dldh.hu 2014.12.01. 01:45

Javaslatok - Oktatás

oktatás javaslatok.jpg

Az oktatás témakörében a KKV vezető szemszögéből már több írásom jelent meg ezen a blogon is. Ezek mindegyikében arra igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy nagyon sok területen volna szükség valóban paradigmaváltás szintű változtatásokra. Jelen írásban is, ahogy a „Közös cél: a valódi innováció” konferencián, korlátozott idő és terjedelem áll a rendelkezésemre. Ezért három javaslatot fogalmaznék meg:

A felsőoktatás napirenden lévő reformja sok, nagyon pozitív változást határozott el. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a felsőoktatás számára az inputot a középiskolai képzés rendszere jelenti. Nagy hiba volna tartósan arra berendezkedni, hogy az egyetemek első évfolyamain próbálják meg felzárkóztatni a hallgatókat, s pótolni azokat az ismereteket, amelyeket a tanulóknak még a középiskolában kellett volna megszerezniük. S itt sajnos nem csak a tételes tudásról, hanem az un. rejtett tudásról is szó van. Különösen indokolt az alsóbb szintű képzésekben a reformok végrehajtása azért is, mert a legfrissebb PISA felmérések tapasztalatai is egyértelmű romló tendenciákat mutattak ki.

Természetesen a középfokú képzés nem kizárólag a felsőfokú szakképzés igényeire kell felkészüljön, de azokat figyelmen kívül hagyni nagy hiba volna. Sok ismeretterületre érvényes, hogy a középiskolában kell lefektetni az eddigieknél sokkal stabilabb alapokat. Ilyennek tekintendő a nyelvtudás kellő szintje is, amelyet a most készülő felsőoktatási stratégia középfokú képzésre bízna, Az egyetemen már inkább csak a szakmai nyelvvel való kiegészítés követelménye jelenne meg. Így több idő és energia maradna a szakmai képzésre, s nem fordulhatna elő az a korántsem szerencsés helyzet, hogy sokan azért nem kaphatják meg diplomájukat, mert nincs meg a nyelvvizsgájuk.

A másik nagy problémája a mai magyar felsőoktatásnak az, hogy túlzottan elméletiessé vált. Ez fordított irányú megközelítésben azt jelenti, hogy a gyakorlati orientáció hiánya egyre erősebben megfigyelhető, ami az ún. gyakorlatigényes  szakmákban okoz különösen sok gondot. Ki kell tehát alakítani számos olyan jó modellt, amely az elméleti tárgyak gyakorlatorientáltabb elsajátítását teszi a hallgatók számára lehetővé. A képzés ezen megváltoztatni szándékozott módszereitől azt várják a leendő munkaadók, hogy a pályakezdők mindazon képességei javulnak, amelyek tekintetében ma sok kritika fogalmazódik meg. Ezek közül a már említett nyelvismeret mellett kiemelkedik a problémamegoldó képesség, valamint csapatmunkára való felkészítés hiánya.

A képzésben a gyakorlati orientáció növelése meggyőződésem szerint a motiváció tekintetében is sokat javítana, s talán még az élethosszig való tanulás szükségszerűségét is könnyebben értenék meg és fogadnák el azok a hallgatók, akik ma az iskola elvégzése után egy lezárt tanulási folyamatban gondolkodnak, a sok évtizede jellemző un. befejezett tudásban hisznek.

A világban működő sok jó modell egyfajta szintézisét és hazai viszonyokhoz igazítását jelenti az a megoldás, amelyet egyszerűen „UP” modellnek neveztünk el. Ennek lényege az, hogy több területen a versenyszférában rendelkezésre állnak azok a személyi és tárgyi feltételek, amelyek a jelenleginél magasabb szintű és egyenletesebb színvonalú képzés szolgálatába állíthatóak. Ezeknek a kapacitásoknak az egyetemeken való megteremtése nem csupán jelentős összegeket emésztene fel, hanem működtetésük is nagyon gazdaságtalan volna. Az állítás igazolásra szolgálhat az a konkrét helyzet, amely cégünk meglévő ultraprecíziós laboratóriumának a példájából indult ki. Egy egyetem 350 M Ft pályázati pénzéből nem tudott megvalósulni az a laboratóriumépítési terv, amely lényegében egy a cégünknél megtalálható megoldás „lemásolását” jelentette volna. Eljátszhatunk a gondolattal, hogy 6 műszaki felsőoktatási intézmény esetében már 2 milliárd forintot meghaladó összeg szükségeltetik. Cégünk évi 44 Millió forint költségtérítés mellett viszont már minden hazai szakirányú képzésben résztvevő mérnökjelöltet fogadni tud. Így a hallgatók olyan szakemberektől kaphatják meg első kézből a legkorszerűbb ismereteket, akik az év 12 hónapjából kb. 5 hónapot a képzésben, a fennmaradó nagyobb részt pedig a termelő tevékenységben töltenek el, s napi szinten az adott technológiát alkalmazzák. Az ismeretek naprakészsége ugyanis csak ezen a módon biztosítható.

Mint a példából is jól látszik, ez a modell nem csak anyagi szempontból sokkal kedvezőbb az ország számára, hanem a képzés színvonalának a növekedését is eredményezi. Ugyanakkor pedig több hazai cég számára biztosít jó lehetőséget a felsőoktatással egy sokkal közvetlenebb kapcsolat kialakítására. A modell a fejlődés következtében egyre inkább indokolt. A technika és a technológia ugyanis egyre bonyolultabb, egyre drágább és mindjobban szerteágazó lehetőségeket teremt. A képzési intézményekben mindezeket a gyorsuló változásokat naprakészen követni szinte lehetetlen volna.

 dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr296947267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.