Az emberiség fejlődését meghatározó módon befolyásoló találmányok történetét megvizsgálva kijelenthető, hogy koronként és országonként nagyon változó volt az emberek fogadókészsége az új dolgok iránt. A feltalálókat is nagyon különböző célok mozgatják, s általában még utólag sem deríthető ki mindig teljes bizonyossággal a motivációjuk. A találmányok többnyire minden korábbinál kényelmesebbé, komfortosabbá tették azt a környezetet, amelyben az ember egyre hosszabb és boldogabb életet élhet.

Voltak szerencsés feltalálók, akik jó időben jó helyre születtek. Mások kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket, hogy elérhessék céljaikat. A többség azonban sokkal nagyobb árat kellett fizessen azért, hogy létrehozhassa művét, amely nélkül vélhetően sok minden másként alakult volna az egész emberiség számára.

Éppen ezért nagyon nehezen érthető meg, hogy egy-egy óriási jelentőségű találmány időnként miért ütközik olyan nagy ellenállásba, mint amilyennel a feltalálók többnyire szemben találják magukat. Az is kevéssé érthető, hogy az életünket sokszor alapjaiban megváltoztató találmányok feltalálóinak miért jut olyan kevés megbecsülés, miért felejtik el őket olyan gyorsan az emberek.

Az 1912-ben a KARRIÉREK kiadóhivatala által megjelentetett „Híres feltalálók” című könyv több olyan feltaláló munkásságának igyekezett emléket állítani, akiknek az emberiség nagyon sokat köszönhet. Úgy tűnik azonban, hogy a feltalálók többségének sem a saját kora, sem pedig az utókor nem mindig és nem kellő mértékben hálás. Ezért ennek a könyvnek a megjelenését is már egy nagyon jelentős eredménynek kell tekintenünk.

A könyv végigolvasása után az a benyomás alakul ki az emberben, hogy szinte törvényszerűek azok az életutak, amelyek a feltalálók többségénél megvalósult. Könnyedén össze lehet válogatni a könyvből számos olyan tipikus idézetet, amelyet a legtöbb feltaláló esetében alkalmazni lehet:

Kortársai még ezt a keveset sem adták meg neki, aminthogy nincs nehezebb még ma sem megértetni a tömeggel azt, hogy szüksége van valamire, hogy a javára szolgál egy újítás, mert az emberek nagy többsége határtalan önzésében annyira rövidlátó, hogy nem mer és nem akar elfogadni semmi újat, aminek következményeit nem tudja egy pillanat alatt áttekinteni.”

A középkor legtöbb feltalálójáról nagyon keveset lehet tudni, így a könyv szerzői az alábbi idézetet is több esetben használhatták volna, nem csak Gutenberg, a könyvnyomtatás feltalálója esetében:

A föltalálóról, <tetszőleges név> alig emlékeztek meg kortársai s így történt, hogy élettörténetének adatait csak roppant nehéz és hosszan tartó tudományos kutatások árán sikerült összegyűjteni, de távolról sem annyi pontossággal és részletességgel, amit a lángeszű föltaláló megérdemelt volna.”

A legtöbb feltalálónak nem egy hirtelen jött ötlet eredményeként született meg a találmánya, hanem hosszú és fáradságos munka árán. Ahhoz pedig, hogy a találmányát elkészíthesse, a megélhetéséhez és a megvalósításhoz támogatásra volt szüksége:

Mint később is, úgy már akkor is egy találmány megvalósításához első sorban pénzre volt szükség, pénze pedig nem volt ….”

A támogatók keresése során a legtöbbször a nagy várakozásokat kudarc követte. Tipikusnak tekinthető William Lee (Lee Vilmos, ahogy a könyv említi) története is, aki a kötőgépet találta fel:

Várakozásában azonban keservesen csalatkozott, mert a királynő -bármennyire is megcsodálta a találmányt, - egyáltalán nem volt hajlandó támogatni a föltalálót a gép elterjesztésében.”

