Nem szokott egyetlen cégvezető sem azzal dicsekedni, ha egy korábbi fejlesztési elképzelése nem járt sikerrel, s ebből komoly vesztesége származott. Márpedig miután nem csak vállalkozásunk, hanem mások számára is fontos tanulságként szolgálhat a történetünk, megosztom mindenkivel, akit a hazai innováció ügyének ezen egyik tipikus fejezete érdekel.

Cégünk egyetemekkel és más közreműködőkkel közösen 2008-ban egy olyan K+F projektet indított útjára, amelynek célja hazánkban az ultraprecíziós technológia meghonosítása, egy különleges képességekkel rendelkező műhely létrehozása volt. Több olyan fejlesztési elképzelésünk is volt, amelyek megvalósítása indokolta ezen Kelet-Európa szerte kuriózumnak számító laboratórium felépítését

A projekt sikeresen startolt, létrejött egy világszínvonalú infrastruktúra és szakembergárda, amely nemzetközi K+F projektekben is egyenrangú, egyetlen magyarországi résztvevőként fontos szerepet tudott magára vállalni. Több kisebb-nagyobb megrendelés teljesítésére is sor került ebben a műhelyben. A többnyire hazai vállalkozások által kifejlesztett termékek prototípus szintű megvalósításában tudtunk általában részt venni, nagy számú ultraprecíziós technológiát dolgoztunk ki nagy pontosságú alkatrészek legyártására. Ezeket az alkatrészeket a műszeripar mellett a műholdakban, a CERN atomkutatóban is használták.

Az innovációs törvény 2011 év végén történt változása következtében a K+F célú megrendelésállományunk gyors ütemben leépült. A korábbról is meglévő gyártási tevékenységünk mellett igyekeztünk néhány fontosnak minősített témakörben a K+F munka feltételeit megőrizni, a szakembereket megtartani. Nagyon nehéz egy ütőképes, színvonalas K+F munkára alkalmas csapatot felépíteni, sajnos sokszorosan könnyebb lebontani. 2012-ben még ígéret és remény volt arra, hogy az innováció ügye nem csak a szavak szintjén, hanem tettekkel igazolt módon is újra fontossá válik az országunkban.

Mára azonban egyértelművé vált, hogy a piac helyett a központi elosztáson alapuló innovációs pályázatok gyakorlata nyert teret. A politika által kinevezett hivatásos „innováció szakértők” határozzák meg ma már nem csak azt, hogy az erre a célra elköltendő pénzek hol vannak jó helyen, hanem azt is, mi számít innovációt megalapozó kutató-fejlesztő munkának. A mai magyar valóságot ismerve sajnos abban sincs semmi meglepő, hogy a terület irányításában olyan emberek kaphatnak meghatározó szerepet, akik az innovációt magát legfeljebb hírből ismerik.

A K+F és az innováció fogalmának önkényes és sajátos értelmezése miatt Magyarországon minden további nélkül ma megtörténhet, hogy évtizedek óta K+F munkát végző magánszemélyek és kutató csoportok munkájáról sem kellő iskolai végzettséggel, sem pedig ilyen irányú tapasztalatokkal nem rendelkező, de a törvény által felkent „szakértők” mondhatnak megfellebbezhetetlen ítéletet.

Így esett az, hogy cégünk által elvégzett K+F munkák tartalmának ismerete nélkül adóhatósági felkérésre az SZTNH-nál elmarasztaló vélemények születhettek. Ennek következtében cégünk piaci lehetőségei elsősorban a K+F, de sajnos a gyártási típusú területeken is beszűkültek.

A duális képzés bevezetésének nagy csinnadrattával bevezetett folyamata egy újabb esélyt jelentett volna a számunkra. Azt reméltük, hogy a képzés gyakorlati orientációjának az erősítése érdekében alkalmunk nyílik a meglévő laboratóriumi adottságaink hasznosítására. Nem így történt. Az immáron több mit két évtizedes munkánk során megtapasztalhattuk, hogy a javarészt külföldi tulajdonban lévő ipari termelésben, az összeszerelő üzemek szintjén folyó munkákban nincs igény az ultraprecíziós laboratóriumunk és műhelyünk fenntartására. A jövő mérnökgenerációinak a képzésében szintén nincs.

Ezért úgy döntöttünk, hogy nem erőltetjük tovább. Ki kell sajnos jelentsük, hogy a mai Magyarországon nincs a fenntartást indokoló mértékű kereslet erre a technológiára. A havonta csak néhány órai munkát jelentő megbízások valós piaci körülmények között nem indokolják ennek a viszonylag drága technológia infrastruktúrának és szakemberállománynak a fenntartását. Közönséges piaci szereplőként nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy veszteség termelő területeket mesterségesen életben tartsunk.

Már előre hallom azok hangját, akik felteszik a divatos kérdést: Miért nem dolgoztunk külföldre, miért nem akartunk beszállítói szerepre szert tenni? A válasz roppant egyszerű. A próbálkozásaink során nekünk szánt szerepet nem kívántuk vállalni.

Az eset tanulságai kapcsán számomra nem is az a fő probléma, hogy cégünk el kell adja az évek során felszerszámozott, felkészülékezett gépét egy bolgár vevőnek, hanem az, amit ez a konkrét példa is jól jelez. Egyértelműen az látszik, hogy a mai bolgár gazdaságban is már nagyobb igény van a megmunkálási technológia ez irányban történő fejlesztésére, mint hazánkban.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

http://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr538459732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.