images_1.jpgMinden összetett és bonyolult rendszer erejét a benne szereplő leggyengébb láncszem határozza meg. Amennyiben azonban a láncszemek még csak nem is kapcsolódnak egymáshoz, a megoldandó feladat még nehezebb. A mai helyzetet az innovációpolitikában ez jellemzi.

Az innováció ma igen divatos kifejezés lett a fejlett világban. Viszonylag magas összegű állami források állnak e terület rendelkezésére, így érthető módon igen sokan keresik a lehetőséget ezek megszerzésére. Ennek következtében számos olyan anomália figyelhető meg, amely a valódi innovációs folyamatok hatékonyságát rontja. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy sokkal többen bábáskodnak az innováció intézménye körül, s élnek meg belőle, mint ahányan ténylegesen művelik azt.

A megújulásnak azonban nem csak lelkes hívei vannak, hanem ellenzői is. Természetes dolognak tekinthető, hogy minden újtól, jelentős változástól tartanak az emberek. Éppen ezért az innováció társadalmi elfogadottsága érdekében sok tennivaló van még. Különösen érvényes ez a mai magyarországi közszférára, ahol az elmúlt 24 évben talán a legkisebb mértékű változás zajlott le.

A hazai gazdaságban elfogadhatatlan mértékű egyensúlyzavarok vannak, ami a társadalmi lét számos területén  csapódik le úgy, hogy végeredményében a megújulás ellen hat. Ezzel a helyzetértékeléssel van szoros összefüggésben az a tévedés is, hogy az innováció jelentős forrásokat igényel. Szakmai körökben sem triviális ma még, hogy az innovációhoz nem elsősorban anyagi források szükségesek, hanem éppen ellenkezőleg, a sikeres innováció vagy pénz megtakarítását teszi lehetővé, vagy éppen a kiadásokat meghaladó mértékű bevételeket termel. Ami a pénzt valójában viszi, az az innováció előszobájának tartott folyamatok, amelyek magunkban foglalják a kutató-fejlesztő munka minden szintjét és az erre felkészíteni hivatott képzést is.

Az innováción belül az eredmények elterjesztésének szakaszában kell a korábbi fázisokban felmerült kiadásoknak megtérülnie. A hazai innovációk egyik legnagyobb gyengesége éppen abban rejlik, hogy az ötletek megfogalmazását, azok prototípusszintű megvalósulását követő harmadik szakasz, azaz az eredmények hasznosítása már egyáltalán nem, vagy nem idehaza történik meg.

Az innovációpolitika alakítói részéről hiba azt gondolni, hogy a kiváló ötletek azonnal és könnyen képesek elterjedni. Számos olyan piacellenes mechanizmus, érdek működik, amely a legkiválóbb eredményeket is képes hosszú időre ellehetetleníteni. Ez nem csak a múltból jól ismert esetekben volt így, napjainkban még inkább igaz. Kimondhatjuk, hogy azon körök, amelyek a szavak szintjén a piac szabadságának a leghangosabb hirdetői, tetteikben a legtöbbet teszik a piaci szabadság érvényesülése ellen.

A jelenlegi válságosnak tekinthető időkben talán könnyebb elfogadtatni az emberekkel, hogy sok egymással összefüggő területen van szükség paradigmaváltás számba menő megújulásra, az innováció eszköztárának okos használatára. A változások lehetnek szabályozási lépések, amelyek ösztönzik és/vagy kényszerítik a szükséges kapcsolódásokat. Sok esetben azonban elégséges lehet az érdekelt felek közötti párbeszéd beindítása, ennek megvalósulása érdekében különböző fórumok megszervezése is.

Az elmúlt évek tanulságai azt mutatják, hogy a párbeszéd keretében rendkívül fontos az abban résztvevők valódi érdekeinek a megismerése és figyelembevétele is. Rohanó világunkban ugyanis túlságosan gyakran fordul elő az, hogy az értékalapú gondolkodásmódot igen könnyen hozza megmagyarázhatatlan helyzetbe az érdek vezérelte döntéshozatal. Másként ez a kijelentés úgy is megfogalmazható, hogy a kor szellemének megfelelően (Élj a mának! vagy a hasonlóan közismert szóhasználattal: „carpe diem” életérzés) a hosszú távú érdekeinket egyre gyakrabban áldozzuk fel a rövid távú érdekek oltárán.

A társadalmi folyamatok felgyorsulása következtében rövidülnek a „ciklusidők” is, így a mában elkövetett hibák következményei sokkal nagyobb valószínűséggel érnek el bennünket magunkat, mint ahogy azt a múltban esetleg megtapasztalhattuk. A római birodalom hanyatlása még az évszázadokon keresztüli túlélés lehetőségét biztosította az akkori elit számára, de a jelenkori történések ismeretében kijelenthető, hogy ez ma már egyáltalán nincs így. A tudománynak köszönhetően az ember olyan lehetőségek birtokába jutott, amelyek miatt mindenfajta döntés felelőssége megnövekedett, ugyanis a döntések következményei sokkal nagyobbak és általában  időben is gyorsabban követik egymást.

 dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr596681173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.