A közelmúlt történései egyre több területen mutatják meg azokat az okokat, ami miatt nem csökken, hanem sokkal inkább nő az életszínvonal különbség Magyarország és a még ma is fejlettnek mondott Nyugat-Európa, (egyes szóhasználatban röviden a nyugat) között. Márpedig Európa szerte is óriási problémák vannak az innováció, a megújulás területén (lásd: Európai paradoxonnak elnevezett jelenség). Magyarországon pedig akkorák a gondok, hogy ennél nagyobb már nem is lehetne. Számomra csak az elmúlt néhány évben derült ki, hogy hogyan is lehetnénk innovatívak ebben az országban, s folytathatnánk ennek megalapozása érdekében K+F munkát, ha maguk az érintettek sem tudják mindig, hogy mi is az valójában. Az elszegényedési folyamat következményének tudom be azt is, hogy esetenként még azzal is találkozni, hogy némi pénz reményében egyesek akár még arról is képesek megfeledkezni, amit korábban tudtak róla.

Kezdetben bosszantott, ma már közömbösen vagyok képes végig olvasni K+F szakmai kérdésekről készült adóhatósági határozatokat, SZTNH szakvéleményeket. Azért van valami érdekes és rejtélyes abban, hogy már évek óta ugyanazokkal a hibás érvelésekkel találkozik az ember hivatalos iratokban, amelyekről már azt hitte, hogy ezerszer sikerült logikus levezetéssel, a lehető legegyszerűbb összefüggések bemutatásával, közérthető példák tucatjaival megvilágítani a dolog lényegét.

Amikor pedig újabb és újabb hivatalos iratokban az látszik, hogy az eltelt évek, gyakori levélváltások ellenére egy fikarcnyit sem sikerült előrelépni, az emberben csak megfogalmazódik a gyanú: Lehet, hogy mégis érti minden érintett pontosan, hogy miről is van szó valójában, csak éppen ott vannak azok az egyéb érdekek, ami miatt a triviális igazságokat mégsem lehet érvényre juttatni?

Az adóhatóság és az innovációs ügyekben szakértői intézetnek kinevezett SZTNH dolgozói esetében például mindenkinek van főnöke, akinek az elvárásait teljesíteni kell. Amíg a főnök nem érti meg, vagy az érdekeltségek nem változnak, addig marad minden a régiben Ilyen kiszolgáltatottsággal járó időkben a főnöknek ellentmondani nem lehet. Kiváló bizonyíték lehet a napi aktualitása folytán az az indexben megjelent cikk, amely a vonatkozó adóhatósági gyakorlatot ismerteti:

(http://index.hu/gazdasag/ado_es_koltsegvetes/2015/04/02/ujabb_vezeto_adoellenor_vadolhatja_a_nav-ot/)

A probléma gyökere az, hogy a kutatás-fejlesztés leírására a törvényben minden időben -ugyan változó szóhasználattal-, de lényegében kifogástalan definícióval találkozhattunk. Ennek ellenére annyira eltérő értelmezések alakultak ki az innovációs járuléktörvény alkalmazása következtében, amilyet korábban elképzelni sem tudtam. Külföldi vendégeim szerint a K+F hazai hivatali értelmezése már-már hungarikum. Megítélésem szerint ez több okból is így adódott. Egyrészt nálunk nem azok hivatottak megmondani, hogy az innovációs törvény fogalmai szerint mi tekinthető kutatás-fejlesztésnek, akik ehhez értenek, mert ezt tanulták, nap mint nap ezzel foglalkoznak, hanem azok, aki erre hivatali felhatalmazást kaptak. Ahhoz pedig, hogy valaki hivatali felhatalmazást kapjon arra, hogy valamiben mától kezdve szakértő, -a politikai gyakorlatból tudjuk-, nem kell más, mint egy megfelelő helyről érkező felhatalmazás. A felhatalmazott pedig egyik napról a másikra el is hiszi, hogy ő ahhoz is ért, amit még életében korábban soha nem csinált. Ilyen szerepet kapott a 2003. évi innovációs törvény hatálybalépése után az adóhatóság is. Az évtized végére látva az ebből származó problémákat, 2012-től az egykori szabadalmi hivatal, ma SZTNH kapott felhatalmazást K+F projektek megítélésére, szakértésére.

Adóhatóság és az általa megkezdett úton továbbhaladó SZTNH egymást erősítő fogalomértelmezési gyakorlatot alakított ki. A kutatás-fejlesztésnek egy olyan értelmezését alkotta meg, amelyre valóban nem szabad a jövőben sem komoly pénzeket áldozni. Nem csak azért nem, mert az esetlegesen megszülető eredményeket azonnal tanulmány formában közkinccsé kellene tenni, hanem azért sem, mert olyan magasságokban kellene az azonnali üzleti bevezetésre alkalmas eredményeket elérni, amelyeket a világon még máshol nagyon senkinek sem sikerült. S ráadásul ezen eredményeket úgy kellene ezen hatóságok számára írásban bemutatni, hogy az akár Pista bácsi számára is érthető, az ott leírt kutatási menetrend pedig bárki számára reprodukálható legyen.

Attól tartok, hogy ennek a meglehetősen furcsa, élettől elrugaszkodott (nem magas szintű, mert az mást jelent) K+F fogalom szemléletnek a következménye az, hogy a szavak szintjén a K+F és az ezen alapuló innováció mindennél fontosabb, azonban a hétköznapi valóság ettől sok fényévnyi távolságban van.

A fogalomértelmezés ilyetén való alakulásában természetesen annak is fontos szerepe van, hogy ezzel némi közpénz beszedésére nyílik lehetőség. Ez persze csak egy összeesküvés elmélet, mint ahogy azt traffipaxok és más hasonló jó befektetésnek tekintett közpénz költések esetében elmondani szokás. A túlméretes költségvetési szféra érdekazonossága természetesen tény, ami eléggé gyakran jól meg is mutatkozik. Nagyon nehéz nem hinni ebben az „összeesküvés elméletben”, ha az ember még bírói ítéletek érvelésében is viszont látja azokat az egyértelmű jeleket, amelyek a gyanút erősítik.

Minden területen, így az innovációban is az első lépés az kellene legyen, hogy a fogalmakat megpróbáljuk egységesen értelmezni. S nem fordulhat elő az a sajátos helyzet, hogy a laikus jogosult elmagyarázni a profinak azt a fogalomértelmezést, amelyet tudás és tapasztalat hiányában maga sem mindig tud tartalommal megtölteni.

Kénytelen vagyok így újra és újra megfogalmazni azt, hogy Magyarországon az innovációnak, a megújulásnak csak akkor van esélye, ha megszűnnek azok primitív érdekeltségi viszonyok, amelyek ma a társadalmat ezer apró érdekszférára bontják, ahol sokkal könnyebb megtalálni és bármi áron érvényre juttatni a rövid távú érdeket, mint a közös érdeket jelentő hosszú távú megoldást megkeresni. Az utóbbi napok botrányos eseményei is sajnos országunk ezen a módon való működését igazolják.

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr637350042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.