Az előző azonos címmel megjelent írásra érkezett reakciók miatt szükségesnek látom a megkezdett gondolatok kifejtését folytatni. A korábbi írásomban már röviden szó esett arról, hogy a mai magyar Kutatás-Fejlesztést hasonló mechanizmusok akadályozzák, mint amilyenekre Kapica a II. Világháború időszakában a Szovjetunióban, az akkor és ott működő szocializmus viszonyai között panaszkodott.

A képzés alacsony, sőt egyre alacsonyabbá váló színvonala, a részben ennek következtében kialakuló „műértő közönség” hiánya mellett további olyan problémák akadályozzák a mai magyarországi K+F, és az erre épülő innováció ügyét.

Így például Kapica egy előadásában a következőket mondja:

„...hiábavaló a pénzt bürokratikus irományok előállítására fordítanunk.”

A bürokrácia térnyerésének köszönhetően sajnos nálunk is túl sok idő és energia fordítódik olyan felesleges „igazoló iratok” előállítására, amelyek számos módon a K+F munka akadályának tekinthetők. Nem készült ugyan róla statisztika, de vélhetően kevesen vitatják azt a tényt, hogy a K+F típusú költségvetésekből elfogadhatatlanul többen élnek meg ma hazánkban, mint ahányan valódi és érdemi K+F munkát végeznek.

A folyton európai normákra hivatkozó hazai bürokrácia kétségtelenül igen kreatív volt abban, hogy számos olyan feladatot talált ki magának és a kutatóknak, amelyeknek következtében a K+F munkákhoz nagy mennyiségű dokumentáció elkészítése társul.

A tudomány előrejutásának fő akadályát sok tudós régóta a hatalmát minden területre kiterjesztő bürokráciában látja. Kapica egy alkalommal az alábbi módon nyilatkozott a fiskális szemléletű bürokrácia káros következményeiről:

„Részletesen, tematikai terv alapján meghatározni az alkotó kutatómunkára fordítandó összegeket nemcsak ügyetlenség, hanem káros is a tudomány fejlődése szempontjából.”

A ma magas arányban pályázati pénzekből finanszírozott K+F munka következménye az, hogy kutatóink már a munka megkezdése előtt kénytelenek számos adminisztratív követelményt teljesíteni. Ennek a típusú bürokráciának a célja csupán az, hogy a K+F munkához többnyire nem értők, könyvelő és/vagy hivatalnoki szemléletű bürokraták elvárásait teljesítsék. Minél inkább nem értenek ezen bürokraták az általuk engedélyezett, ellenőrzött, pénzügyileg felügyelt K+F tevékenységhez, „óvatosságból”, a felelősség elhárításának okán egyre több igazoló céllal készülő papírt követelnek meg.

Legalább akkora kárt okoz a tudománynak a K+F munkák elvégzését követő „papírozási” kényszer. A tudományos területen való előmenetel azt kívánja meg, hogy kellő számú és színvonalas kiadványban megjelenő publikáció szerzőségét igazolja a magasabb fokozatra aspiráló jelölt. Mára ez a publikációs kényszer már olyan méreteket öltött, hogy nem csak emberi gyengeség, hanem rendszerszintű hiba az, amiről elődeink is már kifejtették véleményüket. Kapica előtt 200 évvel egy ugyancsak nagy orosz tudós, Lomonoszov ezzel kapcsolatban a következőket mondta:

"Egynémely teoretikus, ki mindenféle előzetes tapasztalat nélkül, csak fecsérelve az időt, üres és hamis elméleteket gyárt, és teletömi velük az irodalmat...."

Pedig a Lomonoszov által leírt jelenséget akkor még nem is magyarázhattuk a szocializmus körülményei közötti torzulásokkal. Magam is úgy látom, hogy történelmi kortól, az éppen aktuálisan fennálló társadalmi rendtől többé-kevésbé függetlenek azok az emberi gyengeségre visszavezethető hibák, amelyekre a fenti idézet is utal. Az azonban, hogy ezek a hibák mennyire tudnak teret nyerni, az már viszont erősen függ az adott történelmi kortól, az éppen aktuálisan fennálló társadalmi rendtől. A mai korszellem, az uralkodó tudományról alkotott modernnek nevezett felfogás sajnos nagy pusztításokat végzett a tudomány képviselőinek a körében is.

Vajon mit mondott volna akkor a mérnök és fizikus Kapica, ha a mai K+F pályázati kiírások és elszámolások sokszor ésszerűtlen követelményeit, az annak számonkérési gyakorlatát alkalma van megismerni? A jelenlegi hazai innováció politikának nagyon sok tanulnivalója volna azoktól a tudósoktól, akik még kutatás-fejlesztés alatt nem az erre szolgáló források sikeres elköltését, az adott témakörben megjelentethető publikációk megírását értették, amelyek mögött egyre gyakrabban alig van kézzel fogható eredmény.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.