kf-300x159.jpg

A kutatás-fejlesztési tevékenységről nap mint nap egyre többet hallani, ugyanis sokan a kutatás-fejlesztés alapú innovációtól várják az ország válságból való kilábalását, a fejlett világhoz való csatlakozást. Ennek ellenére tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy többségünknek csak nagyon felületes elképzelése, ismerete van arról, hogy mi az a kutatás-fejlesztés és az ennek eredményeit sikerrel felhasználó innováció. Ennél már csak az tekinthető nagyobb bajnak, ha az érintettek körében is egy valóságtól elrugaszkodott, misztikus kép él.

A jelen írás célja egy jó analógia alkalmazásával megvilágítani azt, hogy mi az a kutatás-fejlesztési tevékenység, s ezáltal növelni az ismertségét, az elfogadottságát, valamint eloszlatni három alapvető félreértést, téves értelmezést.

Kiindulásként nézzünk egy olyan területet, amely valamennyiünket érint, s amelynek törvényi definíciói jó analógiaként szolgálhatnak a kutatás-fejlesztési tevékenység megértéséhez is!

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-a a Fogalommeghatározások címszó alatt a következőket mondja: egészségügyi szolgáltatás: az egészségügyi államigazgatási szerv által kiadott működési engedély birtokában vagy - törvényben meghatározott esetben - az egészségügyi államigazgatási szerv által történő nyilvántartásba vétel alapján végezhető egészségügyi tevékenységek összessége, amely az egyén egészségének megőrzése, továbbá a megbetegedések megelőzése, korai felismerése, megállapítása, gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében kialakult állapot javítása vagy a további állapotromlás megelőzése céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés csökkentésére, továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerekkel, a gyógyászati segédeszközökkel, a gyógyászati ellátásokkal kapcsolatos külön jogszabály szerinti tevékenységet, valamint a mentést és a betegszállítást, a szülészeti ellátást, az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, a művi meddővétételt, az emberen végzett orvostudományi kutatásokat, továbbá a halottvizsgálattal, a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásokkal, - ideértve az ehhez kapcsolódó - a halottak szállításával összefüggő külön jogszabály szerinti tevékenységeket is;” Rendezi továbbá a fenti jogszabály, hogy mi minősül egészségügyi tevékenységnek, s ki végezhet ilyet.

A fentiek akár triviálisnak is tűnhetnek, hiszen mindannyian úgy gondoljuk, hogy orvosi tevékenység az, amit orvos végez, abból a célból, hogy megromlott egészségi állapotunkat helyreállítsa, vagy meglévő jó egészségünket megőrizze. Fontos, hogy az orvosi tevékenység – ahogyan később látni fogjuk, analóg módon a kutatás-fejlesztési tevékenységgel – csak megcélozza a kívánt eredményt, de nincs rá garancia, hogy el is éri azt. Vagyis ha a cél jó volt és megfelelő képzettségű orvos végezte a tevékenységet, az orvosi tevékenység lesz akkor is, ha a beteg a végén sajnálatos módon nem gyógyul meg. Szintén látni kell azt is, hogy amennyiben a betegségemet otthon kúrálom házi patikám segítségével, ez a tevékenység akkor sem lesz orvosi tevékenység, ha eredményesen zárul, vagyis meggyógyulok, hiszen nem orvos végezte.

Lássuk tehát a fentieket a kutatás-fejlesztés esetében, s próbáljuk meg eloszlatni a legjellemzőbb félreértéseket!

1.) A kutatás-fejlesztési tevékenységnek mindenkor eredménnyel kell végződnie

A hazai tudóstársadalom lelkén szárad az a tévedés, amit egyébként a pályázati rendszer kényszerített ki, hogy sikertelen kutatás nincsen. Sikertelen kutatás esetén ugyanis nem csak az arra kapott forrásokat nehéz elszámolni, hanem újabb kutatás-fejlesztési munkákhoz sem lehet további támogatásokat megszerezni. Kialakult az a gyakorlat, hogy már eredménnyel, de legalább részeredményekkel bíró projektekhez szerzik meg a pályázati pénzeket. Így szinte előre tudható, hogy mi lesz a sikeresnek minősített kutatás eredménye. Márpedig a valódi kutatás-fejlesztési munka éppen arról ismerszik meg, hogy annak előre nem garantálható a végeredménye. Az adóhatósági vizsgálatokban viszont igen gyakran találkozni azzal az érveléssel, hogy azért nem fogadható el az adóalany innovációs járulék kedvezményének a felhasználása, mert nem született hasznosítható eredmény, s a bevezetése sem történt meg a megrendelőnél. A fenti analógiához visszanyúlva ez azt jelentené, hogy amennyiben egy orvosi tevékenység során nem gyógyul meg a beteg határidőre, akkor nem is beszélhetünk az addig folytatott munka kapcsán orvosi tevékenységről.

