Mindenki jól ismeri azt a mondást, amely szerint utólag könnyű okosnak lenni.

Vannak azonban tipikusan olyan esetek, amikor nem csak utólag, hanem előzetesen is megmondható, hogy egy-egy feltételrendszer kialakulása, kialakítása esetén mi fog bekövetkezni igen nagy valószínűséggel. A tudomány célja is az, hogy olyan módon legyen képes leírni a természeti és társadalmi jelenségeket, hogy az általa feltárt összefüggések alapján a jövőre vonatkozó „jóslások” is elvégezhetők legyenek.

Az innovációt elősegíteni hivatott 2003. évi XC. törvény a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról olyan környezetet igyekezett kialakítani hazánkban, amely az innováció kedvezőtlen helyzetén javítani próbált. A kezdeti bizonytalanságok után, a törvény pontosításával el is indult egy előremutatónak értékelhető folyamat, amely az innovációs „piac” szereplőinek a megjelenésével, új együttműködési formák kialakulásával járt együtt. Mint minden adókedvezmény esetében, itt is megfigyelhetők voltak, olyan nemkívánatos jelenségek, amelyeket viszonylag egyszerű intézkedésekkel el lehetett volna kerülni. Nem ez történt azonban, hanem magát a lassan kibontakozó fejlődési folyamatot sikerült egy drasztikus intézkedéssel ketté törni. Ma már jól látható, hogy magas szinteken komoly érdekek fűződtek ahhoz, hogy az innovációs adókedvezménynek induló források a költségvetésbe kerüljenek be, azokat adók módjára minden adóalany befizesse.

A mai viszonyok ismeretében bátran ki merem jelenteni, hogy az ebben a témakörben a 2011-ben  elkészült, s számos helyre elküldött véleményünk ma is sok aktuális szempontot tartalmaz. Azt tartom nagyon sajnálatosnak, hogy annak idején hivatalosan senki nem válaszolt a levelünkre, azonban négyszemközti és szűk körben való beszélgetésekben többnyire egyetértettek velünk. Akik pedig felültek a sajtóban lefolytatott „lejárató” kampánynak, azok is az elmondott tények alapján viszonylag gyorsan belátták, hogy az innováció ügye sokkal inkább az ösztönzések rendszerének a kiszélesítését, mint annak beszűkítését tennék szükségessé. Az adókedvezményi forma megszűnése éppen az egyik, ha nem a leghatékonyabb ösztönzőrendszer kikapcsolását eredményezte.

Az alábbi linken található írásunkban javaslatokat is megfogalmaztunk, amelyek talán ma még aktuálisabbak, mint voltak annak idején:

http://www.dldh.hu/bontsuk-vissza-azt-aminek-a-felepulese-elkezdodott

A Horizon 2020-as program célkitűzései alapján még az is kijelenthető, hogy az innováció ügye nem csak Magyarországon, hanem egész Európában olyan hathatós intézkedéseket követelne, amelyek nem akadályozzák és ellehetetlenítik, s nem terelik vakvágányra az innovációt, hanem annak érvényesülését minden eszközzel segítik. Sajnos ettől ma minden ellenkező propaganda ellenére nagyon távol vagyunk.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.