdésekben szakképzetlennek tekinthető szakemberekkel végezteti el a szakértői munkát. Az érintettek előtt is hosszú időn keresztül sikeresen el tudta titkolni a Hivatal ezt a sajnálatos tényt, amit ugyancsak elfogadhatatlannak és érthetetlennek tartok.

Ez év elején egy konkrét ügy szakértőjének a nevét és végzettségét azon a módon sikerült megtudnom, hogy kérésem nyomatékosítása érdekében a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál folyamatban lévő hivatali eljárásra hivatkoztam. A válaszból egyértelműen kiderült számomra, amit már a szakértői vélemények megismert tartalma alapján régóta sejthető volt, szakértő nem rendelkezik a szükséges ismeretekkel és formális kompetenciákkal sem ahhoz, hogy a K+F projekt mibenlétét meg tudja ítélni.

A korábbiakban felajánlottuk a Hivatalnak, hogy az általuk minősíteni szándékozott K+F témakörökben szívesen mutatjuk be a számukra a fejlesztési eredményeinket. Hivatal nem kívánt élni ezzel, sőt kifejezetten elutasította még lehetőségét is. A szakértő így mindössze egy elsősorban marketing célokat szolgáló kutatási jelentésre alapította szakvéleményét, amit az adóhatósággal közösen tanulmány műfajú dokumentumnak sorolt be.

A válaszlevélben megnevezett szakértő tudományos és szakmai munkásságának semmiféle nyomát nem találtam. Így különösen érdekessé vált a korábbi években a hivatal és a köztem lezajlott levelezésben az SZTNH elnökének azon mondata, amely szó szerint a következőképpen hangzott:

"Megállapítottam, hogy a szakvélemény kialakítása megfelelő szakértelemmel és az elvárható gondossággal történt, a törvényességet és a minőséget biztosító ellenőrzés mellett"

Remélem, hogy egyszer még alkalmam nyílik ennek a kijelentésnek a konkrét tartalmát is megismerni.

Erről a „szakértői intézményről” pedig ezzel szoros összefüggésben az adóhatóság egy határozatában a következőt jelenti ki:

"AZ SZTNH kiemelkedő színvonalú kvalitatív és kvantitatív szakértői kompetenciával rendelkezik a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítéséhez."

A tudomásomra jutott tények ismeretében nagyon kíváncsi lennék arra, miben is áll ez a „kiemelkedő színvonalú kvalitatív és kvantitatív szakértői kompetencia”. A történések, az időközben megszülető információk sajnos számomra messze nem ezt igazolják.

A sors úgy hozta, hogy nemrégiben találkoztam egy az SZTNH-tól röviddel ezelőtt nyugdíjba vonult szabadalmi ügyvivővel. A vele lefolytatott levelezésben arról tájékoztatott, hogy a többségében a tudományos előélettel és tapasztalatokkal nem rendelkező szabadalmi ügyvivők végezték a szakértői munkát, azonban a kiadott szakvéleményeket ők nem kellett aláírják. A szakvéleményeket a hivatal nevében adminisztratív alkalmazottak írták alá.

Mint tudjuk, az innovációnak Magyarországon igen sok ellensége van. Nagyon nem tartom szerencsének, hogy még a minősítésére felkent állami hivatal is azok életét nehezítse meg, akik pedig az érdemi innovációra szánják minden idejüket és energiájukat.

A történelmi példákból tanulva kijelenthetem, hogy a K+F művelőinek nem csak a múltban, hanem a jelenben is meg kell küzdenie a nehézségekkel. A természet által felállított akadályok sokszor eltörpülnek azok mellett, mint amelyeket az ember, vagy emberi közösségek képesek a maguk rövid távú érdekeik okán felépíteni.

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr497349966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.