Az élet gyakran produkál meglepő történeteket. Régi igazság az is, hogy az idő múlása általában segít a kezdetben nehéznek és bonyolultnak tetsző feladatok megoldásában.

Több írás is foglalkozott azzal a kérdéskörrel, hogy a 2011-ig érvényes Innovációs törvény alapján levonható innovációs járulék utólagos adóhatósági vizsgálata milyen abnormális helyzeteket eredményezett. Ezek közül igencsak tanulságos az az eset, amelyet ezennel megpróbálok röviden ismertetni.

Cégünk egyetemi alapítvány megrendelése alapján több K+F megbízást teljesített, közte egy hazai vasipari vállalkozás részére is. A vasipari vállalkozás az innovációs törvény adta lehetőséget kihasználva informatikai tárgyú fejlesztésre adott fel megrendelést az alapítványnak. Az utólag lefolytatott adóellenőrzés során az adóhivatal az SZTNH szakvéleményére alapozottan azt állapította meg, hogy az alapítvány és a cégünk által elvégzett munka nem fogadható el K+F tevékenységnek. Ezért adóhatóság jelentős összegű büntetést szabott ki, és a járulék pótlólagos befizetésére kötelezte a vasipari vállalkozást.

Cégünket annak idején óriási meglepetésként érte a hír, hogy egykori megrendelőjét ezen indok alapján büntette meg adóhatóság. A szakértői vélemény készítés módja, az abban leírtak még ennél is nagyobb meglepetést okoztak. Az SZTNH úgy adott szakvéleményt az általunk elvégzett K+F munkáról, hogy annak tartalmát nem is ismerhette. Sem a megrendelőnkkel, sem pedig cégünkkel nem vette fel a kapcsolatot, kísérletet sem tett az általa minősített K+F munka megismerésére. A szakvélemény hozzánk való eljutása után felajánlottuk a hivatalnak az általa minősített projektünk bemutatását, de ettől az „ügyfélbarát” hivatal elzárkózott.

A nagy összegű pénzügyi veszteség miatt ez a megbüntetett vasipari vállalkozás peres eljárást kezdeményezett az egyetemi alapítvány és cégünk ellen. Tette ezt arra hivatkozással, hogy adóhatóság határozatában megállapította, a korábbi években a számukra nyújtott szolgáltatásunk nem felelt meg a törvényben szabályozott K+F fogalom meghatározásának. Sőt a NAV határozata kifejezetten javasolta adózónak per indítását ellenünk.

Egy másik adóalany szinte ezzel egy időben nem fogadta el adóhatóság azonos tartalmú érvelését, s ő is bírósághoz fordult, csak éppen a NAV ellen. Ebben a bírósági eljárásban igazságügyi szakértőt rendeltek ki. Az igazságügyi szakértő azonban már a reá vonatkozó törvényi előírások szerint járt el, s megállapította, hogy cégünk és az Alapítvány egyértelműen K+F tevékenységet végzett az adott informatikai témakörben.

Az évekig elhúzódó perek során a vasipari cég ellen felszámolási eljárás indult. Ebben mekkora szerepe volt a NAV megalapozatlan megbüntetésének, soha nem fogjuk megtudni.

Az immáron felszámoló által megbízott ügyvédi iroda megismerkedve az ellenünk folyó per adataival, megváltoztatta keresetét. Az ellenünk folyó per elvesztését megelőzendő, a párhuzamosan folyó perben született igazságügyi szakértői vélemény alapján úgy döntött, hogy cégünket "kiengedi" alperesi szerepéből. Ugyanakkor felkér bennünket arra, hogy a továbbiakban felperesi beavatkozóként, a pernyertesség elősegítése érdekében az ő oldalán vegyünk részt az eljárásban.

Cégünk ennek a fordulatnak több okból is nagyon megörült. Egyrészt nem kellett végignéznünk azt, hogy a peres eljárásban vesztesnek hirdetik ki azt a szereplőt, amelyet a korábbi NAV által lefolytatott közigazgatási eljárásban igazságtalanul büntettek meg. Mindössze azt a hibát követte el ez a vasipari vállalkozás annak idején, hogy hozzáértés hiányában rosszul ítélte meg, kinek higgyen K+F kérdésekben.

Kezdettől fogva felhívtuk a felperes figyelmét arra, hogy jogos kártérítési igényét nem érdemes cégünkkel szemben benyújtania, hanem az őt alaptalanul megbüntető NAV-ot kellett volna beperelnie. El kell fogadjuk, hogy sajnos nem teljesen alaptalanul látta a felperesi vállalkozás annak idején reménytelennek az adóhatósági határozatot megfellebbezni, s az ennek alapját adó szakvéleményt megtámadni. Egyrészt az adóhatóság „ereje”, másrészt pedig az „ügyessége” játszott ebben a döntésükben szerepet. NAV a határozataiban igen jól „felépítette” a szakértői intézmény szerepében tetszelgő SZTNH-t. Így a legtöbb adóalany megváltoztathatatlan döntésnek tekintette a szakvéleményben és a NAV határozatban leírtakat. Miután azonban a többség kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy a szakvélemény megalapozatlan, s hosszas jogi procedúrával tudnák csak igazukat megvédeni, a relatíve alacsony összegű büntetést racionális megfontolásokból elfogadták.

Kezdetben ugyan csodálkoztak azon, hogy a tudományos fokozatokkal rendelkező egyetemi professzorokat tömörítő alapítvány és a hasonlóképpen tudományos fokozatokkal rendelkező alvállalkozó cégünk munkatársainak szakmai hozzáértése a K+F-hez láthatóan nem értő hivatalok részéről nem csak megkérdőjelezhető, hanem egyenesen felülbírálható. A mai magyar viszonyok között nincs már abban semmi meglepő, hogy a hatályos törvény szerint azon hivatalok véleménye a mértékadó K+F ügyben, amelyek egyike sem rendelkezik olyan tudással és tapasztalatokkal, amelyek normális esetben őket ezen típusú munka megítélésére feljogosítanák. Annyi „furcsasággal” találkozik Magyarországon az ember, hogy nem látták értelmét ezen ”rejtély” megoldásába sok energiát fektetni.

Bízom abban, hogy ez a nem várt fordulatot eredményező peres eljárás sok olyan tényt fog rövidesen a felszínre hozni, amelyek eddig megakadályozták az igazság kiderítését. Jó lenne, ha a XXI. századi Magyarországon már nem fordulhatna elő, hogy a hazai innováció ügyét e két hivatal valamifajta érdekszövetsége ellehetetlenítse. A magam részéről mindenesetre továbbra is folytatom e hivatali mentalitás elleni küzdelmet. Reményeim szerint sikerül ehhez a ma még szélmalom harcnak bizonyuló küzdelemhez olyan szövetségeseket találnom, akik a valódi innováció ügye, s nem a járulékforintok minden áron való beszedése oldalára állnak.

* Polgári perrendtartás 54. § (1) bekezdése szerint, az akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a más személyek között folyamatban levő per miként dőljön el, a perbe – az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig – az azonos érdekű fél pernyertességének előmozdítása végett beavatkozhat.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr938670282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.