dldh.hu 2016.05.12. 08:09

Innováció és tabuk

Első ránézésre talán meglepő a címben egymás mellé került két fogalom. A mai kor önmagát műveltnek tartó embere ugyanis a tabuk létezését a primitív ember tudatlanságával magyarázza. Amíg valamely természeti és/vagy társadalmi jelenségre nem rendelkezünk elfogadható magyarázatokkal, addig kénytelennek érezzük olyan okokat feltételezni a dolgok hátterében, amelyek csak a későbbiekben igazolódnak, vagy cáfolódnak meg. Ez azonban így van ma is.

Az ember hajlamos azt hinni, hogy a modern ember olyan mértékű tudás birtokában van, hogy vele már hasonló ostobaságok nem fordulhatnak elő, új tabuk keletkezésére napjainkban már nem kerülhet sor.

Ezzel szemben meggyőződésem, hogy számos területen ma is az innováció egyik fő akadálya azoknak a tabuknak a megléte, amelyeket évszázadok múlva joggal a tudatlanságunk ismérvének fognak tekinteni. Talán éppen ezért nem kellene nekünk sem sokszor a régmúltról elhamarkodottan vélekednünk. Azért tartom mégis nagyon fontosnak ezzel a kérdéskörrel foglalkozni, mert korunkban is folyamatosan keletkeznek tabuk, amelyek ma is a fejlődés akadályát képezik.

Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára szerint a tabu kifejezés érthetetlen, tiltott dolgot jelent. A korlátozás, a tiltás számos esetben még akár lehet ésszerűnek tekinthető, a többség számára elfogadható. Nagyon sokszor találkozunk azonban olyan tabukkal is, amelyek létrejöttére még ésszerű magyarázat sem nagyon adható.

A tabu tehát gyakran emberi tevékenység erős tiltását eredményezi, amely tiltás megszegését a társadalom jó esetben csak kifogásolhatónak tartja, de extrém esetekben akár a törvényben való szankcionálásig is eljuthatunk. A legtöbb kultúrában a tabunak vallásos értelme van, ugyanis a lényegéből fakadóan a feltétlen hiten, a „megkérdőjelezhetetlen igazságon” alapszik. Amikor egy tevékenység egy adott „kultúrában” erősen védett tabunak számít, akkor azt mindenkinek tilos megsértenie. Azoknak is, akik pedig nem is hisznek benne.

Bizonyos szavak és kifejezések is lehetnek „tabusítva”, így azokat a tiltást megfogalmazó körben kimondani sem szabad. Az ilyen tilalmak megszegését a törvény ha nem is mindig bünteti, súlyos lélektani teherként nehezedik az emberre.

A különböző kultúrákban nagyon különböző tabuk fordultak elő, amelyek az élet szinte minden területére kiterjedhetnek. A tabuk létrejötte és eltűnése nagyon jól tükrözi az adott társadalom értékrendjét, világnézetét.

Hazánkban is ma nagyon sok tabu létezik, amelyekről éppen a politikai megosztottság, a világnézeti különbözőségek okán vannak komoly viták. Az a tény, hogy egy-egy tabunak számító jelenség, fogalom körül viták vannak, általában annak a jele, hogy vagy még nem társul kellően erős tiltás az adott tabuhoz, vagy már eljutott a társadalom egy része a megkérdőjelezéséhez.

A tabu szó jelentését többnyire mindenki ismeri, vagy legalábbis azt gondolja, hogy érti. Pedig nagyon gyakran találkozni azzal, hogy a pejoratív jelentéstartalom miatt sokan a saját maguk által szentként tisztelt tabukat nem tekintik annak, hevesen tiltakoznak tabuvá való minősítésük ellen.

A tabuk történetét vizsgálva azt láthatjuk tehát, hogy minden kornak, minden rendszernek, minden kisebb-nagyobb közösségnek megvannak a maga „tiltásai”. Kimondhatjuk, hogy a tabuk száma egyenes arányban áll az emberi szabadság korlátozásával.

Naivitás és butaság persze azt gondolni, hogy amiről nem beszélünk, az nem is létezik. Sok évezredes tapasztalat, hogy bizonyos szavak, gondolatok kimondásának tilalma nem a vele kapcsolatos problémák megoldásához visz közelebb, hanem éppen ellenkezőleg, kiváló esélyt ad ezen megoldatlan problémák eszkalálódására. Amely társadalom gyártja a tabukat, s azokhoz minden ésszerű magyarázat nélkül ragaszkodik, az valójában nem tesz mást, mint egy időre homokba dugja a fejét. Rövid távon tüneti kezelésként egy nagyon is valóságosan jelen lévő probléma tabukkal való elfedését meg lehet oldani, de a belőle származó bajok elharapózását követően ennek árát többszörösen kell megfizetni.

A fentiekből adódóan az egyik legjelentősebb megújulást ígérő módszer tehát éppen az lehetne, hogy a mai magyar társadalom összegyűjti azokat a tabukat, amelyeket valamilyen ésszerűtlen okból létrehozott és megőrzött. Lehetnek ezek tehát tárgyak, események, jelenségek, kifejezések, amelyekről az ember nem beszélhet kritikusan anélkül, hogy büntetést, megvetést, kirekesztést ne kockáztatna.

Ha a mai kor embere valóban művelt, a világ dolgaira nyitott lenne, akkor nem tiltakozna a tabuk leltárba vétele ellen, s a megtörésükre irányuló törekvéseknek sem állna az útjába úgy, ahogy azt sajnos még mindig nagyon gyakran megtapasztalhatjuk.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr508708882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.