Vonatkozó törvényeink egyébként ismerik az eredménytelen kutatás-fejlesztés fogalmát. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:253. § (6) értelmében: „Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a díj a kutatás eredménytelen befejezése esetén is jár, a kutatás végzésére és a kutató díjigényére a megbízás szabályait kell alkalmazni.”

S ehhez a tévedéshez még egy gondolat: ha mindig eredményes a kutatás-fejlesztés (úgy tudományos, mint piaci szempontból), akkor miért ez az egyik legnagyobb kockázatú befektetés, s miért ezen a területen kereskednek az ún. kockázati tőke társaságok?

Kimondhatjuk tehát: nem igaz az, hogy a kutatás-fejlesztési tevékenységnek mindenkor eredménnyel kell végződnie, éppen ellenkezőleg: a kutatás-fejlesztés esetén nincs garancia az eredmény elérésére, s nagyon sok ilyen projekt végződik azzal, hogy a kitűzött célokat a választott módszerrel, a megadott határidőre, a megadott keretösszegből nem lehetett elérni.

2.) A kutatás-fejlesztési tevékenységet a végeredménye minősíti

Az egészségügyről szóló törvényhez hasonlóan a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény szintén tartalmaz értelmező rendelkezéseket, így rendelkezik arról is, hogy mi a kutatás-fejlesztés. E szerint:

1. a) alapkutatás: elsődlegesen a jelenségek lényegére és a megfigyelhető tényekre vonatkozó tudományos ismeretek bővítését célzó kísérleti, tapasztalati, rendszerező vagy elméleti munka, amely lehet

aa) tiszta alapkutatás: a tudományos ismeretek bővítésére irányuló kutatás, amelynek nem célja a közvetlen társadalmi vagy gazdasági haszon elérése vagy az eredmények gyakorlati problémák megoldására történő alkalmazása;

ab) célzott alapkutatás: a tudományos ismeretek bővítésére irányuló olyan kutatás, amelyről valószínűsíthető, hogy a felismert vagy várható, jelenlegi vagy jövőbeli problémák megoldására alapul szolgál;

b) alkalmazott (vagy ipari) kutatás: új ismeret szerzésére elsődlegesen meghatározott gyakorlati cél érdekében végzett eredeti vizsgálat (a továbbiakban: alkalmazott kutatás);

c) kísérleti (vagy pre-kompetitív) fejlesztés: a kutatásból és/vagy a gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó tevékenység, amelynek célja új anyagok, termékek, eljárások, rendszerek, szolgáltatások létrehozása, vagy a már meglévők lényeges továbbfejlesztése (a továbbiakban: kísérleti fejlesztés);

d) kutatás-fejlesztés: magában foglalja az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést;

Jól látható, hogy hasonlóan az orvosi tevékenységhez, nem a végeredmény, hanem a célja alapján minősíthető az új ismeretek feltárását, meglévő ismeretek új módon való felhasználását, vagy éppen tudományos bizonytalanság feloldását célzó kutatás-fejlesztési projekt. Ahogy az orvosi munkától sem várható el az, hogy a beteg minden körülmények között meggyógyuljon, úgy a kutatás-fejlesztési munkának sem mindig eredménye az új ismeret megszerzése, a tudományos bizonytalanság feloldása.

Természetesen az olyan tudományos szempontból magas szintű tevékenységek, mint a kutatás-fejlesztés, vagy az orvosi tevékenység is számos rutinjellegű mozzanatot tartalmaz. Kétség sem fér hozzá, hogy orvosi tevékenységnek tekinthető a gyógyszer felírása, az injekció beadása, de akár a szakirodalom tanulmányozása is, annak ellenére, ha önmagukban az egyes lépések nem igényelnének szakképesítést. Miután azonban ezek a részmunkák egy egészségügyi tevékenység érdekében történnek, ezért ezek a lépések is orvosi tevékenységgé válnak ott és akkor a cél alapján. Hasonlóképpen a kutatás-fejlesztési tevékenység is tartalmaz számos rutinműveletnek tekinthető munkaszakaszt, amelyek elvégzése a célhoz rendelés miatt lesz a kutatás-fejlesztési munka része.

