1d239be0f903bcc8bb3d715b98acbff8.pngAz előző, azonos címmel megjelent cikkben láthattunk egy olyan publikációt, amely kiválóan mutatja be az adóhatóság K+F ügyekben kétségkívül meglévő alapvető tévedését. Az egyik tévedés tehát abban ragadható meg, hogy egy munka az adóhatóság értelmezése szerint csak akkor fogadható el K+F tevékenységnek, ha az új tudományos eredményekkel zárul, vagyis nem elegendő ezt a projektek során megcélozni, szemben a törvény egyértelmű megfogalmazással. Az innovációs törvényben leírt K+F-re vonatkozó szabályozás helyes értelmezését adja az a bírói ítélet, amelyről az alábbi korábbi írásban már szó esett: http://innovacio.blog.hu/2013/11/20/anomaliak_vii_friss_torvenyszeki_hatarozat_es_tanulsagai

 

 

Az adóhatóság másik tévedése, hogy a K+F munka lényegének valamifajta írásmű elkészítését tartja, amelyet nemes egyszerűséggel minden esetben tanulmánynak nevez. Azaz az érdemi K+F tevékenység ellenőrzése helyett a sehol nem szabályozott dokumentáció elsősorban alaki, másodsorban pedig tartalmi vizsgálatát végzi el. Erre az általunk gyakran megtapasztalt tényre szolgál kiváló bizonyítékként az alábbi ugyancsak adóhatóságnál készült „publikáció” is:

 

http://nav.gov.hu/data/cms261121/Ellenorzesi_gyakorlat_jogesetek_bemutatasa_2._resz_4.pdf

 

Ebben a prezentációban „Ellenőrzési gyakorlat , jogesetek bemutatása 2. rész ” címmel a Kiemelt Adózók Adóigazgatósága , Előadó: Bányainé Bángi Helga az „Innovációs járulék ” részben ismerteti az ellenőrzés lefolytatásának lépéseit.

 

Ezek szerint az ellenőrzés menete:

A teljes dokumentáció bekérése.

Ellenőrzés plágium programok segítségével.

Többszöri értékesítés kiszűrése.

Döntés saját hatáskörben, vagy az SZTNH, mint szakértő kirendelése.

 

Miután sajnos nem voltam ott az adott rendezvényen, így természetesen nem tudhatom, hogy az egyes címszavak alatt milyen instrukciók hangzottak el. Az adóhatóság érvényes gyakorlatának ismeretében azonban vélhetően nem járok messze a valóságtól, ha a vázlatpontokat szó szerint, és minden korlátozó megszorítás nélkül értelmezem.

 

A teljes dokumentáció bekérése alatt adóhatóság azt szokta érteni, hogy a kötelező számadású és a kötelezően megőrizendő bizonylatok mellett kerüljön átadásra egy „tanulmány” is. A K+F világában valóban szokás különböző publikációs formákban a történéseket dokumentálni. Ezek mindegyikét a hatóság nemes egyszerűséggel tanulmánynak nevezi, bár óriási különbségek vannak az egyes publikációs formák között. Ami azonban még ennél is nagyobb baj, azt hiszi, hogy a „tanulmány” megírása képezi a K+F munka lényegét. Így azonnal érthetővé is válik, hogy a második pontban miért a plágium programokkal való ellenőrzés lépése következik.

 

Az innovációs törvény a plágium kérdésével nem foglalkozik, a tiltására sem közvetlen, sem közvetett utalás nem történik. Természetesen egy doktori értekezés készítése, s minden szerzői joggal kapcsolatos munka esetében fontos a plágium szankcionálása, de egy kísérleti munka esetében egyenesen megengedett, sőt kívánatos a már meglévő tudományos eredmények felhasználása. Természetesen nem az írásmű elkészítésénél, hanem egy konkrét kísérleti fejlesztésben a műszaki, vagy más természetű megoldásnak a létrehozásakor. Itt jegyzem meg, jókat szoktunk kollégáimmal derülni azon, amikor az adóhatóság, vagy éppen az SZTNH „alapos feltáró munkával” kideríti, hogy az általa ugyan tanulmánynak nevezett, általunk azonban kizárólag kutatási jelentés megnevezéssel elkészített dokumentációban megtalálja az egyébként is hivatkozott forrást, amelyek ráadásul esetenként saját publikációk.

