A napokban kaptam kézhez az ÜgyvitelExpo rendezvény meghívóját, amelynek első néhány mondata így hangzik: „Az ügyviteli munka egyre bonyolultabb, egyre több az adminisztráció... A munkavégzés egyre tovább tart, a munkatársak egyre fáradtabbak... Az újabb jogszabályok egyre újabb és újabb terhelést, feladatot rónak mindenkire.”

 

A meghívó szerint a rendezvényen kiállítók népes hada olyan eszközöket kínál az oda látogatóknak, amelyekkel ezeket az egyre bonyolultabb adminisztratív feladatokat, egyre korszerűbb módon lehet elvégezni.

A legtöbb cégvezetőnek egy ilyen szíves invitálás során az jut eszébe, hogy el kell mennie erre a rendezvényre, s meg kell ismerkednie azokkal az új, innovatív fejlesztésekkel, amelyekkel leválthatja elavult ügyviteli munkaeszközeit. Számomra azonban a valóban innovatív gondolkodásmód azt diktálja, hogy megkérdőjelezzek minden olyan magától értetődőnek gondolt állítást, mint amelyek a szóban forgó rendezvényt is életre hívták.

A műszaki természettudományi területeken csak az utóbbi harminc évben is olyan óriási léptékű fejlődés zajlott le, amelynek eredményei a mindennapokban hasonló fejlődést és életszínvonal emelkedést hozhattak volna. Hogy ez nem így történt, annak talán éppen az az egyik fő oka, hogy az értékteremtés motorjának egyre növekvő erejét a másik oldalon még ennél is gyorsabban fejlődő és hatásosabban működő fékrendszer lassítja. A magam részéről ide sorolom azt a minden ésszerű határon túlburjánzó adminisztrációt, amely egyre nagyobb terhet jelent minden cég vagy magánszemély számára.

Az elmondottak igazolására álljon itt egy konkrét üzleti tranzakció:

Harminc évvel ezelőtt egy ingatlan adásvétele a következőképpen zajlott. Az eladó kiváltotta a tulajdoni lapot, amellyel igazolta a jogosultságát az eladásra. Én magam vevőként 6 db. A4-es lapot és 5 db indigót befűzve egy írógépbe megírhattam maximum egyetlen óra alatt az adásvételi szerződést, majd ezt postán, vagy személyesen a Földhivatalba kellett eljuttatni. Ezzel lényegében a dolgot a magam részéről elintéztem. Ma ugyanez az adás-vétel többszörös időt, pénzt és energiát felemésztő feladat. Pedig korszerű számítógépek lézernyomtatókkal, az interneten mintaszerződések, nagy sebességű másológépek, stb. állnak rendelkezésre. Ügyvédi ellenjegyzés nélkül még egy szimpla ingatlan adás-vételt sem lehet ma elintézni. S miután ingyen az ügyvédek sem dolgoznak, így tiszteletdíjuk megtermelése az adásvételhez kapcsolódó közvetlen időráfordításokon kívül további, hetekben mérhető munkavégzést igényel.

Becsülendő az egyszerűsítés iránti igény, és a fejlesztők munkája, azonban a megközelítés hátterében össztársadalmi céltévesztés rejtőzik:
Nem az egyre bonyolultabbá váló ügyvitel kiszolgálását célzó fejlesztéseket kellene ma elvégezni, s ezeket a piacon kínálni, hanem egyszerűsíteni kellene azt a túlburjánzott adminisztrációs rendszert, amely az életünket megkeseríti! 

A magam részéről inkább javasolom minden érintettnek felvenni a harcot a belvárosi íróasztal lovagrend ellen, amely az innováció alatt a feleslegesnél feleslegesebb, és egyre ostobább adminisztratív természetű feladatok kieszelését érti. Valódi innovációnak azt tekinthetnénk, ha egy sor dolgot újragondolnánk, s nem pedig a ma divatos szlogenek jegyében tovább bonyolítanánk.

Ne felejtsük el, a fejlődést sokszor a dolgok egyszerűsítése jelenti. Vissza kellene menni a kályhához, ha rájön az ember, hogy a tánclépéseket elvétette. Az adminisztrációra ma biztosan igaz ez a megállapítás.

dr. Reith János

A bejegyzés trackback címe:

http://innovacio.blog.hu/api/trackback/id/tr787786590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.