Nem terveztem a Kapica könyv alapján ezen 4. írás elkészítését, de a korábbiak kapcsán kialakult vita miatt mégis visszatérnék egy rövid kérdés erejéig a hivatkozott könyvbeli megállapításokra.

A tudomány fejlődésének köszönhetően úgy tartjuk, hogy az emberek élete egyre kényelmesebbé válik. A megélhetés feltételeinek a biztosítása érdekében egyre kevesebb időt vagyunk kénytelenek munkával tölteni, így a szabadidő eltöltésének a problematikája felértékelődik. A kérdés már a múlt század elején, Kapica korában is felmerült:

Az emberek elfoglaltságának további csökkenése következtében a szabad idő hamarosan hosszabb lesz, mint a munkaidő. A már felvetett szociális probléma az, hogy a szabad idő ésszerű eltöltésére megfelelő módról gondoskodjunk.”

Vélhetően Kapicával együtt sokaknak jut erről eszébe Aldous Huxley Szép új világ című 1932-ben megjelent antiutópisztikus regénye. A könyv megjelenése és Kapica 1970-ben megtartott előadása között eltelt közel 40 év tapasztalatai alapján erről következőt mondta a nagy fizikus:

Huxley könyve szerint a Szép új világ vezetőinek fő célja, hogy elérjék: a dolgozók ne foglalkozzanak szociális kérdésekkel. Ennek érdekében kora gyermekkoruktól kezdve leszoktatták őket az önálló és kritikus gondolkodásról. Huxley e jóslata az utóbbi időben kezd valóra válni az iparilag legfejlettebb kapitalista országokban"

Időközben eltelt újabb több, mint 40 év, s Magyarországon is ma már újra kapitalizmus van.

Érdemes ideidézni mindazokat a mondatokat, amelyeket „az iparilag legfejlettebb kapitalista országokban” megfigyelhetett Kapica:

A lakosság életszínvonala gyorsan növekszik, de a tömegek lelki és társadalmi igényei csökkennek, és egyre inkább terjed a kábítószerek legkülönbözőbb fajtáinak élvezete. Különösen rosszul használják ki a szabad időt és a bőséget azok a fiatalok, akiknek nincsen művelődési igényük.”

Rábíznám az olvasóra annak eldöntését, hogy a Huxley-i jóslat mennyiben teljesült, s Kapica által megfogalmazott megállapítások mennyire érvényesek a mára. Azzal a következtetéssel azonban nehéz lenne vitatkozni, amely ezzel összefüggésben a következőképpen hangzik:

Kiderült tehát, hogy a modern társadalom még nem készült fel arra, hogy a saját érdekében használja fel azt az anyagi bőséget és szabad időt, amit a tudományos-technikai forradalom adott.”

Némi cinizmussal kénytelen vagyok megállapítani, hogy az elmúlt 40 évben Magyarországon sikeresen akadályozta meg a mindenkori hatalom azt, hogy a Kapica által a következőképpen megfogalmazott problémával szembe kelljen néznünk:

....az emberek e képtelensége, hogy nem tudnak mit kezdeni a bőséggel és a szabad idővel, éppen olyan veszélyes az emberiségre, mint az általános atomháború pusztítása.”

Ennek a sikernek pedig vélhetően az a kulcsa, hogy a bőséget előteremteni képes alkotó embereket a munkájukban kellőképpen akadályozni volt képes a mindenkori elit. Ugyanis az alkotó embert Kapica az alábbi módon írja le:

Az ilyen munkát végző emberek nem osztják fel a napjukat munkaidőre és nem munkával töltött időre. Együtt élnek a munkájukkal, és életük értelmét is ebben látják. Régi észrevétel, hogy minden munkát vonzóvá és érdekessé lehet tenni, ha megvannak benne az alkotó tevékenység elemei. Természetesen az alkotás folyamatát ebben az összefüggésben általános értelemben kell venni, minden emberi tevékenység alkotó lehet, ha a munkát nem pontos utasítások szerint kell végezni, hanem az ember maga határozza meg, hogyan járjon el.”

Ha megnézzük Magyarországon a különböző szintű oktatás eredményességét, az ezt „megalapozó” modernnek nevezett szemléletet, nehezen tudjuk eldönteni, hogy a fenti gondolat jegyében egy a fejlődést tudatosan fékező szándék, vagy egy ostobaságra visszavezethető tévedés áll-e a jelenségek hátterében.

A kutatás-fejlesztés és az ezzel szoros kapcsolatban lévő innováció területéről is számos hasonló jelenség hozható fel példaként. Ezen a blogon is több írás foglakozik azokkal a kérdésekkel, amelyek az adóhatóság és az SZTNH hivatali ténykedését ismerteti a K+F minősítésekkel összefüggésben. Számomra máig érthetetlen, hogy egy K+F tevékenységgel soha nem foglalkozó Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala hogyan képes félinformációkból is csalhatatlanul megállapítani a Kutatás-Fejlesztési munka kizárhatóságát. Így joggal merülhet fel minden józanul gondolkodni képes emberben a kérdés, ahogy bennem is: A fent megnevezett hivatalok mit is tekintenek valójában a feladatuknak? A K+F és innováció hazai ügyének a szolgálatát, vagy annak megakadályozását? Amennyiben ez utóbbit, akkor valóban elérhető lesz az, hogy hazánkban idejekorán túl sok szabadideje a munkavállalóknak ne legyen.

A bejegyzés trackback címe:

http://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr368416078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.