Az eddigi írásokban a kollégáimmal többségében olyan kérdésekkel foglalkoztunk, amelyek az innovációhoz és a K+F-hez kapcsolódó fogalmak értelmezésével függenek össze. Rá kellett jöjjünk azonban arra, hogy a K+F munka kifejezés értelmezésekor nem csak a Kutatás+Fejlesztés fogalma tisztázatlan, hanem a mindennapokban gyakran használatos „munka” szóhoz is téveszmék kapcsolódnak. Ez akkor tudatosult bennem, amikor megláttam azokat a plakátokat, amelyek a bevándorlási hullám megfékezése érdekében állíttattak fel.

Ezeken ugyanis a következő szöveg szerepel: "Nem veheted el a magyarok munkáját"

Meggyőződésem, s a tapasztalatok is azt mutatják, hogy az egyre nagyobb számban a határon illegálisan átlépő gazdasági menekültek hazánkon keresztül ma nem azért igyekszenek a gazdagabb országokba, hogy elvegyék az ott élők munkáját. Erre egyébként nagyon reális lehetőségük nincs is. Európai-Uniós tagországként Magyarország polgárai között is nagy számban vannak gazdasági menekültek, akik szintén nem az ottani emberek munkáját veszik el. Jellemzően olyan feladatokra foglalkoztatják a tőlünk kivándorlókat, amelyeken helyben általában nem találnak jelentkezőt.

A munka nem ajándék, nem juttatás!

A munkásosztály hatalmát hirdető szocializmus évtizedei után mára Magyarországon eljutottunk oda, hogy az embereknek hálásnak kell lenniük azért, ha munkahelyet biztosítanak a számukra, ha valaki hajlandó megszervezni a társadalmat, az annak részét adó gazdaságot, amelyben a létfenntartás fedezetét munkavállalással előteremthetik a maguk és családjuk számára. Valóban hálásnak kell lenniük, bármilyen alacsony szintű is az a jövedelem, amit ezzel a munkával meg lehet szerezni? Hálásnak kell lennünk, ha közülünk egyesek kimehetnek külföldre, s ott dolgozhatnak, egy másik ország gazdagításában, polgárainak a kiszolgálásában részt vehetnek?

Felmerül a kérdés: Mi alapján nevezi egy ország „elitje” magát vezetőnek, ha arra sem képes, hogy megszervezze a társadalmat, minden ember számára biztosítsa a megélhetéséhez szükséges munka feltételeit? Egy okosan felépített, fejlődést megcélzó rendszerben ugyanis sokkal inkább munkavállaló hiány, mint bőség van. Ha körülnézünk ebben az országban, akkor nyilvánvaló, hogy szinte minden területen rengeteg megoldatlan feladat van. Munka tehát lenne bőséggel. Mi hiányzik akkor ahhoz, hogy ezeket a munkákat az itt élő emberek elvégezhessék?

Fontossági sorrendet nem felállítva, sajnos nagyon sok feltétel hiányzik ehhez:

Az első helyek egyikén biztosan ott van az, hogy hiányoznak a célok szabatos és hiteles megfogalmazásai. Az emberek többsége az elmúlt évtizedek sok hazugsága, beteljesületlen ígérete után ma már nem hisz abban, hogy amit az ország vezetői mondanak, az belátható időn belül valósággá lehet.

A menekültek szerint Magyarország egy szegény ország. Noha egy nálunk is szegényebbnek tartott országból érkeznek, a többség mégsem szeretne nálunk maradni, s a gazdagabb országok felé folytatják útjukat. Így az is a mi feladatunk lett, hogy a menekülőket megállítsuk, s megakadályozzuk a fejlettebb célországok felé irányuló menekült áradatot. S amennyiben ez nem sikerülne, számítanunk kell arra, hogy hozzánk toloncolják vissza a nálunk gazdagabb országok által befogadni nem szándékozott „menekülteket”.

A probléma súlyára tekintettel sok innovatív megoldásra lesz szükség ezen a területen is.

Hazánk egykor volt termelő eszközeinek a kiárusítása nyomán ma már többnyire nem idehaza dől el az, hogy milyen gazdaság működésében vállalhatunk -jó esetben beszállítói- szerepet. A rendszerváltást követő időben sikerült a magyar gazdaság meghatározó hányadát „kiszervezni”, s ezzel javarészt el is veszítettük a kontrollt a magyar gazdaság fölött.

Az iskolai oktatás, a szakember képzés folyamatosan romló színvonalával sikerült az értékteremtő munka másik fontos feltételét, az ország un. humán erőforrását is meggyengíteni. Ma már ott tartunk, hogy a nyugati cégek vezetői a betanított fizikai és a betanított szellemi munkára jelentkezők tudásszintjével sem lehetnek elégedettek.

További óriási probléma az is, hogy Magyarországon egy túl-méretes improduktív réteg őrződött meg a szocializmus időszakából, s még ki is egészült olyan új munkakörökkel (pl. biztonsági őrök, pályázat írók, stb.), amelyekben érték, fogyasztásra alkalmas javak előállítása nem, vagy csak nagyon csekély mértékben történik. A halmozottan hátrányos, kiszolgáltatott helyzetünkből adódó problémákat tehát tovább növeli az a tény, hogy az országban maradó relatíve alacsony jövedelem aránytalanul sok ember megélhetését kellene biztosítsa. Az életszínvonal emelkedés éveiként jellemzett időkben történt meg az ország vagyonának a kiárusítása, az állam és a magánszemélyek eladósodása. Úgy tűnik, változatlanul érvényes hazánkra, hogy érdemi értéktermelő munkából nem lehet megélni.

Hosszan sorolhatók még azok a munka fogalmához kapcsolódó szemléletbeli torzulások, a mindennapokban megvalósuló káros gyakorlatok, amelyek összességében hazánk jelenlegi gazdasági és erkölcsi színvonalát eredményezik. Sok tisztázatlan kérdés vethető fel, amelyek megválaszolása nélkül belátható időn belül nem fog felépülni az a magyar társadalom, amely az értékteremtésben is versenyre kelhet a ma bennünket foglalkoztató nyugati gazdasággal.

Itt élő magyar állampolgárként a jelenlegi nehéz helyzetben jobban örülnék annak, ha azon országok közé tartoznánk, amelyekbe igyekeznek a nálunk ma még csak átutazóban lévő menekültek. Nem annak kellene örvendeznünk, hogy az országunk szegénysége miatt nem kívánnak a modern kori népvándorlás képviselői hazánkban maradni.

Minél több új kihívásnak nevezett probléma jelentkezik körülöttünk, annál inkább kell bosszantónak tartanom azokat a káros jelenségeket, amelyeket jelen blogon is megpróbálunk szóvá tenni. Azt várná ugyanis az ember, hogy a nevükben nemzeti hivatalaink, mint az adóhivatal és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala is, gyakran úgy járnak el innovációpolitikai ügyekben, mintha nem ismernék és nem értenék a nemzeti érdekeket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.