Az innovációs konferenciák szüneteiben „szakmabeliekkel” történt beszélgetések alapján kijelenthetem: nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy ma Magyarországon sokkal több a megélhetési innovátor, mint a valódi. Ez a felismerés már eléggé régen megszületett sokakban, de ennek a helyzetnek a megváltoztatására sajnos nem történtek átütő erejű lépések. Mérések sem készültek az állítás igazolására, vagy éppen cáfolatára, de a magam szubjektív megítélése szerint a számos egyedi eset tapasztalataiból egy folyamatosan romló helyzet képe bontakozik ki.

Majdnem mindenki elismeri a szavak szintjén az innováció fontosságát. Erre hivatkozással egyre több munkakör keletkezik az állami és versenyszférában egyaránt. Az ilyen típusú új munkahelyek létrehozását az innováció valamilyen formában való elősegítésével szokás indokolni. Mára az a paradox helyzet állott elő, hogy az innováció elősegítését végzők tábora többszöröse az innovációt művelőkétől. Hasonlóan ahhoz, mint ahogy az értékelőállítás kapacitását is meghaladja az ezen élősködők tábora.

Az innováció ma úgy néz ki Magyarországon, mint egy beteg test, amely kevés életjelet mutatva, szinte mozdulatlanul fekszik. A nagy létszámban szolgáltatásokat vállaló megélhetési innovátorok pedig azt a nagyon kevés számú embert próbálják meg instruálni, akik a haldokló innováción életmentő beavatkozásokkal próbálkoznak. A kép nagyon hasonló ahhoz, mint amikor egy súlyos balesetnél bámészkodók nézik a heroikus küzdelmet folytató orvos munkáját. Ahogy ott is sokszor meg kell kérni a bámészkodókat, hogy ne fogják el a levegőt, a fényt, ne akadályozzák a mentést, úgy ezt megítélésem szerint most az innováció esetében is meg kellene tenni. Az innovációra fordítható források egyre nagyobb hányada megy el a „segítő szolgáltatást” nyújtókra. A forráselosztás mechanizmusa is olyan, hogy az sem az innovációt magát, hanem annak egy „jól kitalált” járulékos környezetét finanszírozza. A pályázatok estében is elegendő, ha a forrásokat kezelő bürokrácia formális, könyvelési szempontokat megjelenítő elvárásainak sikerül megfelelni.

Sajnos mára az innováció körül valóban elfogyott a levegő. A beteget azonban mielőbb fel kellene támasztani annak érdekében, hogy elindulhasson végre az a megújulási folyamat, amely a világ élvonalához való felzárkózást célozza meg, s nem azt a leszakadási folyamatot eredményezi, aminek ma tanúi vagyunk. A még meglévő magyarországi relatív jólét ne tévesszen meg senkit! Ha rövid időn belül nem történnek lényegi változások, a leszakadási folyamat felgyorsuló ütemben folytatódik.

A megélhetési innovátorok többsége szentül meg van győződve arról, hogy nagyon hasznos, majdhogynem nélkülözhetetlen mindaz, amivel ő az innováció magasztos ügyét szolgálja. Ez önmagában egy nagyon pozitív emberi hozzáállás, amely valódi segítséget jelentő tevékenységgé is fejleszthető. Több írásban próbáltam meg az innovacio.blog.hu alatt is összefoglalni azokat az anomáliákat, amelyek az innováció ügyét ma Magyarországon akadályozzák. Ezen akadályok leküzdésében minden segítség jól jönne azoknak az innováció végrehajtásához valóban értőknek, akiknek ma nem a beteg gyógyítása, hanem a tamáskodó és hitetlenkedő hozzátartozók és bámészkodók meggyőzése viszi el minden energiáját. Közben pedig a beteg állapota tovább romlik.

Miután én sem szeretnék felesleges konfliktusokat generálni azzal, hogy felsorolom mindazokat a területeket, amelyeken megélhetési innovátorok tömegével találkozni, így csupán annyit kérek minden érintettől, hogy tisztázza viszonyát az innovációhoz, s keresse meg a működésének azt a legcélszerűbb formáját, amellyel valóban a legtöbbet teheti érte.

Nagy divat lett az innovációval foglalkozni. Szinte minden termék mára innovatív lett, hiszen innovatív a tervezője, innovatív módszereket alkalmaz a gyártója, s az így létrejövő innovatív terméket innovatív értékesítési módszerekkel juttatják el a felhasználókhoz. A látszólag sok innováció eredményeként mára maga a szó is kiüresedőben van, s egyre kevesebb valódi megújulást hozó eredménnyel találkozhatunk. A tudomány fejlődését sem követi az az életszínvonal növekedés, amely az eredményei alapján elvileg elérhető volna. Az erős motor szerepét betölteni képes kutatás-fejlesztés egyre nagyobb tömegű terhet kénytelen cipelni, miközben egyre erősebben behúzott fékkel szembeni ellenállást is ki kell fejtenie. A bürokrácia terjedése következtében előálló helyzetet jól illusztrálja az alábbi korábbi írásom:

http://innovacio.blog.hu/2015/09/14/egy_meghivas_apropojan

A tanulság röviden úgy fogalmazható meg, hogy a műszaki-technikai fejlődés eredményei által előálló lehetőségek érvényre jutását számos eszközzel meg lehet akadályozni. Például úgy, hogy „innovatív módon” felépítünk a másik oldalon egy még nagyobb akadályt, mint aminek az átugrására a fejlesztési eredmény képes. Mintha egyre többeknek fűződne érdeke a fejlődés lassításához. A „fékezés” eredményét igen jól mutatja az a tény, hogy szinte mindegyik tudományterület nagy lemaradásban van korábbi, akkoriban megalapozottnak tekinthető prognózisokhoz képest.

Kiváló példa egy ellentétes irányú folyamatra a Volkswagen gyár által elkövetett csalás, ami valójában egy kényszer következménye. Politikusok, gazdasági szakemberek olyan elvárásokat fogalmaztak meg, amelyeket ma még az autógyártás teljesíteni nem képes. Ez esetben tehát az „innováció” egy olyan sajátos formája jött létre, amely megelőzte a valóságot. A szükségesnek kikiáltott innováció alapját a természettudományok és a műszaki fejlődés még nem hozta létre.

A csalás mibenlétét részletesebben az alábbi linkeken elérhető cikkek tárgyalják:

http://www.origo.hu/auto/20150921-volkswagen-csalas-amerikaban.html

http://gurulohordo.blog.hu/2015/09/23/volkswagen-csalas_utan_szep_uj_tiszta_vilag

Sajnos nem sokkal jobb a helyzet azokkal az innovációkkal sem, amelyeknek a műszaki-technikai lehetőségei adottak ugyan, de sokkal több kárt okoznak, mint amennyi előnyt jelenthetnek az emberiség számára. Egyéni véleményem szerint ide tartozik a bio-üzemanyagok felhasználásával kapcsolatos EU-s követelmények jelentős része is.

A fentieket összefoglalva tehát elmondható, hogy az innováció ügyének sem az nem használ, ha életképes innovációkat megakadályozunk a megvalósulásukban, sem pedig az, ha politikai, vagy gazdasági érdekből innovációként próbálunk meg valamit eladni, ami valójában nem is létezik.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

http://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr667875494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.