Sok feltaláló igen drága árat fizetett azért, hogy találmánya valóban a megálmodott módon elkészülhessen. Ha átmenetileg sikerült is anyagi javakhoz, jóléthez jutni a találmány által, sokszor mégis a legkülönbözőbb nehézségekkel kellett szembe nézniük. Az anyagiak hiánya mellett legtöbbször a nemtelen támadások és megaláztatások jártak osztályrészül:

Ma már hajlandók vagyunk felháborodni az ilyen elbánás miatt s elcsodálkozunk, hogyan lehetett ennyire megalázni egy akkora lángelmét, amilyen.<név>...”

Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a feltalálók mindegyike egy antiszociális személyiség, aki végtelenül önző, szembefordul a társadalmi normákkal, céljai elérése érdekében felrúgja a társadalmi együttélés szabályait, alkatilag alkalmatlan a közösségbe való beilleszkedésre. Sokkal inkább arról van szó, hogy a föltaláló eredményei azok, amelyek sokszor negatív reakciókat váltanak ki környezetükből. Erről a fent idézett könyv bármely feltaláló esetében fogalmazhatott volna a következőképpen:

Mint később annyiszor megismétlődött a hasonló eset, úgy már <név>, az első igazi föltalálónak is kijutott abból az ellenszenvből, amely később annyiszor megakadályozta a találmányok elterjedését.”

A környezetben élők reakciója ha nem is jutott el az ellenszenv különböző módokon való kinyilvánításáig, legalább annyira blokkoló hatású és bántó tudott lenni a közöny. Ezt az alábbi tipikus idézet fejezi ki nagyon jól:

Ez a rideg és csúnya bánásmód módfölött elkeserítette a híres föltalálót, aki a semmibevevést annyira a szívére vette, hogy nem tudta elviselni a kegyetlen mellőzést.”

A legtöbb feltaláló maga nem lett gazdag abból a munkából, amit a találmánya létrehozása érdekében elvégzett. Általában mindig mások gazdagodtak meg belőle. Ők maguk pedig idős korukra nem csak a mellőzöttségtől, hanem az anyagiak hiányától is szenvedve haltak meg. Az alábbi idézet tehát sok feltaláló életrajzában szerepelhetne:

... tengődött egy darabig, míg aztán mind nagyobb és nagyobb ínségbe jutva csakhamar meg is halt.”

Nem túl biztató tanulság az, amit a könyv az alábbi módon juttat kifejezésre:

.. úttörő volt s az úttörőknek mindenkor az volt a sorsuk, hogy belepusztuljanak bátorságukba s merészségükbe és csak az utánuk jövők szedhették le a munkájuk gyümölcseit.”

Nagyon kevés feltalálónak sikerült még életében elérni azokat az eredményeket, amelyeket utólag értékelve teljesítményüket, megérdemeltek volna. Számosan voltak olyan feltalálók is, akiknek ugyan életük utolsó éveire kijutott a jólétből, azonban a sikerhez vezető útjukon a sok munka és nélkülözés miatt nagyon elfáradtak, s egészségük is megromlott. Korai haláluk miatt nem élvezhették a nagy nehézségek árán elért eredményeiket.

Sokat változott ugyan a világ a könyv 100 évvel ezelőtti megjelenése óta, s még inkább hatalmas fejlődés következett be a középkor nagy jelentőségű feltalálásai óta. Egyvalami azonban sajnos nem változott: Az emberek többségének az újításokhoz, a valódi innovációkhoz való hozzáállása jól láthatóan ma is ugyanolyan, mint amit a fenti idézetek kiválóan leírnak. A formák ugyan erősen hozzáigazodtak a jelen kor valóságához, a tartalom, a lényeg azonban mintha minden elemét illetően velünk maradt volna.

A bejegyzés trackback címe:

http://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr2311942891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.