adohatosag3.JPG
A korábbi írásokban már többfajta nézőpontból megvilágítottam azt a kérdést, hogy milyen károkat okozott a NAV és az SZTNH kutatás-fejlesztés minősítésével összefüggő tevékenysége az elmúlt években. A mai írásomban egy olyan szempontot szeretnék megvilágítani, amely azt mutatja be, hogy a hazánkban működő külföldi vállalatok esetében milyen anomáliák adódtak.

Az előzményekről röviden annyit, hogy a 2004-2011 években egyre növekvő számban ismerték fel az innovációs járulék fizetésére kötelezett cégek a lehetőségét annak, hogy az adókedvezményt az eredeti céljával összhangban saját maguk előnyére használják fel.

Az általam ismert esetekben az adóhatósági ellenőrzések során olyan kifogásokkal nem fogadták el egyes projektjeinket adókedvezményre jogosító K+F tevékenységnek, amelyek a hozzá nem értés különböző formáira voltak visszavezethetőek. Később az SZTNH felhatalmazása a minősítésre sem oldotta meg a problémát, ugyanis valami ott is hiányzott a (tudás, érdekeltség) ahhoz, hogy szakszerű és tárgyszerű szakvélemények születhessenek.

A végeredmény tehát az lett, hogy alap nélkül sorra büntették meg az egykor volt ügyfeleinket, köztük nem kis számban nyugati tulajdonban lévőket is.

A nyugati tulajdonosok a hazai menedzsment elszámoltatása során értetlenül fogadták kezdetben azt, hogy a magyar adóhatóság K+F szakmai ügyekben kompetensnek tartja magát, s gyakran szakértő igénybevétele nélkül jelenti ki egy-egy projektről azt, hogy az szerinte nem fogadható el K+F tevékenységnek. Az SZTNH felhatalmazása után már a NAV határozatokban mindent eldöntő és egyedüli érvként a Hivatal szakvéleménye jelent meg.

A külföldi tulajdonosok immáron nem értetlenkedve, hanem gyanakvással figyelték az eseményeket. A hazai menedzsment iránt rendült meg a bizalom. Ugyanis a tulajdonosok magával a szakmai tartalommal nem, hanem kizárólag a pénzügyi következményekkel találkoztak.

Nem kis erőfeszítésébe került a vezetőknek a tulajdonosoknál elfogadtatni azt, hogy nem ők voltak ostobák és/vagy korruptak, ami miatt K+F témakörben megbízást adtak ki arra alkalmatlan szervezeteknek, majd fizettek ki K+F tevékenységnek el nem fogadható munkára jelentős összegeket. Volt olyan partnerünk, aki Franciaországból hozott szakértőt és küldte el cégünkhöz azt megvizsgálni, hogy az általunk végzett munka K+F tevékenységnek számít-e. Ettől tette függővé, hogy a hazai menedzsmentnek róható-e fel a súlyos anyagi következményekkel járó fiaskó. A kérdés ott lebegett felelős vezetők feje felett, hogy elővigyázatlanul, vagy éppen korrupt módon jártak-e el.

Örömmel tapasztaltuk, hogy Franciaországban is hasonlóképpen vélekednek a K+F mibenlétéről, mint ahogy mi magunk is ezt tarjuk. A francia szakértő azon lepődött meg a legjobban, amikor tőlünk még azt is megtudta, hogy a magyar hatóságok úgy minősítették a korábbi években elvégzett munkáinkat K+F tevékenységnek el nem fogadhatónak, hogy soha a helyszínen azt meg sem tekintették. Kizárólag azokra a marketing célokat is szolgáló dokumentumokra alapították határozataikat, amelyeket ők tanulmánynak minősítettek át.

Azt sem igazán akarták megérteni, hogy mitől tudhatja jobban egy adóhatóság azt, hogy mi a K+F munka, mint az általa is vizsgált projektben résztvevő egyetemi professzorokból, oktatókból álló, a munkát érdemben végrehajtók köre.

A k+f témáink bemutatása után azzal a záró gondolattal köszönt el a szakértő, hogy nem igazán érti, hogy amennyiben ennyi kiváló ötlet, ennyi jól felkészült ember, érdemi K+F eredmény születik egy ilyen kicsi országban, akkor miért vagyunk még mindig ilyen szegények. Őszintén szólva ez már egy olyan kérdés volt a sok szakmai kérdése után, amelyre ugyan szintén tudtam volna a választ, de mégsem akartam neki elmondani azt. Nem a külföldi vendégeinkkel kell megosztani azt a nagyon szomorú tényt, ok-okozati összefüggéseket, ami ezen történések hátterében van. Erre egy hazánkfia sem lehet büszke. Én szégyellem magam azok nevében, akik ezért a dologért felelőssé tehetők.

Minden rosszban van valami jó. Így legalább esélyünk van arra, hogy az itthon K+F munkának el nem fogadható témakörökben a H2020 kutatás-fejlesztési pályázatokon tudunk olyan külföldi partnerekkel indulni, akik számára nem kérdéses a témáink K+F természete.

Meghagytam tehát a külföldi szakértőt abban a hitben, hogy ez is egy olyan hungarikum, amelyet a sok más nehezen megérthető nemzeti sajátosságok közé kell besorolni. Annál is inkább nem érdemes erre több energiát szánnia, mert a hazai menedzsment még egyszer nem fog K+F adókedvezményt igénybe venni, a külföldi tulajdonos pedig a fejlesztési forrásokat nem Magyarországon fogja elkölteni.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr906220349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.