Miután a kutatás-fejlesztési munkának éppen az az egyik fő ismérve, hogy a végeredménye nem garantálható, így az nem is képezheti a minősítés alapját. Súlyos tévedés tehát az az álláspont, amely szerint a kutató-fejlesztő munkát a végeredménye minősíti. Éppen ellenkezőleg: a kutatás-fejlesztési tevékenységet a célja és nem az eredménye minősíti.

3.) A kutatás-fejlesztési tevékenység végeredménye a tanulmány/publikáció.

Sajnos igen gyakran olvasható adóhatósági és SZTNH szakvéleményekben, de a tudomány eredményeit bemutatni hivatott elemzésekben is, hogy különböző dokumentációk, így tanulmányok, doktori dolgozatok, szakfolyóiratokban megjelent cikkek, szabadalmi bejelentések, stb. lennének a kutatás-fejlesztési munka végeredményei. Az érdemi kutatást megrendelők és az azt végzők is joggal vitatkoznak ezzel a tévhittel. A cikk elején bemutatott analógia alapján vélhetően sok beteg nagyon nem örülne neki, ha az orvosi tevékenység eredménye mindössze egy zárójelentés lenne, függetlenül attól, hogy a betegnek milyen az egészségi állapota.

A kutató-fejlesztő munkának tehát nem az a fő célja, hogy különböző írásművek szülessenek, hanem sokkal inkább az, amit a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény preambuluma megfogalmazott: „Az Országgyűlés, annak érdekében, hogy biztosítsa az ország versenyképességének és fenntartható fejlődésének az új ismereteken és azok alkalmazásán alapuló erősítését, ezen belül különösen a kutatás-fejlesztés és a létrehozott új tudás alkalmazásának megfelelő mértékű és kiszámítható finanszírozását, valamint az ezzel kapcsolatos társadalmi érdekek érvényre juttatását, a következő törvényt alkotja.”

A kutatás-fejlesztési tevékenységnek, ha egyáltalán van eredménye (lásd 1. pont), az a kutatás jellegétől függően sok minden lehet. Alapkutatás esetében a leggyakoribb eredmény a tudományos folyóiratokban közzétett új ismeret, s nem a róla készült publikáció maga. Sajnos egyre gyakrabban találkozhatunk olyan publikációkkal, amelyek valójában új eredményt nem tartalmaznak, csupán a megfogalmazás módját illetően különböznek más, adott tárgyban készült írásoktól. Alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés esetén jellemzően más formában jelennek meg az eredmények. A legismertebb ezek közül a prototípus, a műszaki rajz, de eredménynek tekinthető egy újszerű módon összeállított és termelésbe vont rendszer, vagy akár egy új humán erőforrás fejlesztési módszer is. Hogy aztán ezeket az eredményeket, vagy a kutatás-fejlesztési tevékenység különböző mozzanatait milyen részletességgel és milyen formában dokumentálják az egyes szereplők – ez már megállapodás kérdése. Jellemzően egyébként éppen a titoktartási szempontok miatt nem kerül sor a legfontosabb mozzanatok írásbeli rögzítésére.

Nem igaz tehát az, hogy a kutatás-fejlesztési tevékenység végeredménye a tanulmány. Éppen ellenkezőleg: ha születik is írott dokumentáció, az csak a kutatás-fejlesztési tevékenység marginális részét képezi, és semmilyen jogszabály nem rendelkezik annak készítéséről, tartalmi és formai követelményeiről, megőrzési kötelezettségéről.

Bízunk abban, hogy a fenti írás sok helyre eljut, s talán azok az adóellenőrök, SZTNH szakértők is elolvassák, akik jelenleg a fenti tévedéseken alapuló szakvéleményeikkel, határozataikkal a hazai innovációnak a legnagyobb károkat okozzák.

A helyzet megnyugtató rendezése ugyanis közös ügye a kutatás-fejlesztés területén alkotó szakembereknek, az ágazat irányítóinak és az ellenőrző szervezeteknek egyaránt. Ehhez elengedhetetlen, hogy első lépésben megteremtsük az egyetértést a fogalmak értelmezése, használata terén. Reméljük, hogy a fentiekkel hozzájárultunk ahhoz, hogy ez a folyamat minél hamarabb elinduljon, s Magyarország valóban az innovációra alapozott gazdaságfejlesztés útjára léphessen.

dr. Kovács Zoltán

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr857133959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.