A Figyelő 2014 november 28-i számában „Innovatív adóhatóság” címmel megjelent cikkben Bucsky Péter szerző egy nagyon összetett, s valóban bonyolult összefüggéseket tartalmazó témát dolgozott fel. Közérthető módon fogalmazta meg azokat a problémákat, amelyek a Kutatás-fejlesztés alapú innováció területén megoldásért kiáltanak. Sajnálatos ténynek tekinthető, hogy más lapok a téma fontossága és aktualitása ellenére nem foglalkoznak az itt felmerült kérdések boncolgatásával.

Kétségtelen tény, hogy az újságíróknak nagy számú, ennél egyszerűbben megérthető és mégis nagyobb jelentőségűnek látszó esemény közül van alkalma válogatni. Az újságolvasó „ingerküszöbje” pedig sajnálatos módon igen magasra emelkedett az elmúlt néhány évben.

Márpedig a szerző szerint „a magyar bürokrácia minden rettenete tetten érhető a vállalati innovációt ösztöntő korábbi járulékkedvezmény ellenőrzése kapcsán”. Az átlagosnál hosszabb terjedelmű írásban így is csupán egy része szerepelt annak az általunk megtapasztalható számtalan anomáliának, amelyek véleményünk szerint sajnos a hazai innováció egyik fontos akadályát jelentik.

Több hasonlóan alapos írásra volna szükség annak érdekében, hogy a megoldást igénylő problémák valóban teljes körűen feltárhatók legyenek, s a megoldáshoz vezető utak is kialakulhassanak.

A fent hivatkozott Figyelő lapban megjelent írás címében célszerűnek látnék egy kérdőjellel való kiegészítést. Számomra ugyanis az innováció mindig egy egyértelműen pozitív előjelű, építő természetű újítást jelentett. A szóban forgó esetben azonban éppen azt látom a legnagyobb problémának, hogy építés helyett, inkább rombolásról beszélhetünk. Kétségtelen tény, hogy a megbüntetett cégektől beszedett összegek valahol valakik számára pozitív fejleményként jelennek meg. A méltánytalan módon megbüntetett cégek szerint sérült a jogbiztonság, s a közvetlen, rövid távú anyagi érdek kerekedett ezúttal is felül.

Ma már ott tartunk, hogy a cégek nagy része elsősorban K+F szakmai bizonytalanságok miatt nem is veszi igénybe az adókedvezményt. A HVG lapban megjelent írás szerzője erről tudósít.

http://hvg.hu/enesacegem/20150206_Milliardoktol_esnek_el_a_magyar_vallalkoz

Abban azonban téved a szerző, hogy adózók ne lennének tisztában a kedvezményekkel. Sokkal inkább az a probléma, hogy nagyon is tisztában vannak azzal az adóhatósági gyakorlattal, amelyről a Figyelőben megjelent fent idézett cikk is szól.

Immáron legalább a 20. olyan adóellenőrzésen vagyunk túl az elmúlt két évben, amelyek mindegyike a korábbi években elvégzett kutatás-fejlesztési tevékenységünk utólagos ellenőrzésével van összefüggésben. Ilyen nagy számú „minta” alapján talán már joggal jelentheti ki az ember, hogy általánosítható tapasztalatok birtokába jutott, amit érdemes másokkal is megosztania.

Sajnos ezen adóellenőrzések mindegyike valójában olyan módon igyekezett K+F szakmai kérdésekben végkövetkeztetésre jutni, hogy közben még egyetlen alkalommal sem sikerült a vizsgálat tárgyát és célját jelentő témakörökben kompetens szakemberrel találkoznom. A külföldi volt ügyfeleink körében ez szokta a legnagyobb meglepetést okozni.

Hogyan lehetséges az, hogy hatósági jogkörben eljáró adóhivatal, s a szakvéleményeket elkészítő Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala úgy mond K+F szakmai kérdésekben véleményt korábbi évek K+F tevékenységéről, hogy objektív akadályokból fakadóan magát a minősített tevékenységet nem is ismeri. Ami azonban még ennél is nagyobb baj, hogy az általuk készített rövid szakvéleményekből kiderülő módon, nem is érti. Úgy vár el a K+F munkát végzett szereplőktől utólag minden kétséget kizáró bizonyítékokat, hogy azokat sem készíteni, sem pedig megőrizni nem volt kötelessége senkinek. Maga a Hivatal sem tudja megmondani, hogy ezt az általa elvárt bizonyítást miképpen kellett volna annak idején megtenni.

A figyelőben megjelent cikkből sok olyan adat is kiderül, amely számunkra is meglepő. Ezen adatok pedig azokat a régi sejtéseinket erősítik meg, amelyeket komoly problémának kell tartanunk. Az adóhatósági ellenőrzések célja jól láthatóan nem más ugyanis, mint utólagos adóbefizetésre kötelezéssel és büntetésekkel a költségvetés lyukas zsákját megtölteni, ami a dolog logikájából fakadóan soha nem fog sikerülni.

Ez a fajta hatósági „innováció” csak rövid távon tartható fenn. Hosszú távon az ország további elszegényedését, a gazdálkodó szervezetek életének a megnehezítését eredményezi.

A közszférában elterjedt és egyre erősebben hat egy olyan káros szemlélet, amely ma a társadalmi szintű megújulásnak egyre nagyobb akadálya, már a gazdálkodó szervezeteknél a műszaki és szervezeti innovációt is akadályozza. Márpedig a magasabb termelékenységgel működő gazdaság a bevételekből sokkal könnyebben teljesítené azokat a adóbefizetéseket, amelyekre egy a mainál lényegesen fejlettebb országnak szükséges van.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr807349936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.