 

A többszöri értékesítés kiszűrése szintén egy „érdekes” felfogásra utal. Miután ezzel a kritériummal is elbuktunk az adóhatóság K+F munkával kapcsolatban felállított követelményein, így egészen közelről ismerjük a problémakört. Cégünk ugyanis azt a teljesen normális gyakorlatot követte a K+F megbízások megszerzése során, hogy egy jól körülhatárolt kutatási célt a projekthez különböző időpontokban csatlakozó és onnan leváló megrendelőkkel finanszíroztatta meg. Ennek a kutatás szervezői gyakorlatunknak a leírása az alábbi linken található meg:

 

http://www.dldh.hu/wp-content/uploads/2012/04/NAV_GYIK.pdf

 

Az adóhatósági kifogások megjelenését követően állásfoglalást kértünk az ügyben illetékes minisztériumtól, amelynek válasza az alábbi linken olvasható:

 

http://www.dldh.hu/wp-content/uploads/2012/06/NGM_allasfoglalas20120621.pdf

 

Mindezek ellenére a mai napig ez ügyben nem látunk előrelépést az adóhatóságnál. A „többszöri értékesítés” tilalma még mindig az egyik visszatérő motívuma az elmarasztaló határozatoknak.

 

Az általunk követett gyakorlat révén tehát egy olyan jelentős léptékű fejlesztés tudott megvalósulni, amit egyetlen cég a maga innovációs járulékából értelemszerűen nem tudott volna kifizetni. Cégünk pedig az adott témában megvalósuló folyamatos fejlesztéseit ezen a módon több megbízó megrendelése alapján fenn tudta tartani. A példa kedvéért: Egy hardver szoftver integrált rendszer (lásd keresőszó HaXSoN) esetében időszakonként készítettünk egy összefoglaló jelentést, s ennek részét képező használati útmutatót. A hatóság azonban úgy ítélte meg, hogy ez gyakorlat egy bűnös, üldözendő cselekedet. Az „alapos vizsgálatuk” ugyanis azt állapította meg, hogy több helyen megtalálták ugyanazokat a „tanulmányokat”, s így a K+F munka több helyen való értékesítésének a tényállása alapján ügyfeleinket marasztalták el emiatt. Az ügyfeleink bűne vélhetően az volt, hogy nem végeztek nyomozást, hogy kiderítsék, cégünk ki mindenkinek adta még oda ugyanazt, vagy részben ugyanazon tartalmú kutatási jelentését. Pedig ha valóban hibának számítana a „többszöri értékesítés”, akkor azt a megbüntetett adóalanyok a dolog lényegéből adódóan el sem követhették. Cégünk a mai napig büszkén vállalja ezen „tettét, s ha lehetőségünk nyílna rá újra, csak ezen a módon látnánk értelmét a szétaprózott innovációs források felhasználásának.

 

A mai napig cégünket a „többszöri értékesítés” miatt semmilyen szankció nem érte. Az adóhatóság részére egy tucatnál is több esetben adtuk át az ezen „bűnünk bevallását” jelentő ügyféllistákat. Egyáltalán nem logikus és szerintünk törvénytelen dolog az is, hogy az ügyfeleinket büntetik meg olyan „hiba” okán, amelyet ők eleve el sem követhettek.

 

Az ellenőrzés menetét tárgyaló lépéssorozat utolsó pontjában leírtakkal kapcsolatban csak annyi kérdésem lenne, hogy a NAV saját hatáskörben mióta rendelkezik szakmai kompetenciával a K+F projektek elbírálására? Kérdezem ezt annak fényében, hogy amikor mi magunk, vagy ügyfeleink a szerződéseik megkötése előtt ez ügyben állásfoglalást kértek, rendre olyan válaszok születtek, hogy ebben az adóhatóság nem illetékes.

 

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

https://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr665687192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.