novekedes.jpgA hazai gazdaság előtt is nyilvánvalóan számos lehetőség van, azonban ezek akkor lesznek jól kihasználhatók, ha konkrét tervek születnek a megvalósításukra. Éppen most készül a  Nemzetgazdasági Minisztérium felkérésére a Nemzeti Innovációs Hivatal és a Regionális Innovációs Ügynökségek közreműködésével Magyarország és a magyar régiók intelligens szakosodási stratégiája. A stratégia elkészítésére vonatkozó felhívásban az alábbit olvashatjuk:

„A készülő dokumentumok előzetes feltételei annak, hogy Magyarország a Strukturális Alapokból innovációs, kutatási és fejlesztési célokra támogatási forrásokhoz jusson. Vegyen részt személyesen konzultációs rendezvényeinken!”

A magam részéről sokkal szívesebben venném, ha egy intelligens szakosodási stratégia nem azért készülne csupán, hogy „Magyarország a Strukturális Alapokból innovációs, kutatási és fejlesztési célokra támogatási forrásokhoz jusson”. Sokkal fontosabb célként azt kellene megfogalmazni, hogy a készülő stratégia az ország, a magyar társadalom érdekeit szolgálja elsődlegesen. S ennek a szakosodási stratégiának a forrása sem csupán az EU által pántlikázott fejlesztési pénzek lehetnek, hanem az ország összes, ma ki nem használt lehetőségeinek a mozgósítása.

A nemzeti konzultációban való részvételre vonatkozó felhívásból azt is megtudhatjuk, hogy az „Európai Bizottság egyik kiemelt célja, hogy Európa szerte készüljenek intelligens specializációt szolgáló kutatási és innovációs stratégiák regionális szinten annak érdekében, hogy az EU Strukturális Alapok felhasználása hatékonyabbá váljon, és fokozható legyen a szinergia a különböző EU-, nemzeti és regionális szintű szakpolitikák, illetve a köz- és magánforrásokból finanszírozott beruházások között.”

Nem vitatom, hogy a magyar gazdaság fejlesztésének tervezése során érdemes az Európai Bizottság által működtetett S3 Platform módszertani iránymutatásait, tapasztalatait  felhasználni. Ugyanakkor viszont roppant fontos volna a saját magunk tapasztalatait is hasznosítani annak érdekében, hogy ne a Strukturális Alapok, hanem az országunkban még bőségesen megtalálható egyéb fejlesztési lehetőségeink jussanak a fontosabb szerephez. Ezzel a kijelentéssel nem a Strukturális Alapokból érkező, több mint 700 milliárd forintnyi EU-s K+F+I forráshoz történő hozzáférés elvi lehetőségét kívánom lebecsülni, de mindenképpen fontosabbnak ítélem  hangsúlyozni, hogy az ország fejlesztésére mind a célokat, mind a forrásokat, mind pedig a módszereket illetően messze túl kellene lépni az EU adta segítségeken.

Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőséggel az bírna, ha egy valóban intelligens szakosodási stratégia elkészítésével azonosíthatóvá válnának azok a legjelentősebb fejlesztési lehetőséggel bíró helyi sajátosságok, melyek bázisán meghatározhatók a nemzeti, régiós és megyei prioritások.

Maximálisan egyet kell érteni  Dr. Pálinkás Józseffel, aki az e témában megtartott sajtótájékoztatón  a következőket emelte ki: „Az előttünk álló hét év sorsdöntő lesz a magyar tudomány, kutatás és innováció szempontjából. Az uniós és a hazai források koordinált, célzott és hatékony felhasználása teszi lehetővé, hogy hazánk a kutatás-fejlesztés és az innováció központjába és ne a perifériájára kerüljön. Ehhez gondos tervezésre és fegyelmezett kivitelezésre van szükség. Ehhez ajánlunk, és ehhez kérünk partnerséget mindenkitől.”

A nyilatkozat második felében elmondottakat, vagyis a gondos tervezés és fegyelmezett kivitelezés  fontosságát húznám alá magam is. Bízom abban, hogy a stratégia a fentiek szerinti kritériumok figyelembevételével készül el. Nincs ugyanis bosszantóbb annál, mint amikor az ember gondos tervező munka és fegyelmezett kivitelezést követően kell rádöbbenjen arra, hogy újra nem az „innováció központjába”, hanem a perifériájára került. Az általam ismert elmúlt három évtizedben ez sajnos több területen és több alkalommal történt így. Ennek a következménye az, amit a  gazdaság helyzetértékelése kapcsán leírni voltam kénytelen.

Nem csak Magyarország, hanem az EU vonatkozásában is igaz, hogy az elmúlt ciklusokban minden alkalommal a felzárkózást célozta meg az innováció és a K+F területén, de mindannyiszor a végén azt a szomorú tényt kellett megállapítani, hogy ez több okból sem sikerült. Meggyőződésem, hogy Magyarországnak ezúttal sem fog sikerülni akkor, ha kizárólag az EU-s elvárásoknak kíván a intelligens szakosodási stratégiának a megfogalmazása során megfelelni, s fő céljának egyedül a támogatások lehívhatóságát tartja.

A legutóbbi időszak EU-s és országos szintű politikusi nyilatkozatait, egyes döntéseit nyomon követve kijelenthető, hogy a gazdaság helyét és szerepét kezdik vezetői szinteken is egyre jobban felismerni. A korábbi évekhez képest a K+F célú pályázatokban is egyre inkább megjelenik a használható végeredmény követelménye. Jó lehetőségeknek tekinthető tehát, hogy részarányát tekintve a pénzben kifejezhető és pénzben ki nem fejezhető fejlesztési források nagyobb része fogja  a magyar társadalom érdekeit, s annak egy nagyon fontos szeletét jelentő gazdaságot szolgálni a jövőben. A korábbi ciklusokban sajnos sok pénzügyi forrás pazarolódott el olyan fejlesztésekre, amelyek nem csak nagyon drágának bizonyultak, hanem sokszor teljességgel feleslegesnek is.

Remélhetőleg sokat tanult ebből az ország, s többször nem követi el ugyanazokat a hibákat.

dr. Rith János

 

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr266933699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.