Az előző három írásban igyekeztem röviden elemezni a k+f ügyekben születő szakvélemények néhány tipikus problémáját. Az ebből levonható következtetések alapján jól összefoglalhatók azok a javaslatok, amelyeket a k+f projektek minősítése iránti kérelmet benyújtóknak érdemes szem előtt tartani.A kérdés napirenden tartása azért is fontos, mert cégenként sok esetben több tízmilló forintnyi K+F+I beruházások buktak meg, melyek összességében a nemzeti  szintű innováció ügyét jelentősen hátráltatják.

A kérelemmel érintett projekt, vagy projektrész leírásában minden tevékenység megnevezése után érdemes hozzáfűzni, hogy nem rutin tevékenységről beszélhetünk az adott munkaszakaszban. Így a szakértőnek majd ennek ellenkezőjét kell megindokolnia. Ehhez azonban már több ismeretre van szükség annál, mint annak a kijelentésnek a megfogalmazásához, hogy nyilvánvalóan nem tekinthető k+f munkának, mert az valójában rutin mérnöki tevékenység.

A megfogalmazásban nem elég közvetett módon jelezni, hogy új ismeretek megszerzése a cél, ezt érdemes ebben a szóhasználatban közvetlenül is leírni.

Ha a korábbiakban az adott témakörben voltak is akár saját publikációink, azokból szó szerinti idézeteket ne vegyünk ki, főleg ha ez az interneten is megtalálható. Ebben az esetben ugyanis a szakértő erre az interneten megtalált idézetre úgy fog tekinteni, mint fényes bizonyítékára annak, hogy ez ügyben már voltak előzmények, amelyek miatt teljesen indokolatlan kutatás-fejlesztésről beszélni. Ha biztosak vagyunk abban, hogy a korábbi művünk egésze vagy egyes részletei sincsenek fenn az interneten, akkor megkockáztathatjuk a saját mondataink szerepeltetését, az átfogalmazást megspórolhatjuk, mert a szakmai irodalom interneten túli részében való elmélyülés már kevéssé valószínű a szakértő részéről.

Érdemes olyan szakszavakat használni, amelyekre szakértő kevés számú találatot kap az interneten. Ellenkező esetben még azt fogja gondolni, hogy ez már egy lerágott csont, minden adott területen felmerülő kérdés már megoldott.

Eleve ne is tételezzük fel, hogy a szakértő a téma nagyon avatott szakértője, ezért érdemes olyan alapvető összefüggéseket is megvilágítani, amelyekből azonnal látszik az a számos bizonytalanság, amire mi magunk, így a szakértő sem fogja tudni a válaszokat.

Igyekezzünk a szakértőt elbizonytalanítani néhány mélyebb szakmai összefüggés felvetésével, egy-egy bonyolultabb matematikai képlet felírásával.

Ha követelmény az alap-, alkalmazott kutatás és kísérleti fejlesztés részarányának a megállapítása, akkor jobban teszi kérelmező, ha maga határozza meg azokat. Így van mihez képest a szakértőnek valamit mondania, s nem neki kell ennek felelősségét magára vállalnia.

A kérelemben igyekezzünk a formanyomtatvány kérdéseire azok visszaidézésével egyszerű igen és nem válaszokkal gyorsítani a megértést.

Kerüljük az igazi tudósokat jellemző bizonytalanságot és szerénységet, mert a szakértő ezt félreértelmezheti. Mint tudjuk, a nem tudás magabiztossá tesz. A nem tudás magabiztosságával tehát egyes szakértők úgy érezhetik, hogy nem csak adminisztratív, hanem érdemi kompetenciával is rendelkeznek, így nyugodtan mondhatnak megfellebbezhetetlen ítéletet.

A tanulságok miatt itt kell elmondanom egy idevonatkozó tapasztalatomat. Még az NKTH időszakában egy non-profit szervezet K+F témakiírás minősítésére kért szakvéleményt. Az (ellen)érdekeltségi viszonyokkal összhangban azonnal meg is kapta elutasító, azaz nemleges válaszát. Ebben a helyzetben a segítségemet kérte e szervezet ügyvezetője. Felhívtam az NKTH illetékesét, s egy 40 perces telefonos konzultációt követően a szakértő kijelentette, hogy most már mindent ért, nyújtsuk be újra a kérelmet, s pozitív lesz a válasz. Mellékesen arra is megkért, hogy a szakvélemény szövegét is szíveskedjek a kérelemben megfogalmazni, hogy ne legyen már egy újabb félreértés a következő esetben. Kétségtelenül megkaptuk a pozitív szakvéleményt. Az már egy messzire vezető történet, hogy az adóhatóság ezt sem fogadta el. Az ok pedig roppant egyszerű. A Frascati kézikönyvben szereplő egyik taxatív felsorolást nem sikerült helyesen értelmeznie.

K+F ügyekben ma annyira alacsony színvonalú szakértői munka folyik hatósági területeken, amit korábban elképzelni sem tudtam volna. Pedig az elmúlt két évben óriási fejlődés történt, s még mindig nagyon sok megoldatlan probléma maradt. Változatlanul igaz, hogy számos esetben olyan inkompetens szakértők mondanak magabiztos véleményt, akiknek az indoklásai alapján azonnal látszik, hogy mind a k+f, mind pedig az annak tárgyát képező szakmaterületen súlyos szakmai hiányosságaik vannak. Ezeknek csak egy elenyésző hányadát volt alkalmam ebben a cikksorozatban felvillantani. A többit még tartogatom azokra a bírósági perekre, amelyeket ezekben az ügyekben folytatni vagyunk kénytelenek.

Kétségtelen tény, nehezen viseli az ember, ha több évtizedes k+f munkában szerzett tapasztalatairól jelentik ki nevenincs szakértők, hogy nem tekinthető k+f színvonalú munkának mindaz, amit az ember hosszú évek óta elhivatottsággal csinál, miközben a szakértő pedig még arra sem veszi a fáradságot, hogy megpróbálja megismerni a minősítés tárgyát képező anyagokat.

A legnagyobb probléma megítélésem szerint mindezekben az ügyekben az, hogy egy torz érdekszerkezet alakult ki mára. Ahogy annak idején az NKTH, úgy ma a megnevezett Hivatalok ellenérdekeltek abban, hogy a cégek innovációs járulékukat felhasználhassák, s ne a költségvetés emlőjén logó, általam csak belvárosi íróasztal lovagrendnek nevezett kör jövedelmének és jutalékának a fedezésére történjen meg a befizetése. Így került az ország, s benne ennek a mára már túl-méretesre duzzadt íróasztal lovagrendnek a hosszú távú érdeke szembe a saját rövid távú érdekeivel. S győzött itt is, mint sok más területen, a rövid távú érdek. Kevés a remény arra, hogy ezek a hivatalok megértsék: A legkülönbözőbb jogcímeken el lehet vonni az azokat megtermelő cégektől a K+F forrásokat, de hosszú távon ennek az árát drágán kell megfizetni.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.